Kreativitás vagy reprodukálás?

A kreativitáson és tehetségen gondolkodtam reggel, munkába jövet. Azt mondják, a gyermekszülés a nõk õsi kreatív képessége, a férfi azért kénytelen barkácsolni, faragni, kocsit javítani, hogy a kreativitásbeli hiányosságát kárpótolja és létét ezáltal igazolja.

K* azt mondja nem úgy van az, a férfi igenis kell a gyerekhez, bár a férfi szerepe 2-5 percre törpül, míg az anya 9 hónapig (+ aztán 18 évig) dolgozik a "közös" projekten. A múltkor majdnem összevesztünk azon, hogy az abortuszról (és a testérõl és a 18,75 évnyi "munkáról") ki döntsön: a kormány, a "család" (értve itt a hímivarsejtet adományozó "donor" és a nõ valamiféle "szövetségét"), vagy kizárólag a nõ maga? (Könnyü a férfinak azt mondani: szüld meg.) Ja, amikor az exemnek mondtam, hogy kellene mégegy gyerek, akkor azt mondta szüjem meg én. Annak ellenére, hogy a "statisztikák szerint" a második, sõt a harmadik sokkal könnyebben kijön.

Hol is tartottam? A kreativitásnál. A nõ természet adta képessége, mondhatni tehetsége, hogy reprodukálni tudja az életet. Vajon ez mennyire kreatív?

Szólt valami zene, és azon gondolkoztam, hogy a zene, a zenélés vajon kreatív tevékenység-e? Kell-e hozzá kreativitás, vagy valami más kell hozzá? Arra jutottam, hogy kreatív az, aki valami újat tud alkotni, pl Mozart kreatív volt, mert fekete pöttyökbõl és vonalakból, meg abból a 12 hangmagasságból (jó, plusz az oktávokból), meg a rendelkezésre álló hangszerekbõl valami újat alkotott, ezeknek új sorrendjét, új rendet, új élményt. Ez a kreativitás. Nem?

A zenész, aki elõadja a mûvet, annak kell képesség, és kell tehetség, hogy azt, ami oda le van kottázva, vissza tudja adni, reprodukálni tudja. Én is el tudom játszani, ha van képességem kibogarászni a pöttyöket, bár az ujjaim összeállnak, de ha eleget gyakorlom, akkor talán azt is meg tudom tanulni, max baromi lassan. Van képességem, de nincs tehetségem. A jó visszaadáshoz, a jó reprodukáláshoz kell ügyesség (= tehetség). (Akinek nincs keze, annak nincs képessége zongorázni, akinek nincs méhe, nincs képessége szülni.)

Tehát a kreativitás (zeneszerzés, festés) és a reprodukálás (zene eljátszása, fotózás) két külön dolog. Vajon melyik kell a szüléshez, a kreativitás, vagy a reprodukálás? Vagy mennyire kell hozzá tehetség? Mert nem a nõ találja ki, hogy hogyan kell (és milyen) gyereket csinálni, hanem a biológia, a gének, stb, ráadásul minden nõ tudja ezt, nem is egyedi ez a tudás v képesség. Képesség kell hozzá, tehetség nem (a tehetséget akkor lehetne mérni vagy összehasonlítani, ha zsinórban születnének a gyerekek, mint pl lehet egy tehénrõl azt mondani, hogy jó tejelõ - vajon ez tehetség vagy képesség kérdése, vagy a tyúkról azt mondani, hogy jó tojó, de egy nõrõl nem lehet azt mondani, hogy tehetséges a szülésben). Lehet azt mondani, hogy a nõ csak reprodukál?

Van itt egy kis bibi. Ha nincs gyerek, nincs élet. Ha van gyerek, van élet. Tehát mégiscsak valaminek a létrehozása, kreáció a szülés. Akkor mégiscsak van létjogosultsága kreativitásról beszélni. Hasonlóan a zenész is tud hozzáadott értéket teremteni, ha úgy játsza a darabot, hogy azon elolvad a hallgató. Kreál valami élményt (ha nem játszik, nincs hangzás, a csendbe teremt bele valamit, még ha disszonáns, fület bántó is az).

Ha még eggyel tovább megyek, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon isten kreatív volt-e, vagy csak reprodukált valamit? Kellett-e tehetség hozzá, vagy csak képesség? Lehet, hogy felesleges kreacionizmusról (mint az evolúció ellentéte) beszélni?