2016. április 7., csütörtök

Execution

Az angol ugyanazt a szót használja a kivégzésre mint a végrehajtásra. Végülis a magyarban is van valami hasonló áthallás (büntetésvégrehajtás). A magyar vezérigazgató angolul chief executive officer, ami fõ-végrehajtó-hivatalnok (na errõl is beszélhetünk majd egyszer, hogy a CEO végrehajtó, nem vezetõ).

Most épp arra jöttem rá, vagy világosodtam meg benne, hogy jól tudok tervezni, mindenféle excel táblákba beírom, hogy mire mennyit költhetek, vagy hogy mennyi kalóriát ehetek és hó végéig mennyit fogyok, de nem tudom a tervet betartani, tehát valami hiba van a végrehajtásban.

Valamikor régen, míg az elsõ exemmel még azt írtuk beképzelten a névjegykártyánkra, hogy sikeres vállalkozók (mert mi magunk mondtuk magunkat sikeresnek, mint az elsõ magyar internet guru, aki kinevezte magát annak, és nem az eredményeink alapján neveztek mások annak, mint ahogy Dinnyést daltulajdonosnak), szóval akkor régen, mikor ettük a könyveket, akkor volt egy fejembe betett mondat: ha el tudod képzelni, el tudod érni. És ha már a fejedben megszületett a kép, hogy gyémánt vagy, akkor már ott is vagy a hajón a gyémánt találkozón (megvolt? emlékszik még valaki erre?).

Na akkor valami elromlott. Mert elég volt elképzelni, hogy ott vagy a célban, sütteted a hasad a karib tenger partján, félmeztelen nõk legyeznek pálmaágakkal, a piros Porschérõl nem is beszélve, s már ott is voltál a jövõben. Az odavezetõ út bejárása nélkül. Hát igen, van, akiknek ez megadatott, akik ott voltak a piramis csúcsán, vagy azoknak a rokonaik, házi patikusaik, gázszerelõik, akik hirtelen ott lettek a nagy gazdagságban, mert jókor voltak jó helyen. A valóság viszont az, hogy nem elég fejben elképzelni, hogy pocak nélküli átlagpolgár vagyok, hogy izmos adonisz, és hogy az ajtó elõtt hosszú tömött sorokban várakozó menyasszony-jelölteket hessegetem (ez az egyik legrettegetettebb álmom), azt a rohadt diétát végig is kell csinálni, a költségcsökkentést és megszorító intézkedéseket be is kell tartani, nincs nassolás, nincs csipsz, és nincs új mobiltelefon, és repjegyet is csak fapadosat... és ez szenvedés. Nehéz az ilyet betartani, és a nehezet jobb szeretjük kikerülni, mint az a ló, amelyik megáll az akadály elõtt. Érted?

Azt mondja K*, hogy a férfi feladata a stabilitás, a megcsinálás. Hát én inkább lekezdõ vagyok, a megmondó, hogy ezt kéne csinálni, fogjuk meg és vigyétek.

Most az a helyzet, azzal jutalmazom magam, hogy azt mondom magamnak, ha elfogy a hitelem, ha ledolgozom, veszek majd repjegyet, és beutazom a világot. És úgy néz ki mûködik, a 9 eurós napi bolt és kajakeretembõl már félre tettem 20 eurót, avagy ennyivel kevesebbet költöttem, bár még beeshet egy nagyobb váratlan kiadás, mint a lányom születésnapja (erre nem gondoltam a tervezésnél) és extra repjegyek, mert azért a havi - másfél havi hazautazásról nem szeretnék lemondani. Nehéz, ha benne van a giliszta a fenekemben, és repülni kell, necesse est. Hajtanak az ösztönök?

Hol is jártam? Ott, hogy most a végrehajtásra próbálok koncentrálni. Mint a jó igazgató megigazítom magam, visszapofozom a sínekre, mert a tervezés végrehajtás nélkül hiábavaló, ha nem folyton megtorpanok, és más célokat keresek, akkor megöl, kivégez az adósság, vagy a túlsúly... akkor inkább tengs lengs. Azt az utat be kell járni, akármilyen türelmetlen vagyok is hozzá, mert a tervezés végén már a célban érezném magam... Szóval nyugi, meg türelem, meg megpróbálom élvezni az utat, mert az az élet maga. Nehéz.

Nincsenek megjegyzések: