Az éjjel megint rosszat álmodtam. Megint, mert nem ez volt az első, hogy álmomban türelmetlen, ideges voltam, és a helyzetet kilátástalannak láttam. Álmomban megint lekéstem a repülőt. A reptéren vettem észre, hogy egy csomó mindent elfelejtettem bepakolni, és vissza kellett menni érte. Könyveket, ruhákat dobáltam be a kis bőröndbe valami teremfelügyelő vizslató szemei előtt. Kétségbeesetten próbáltam beindítani a navigátort a tabletemen és a képernyőcsere óta rosszabbul működő telefonomon (nem működik a proximity és a sötét-világos érzékelő), hogy mennyi időm van még, mikor kell indulni (és melyik úton) de hiába, mérgemben összetörtem ott, a teremfelügyelő jelenlétében a tabletet, és úgy indultam a reptérre - szandálban, mikor a túloldalon még hó van - hogy nem tudtam, elérem-e.
Volt már ilyen repulő lekéső rossz álmom, akkor a reptéri parkolóban keringve sem találtam helyet, és a reptér átépítése miatt nem találtam oda a géphez.
Megdöbbenek, hogy milyen hülyeségekből lesz rossz álom, és mennyire megvisel. Mikor végre felriadok, nem is tudom egyszerűen megnyugtatni magam, hogy ez csak álom volt, kénytelen vagyok átgondolni, leírni, mint most. Pedig sietni kellene a munkába, előtte reggelizni, hogy ledolgozzam a napi 7,5 órát, ma korán el kell jönni, a lányomért megyek az iskolába.
Folyton arra gondolok, hogy az álom egy üzenet. Ki és mit akar üzenni? ezt akarom megérteni, ezért kellene elemezni. A tudatalattimból jön, az agykocka tologatás ezt a korábbi (hibás vagy problémás) emléket dobta, hogy ezen dolgozni kell? Vagy ez az egyenes útja, ahogy Isten üzen? (És ki az Isten, kint van, vagy bent?)
Valaki mesélte, hogy ő attól retteg, hogy egyszer megbolondul, elmegy az esze. Lehet, hogy tudat alatt én is ettől rettegek? Neeem, nekem az már régóta nem normális. Máshogy gondolkodok. Én attól félek, hogy lesznek majd dolgok, amiket elfelejtek, és vissza kell menni, és újra csinálni. (Karma?)
Vajon mi az, amit most elfelejthetek? A lányom közelgő születésnapját? Hisz tegnap megjött a mama csomagja Budapestről. A következő repjegyemet? Azt nem szoktam elfelejteni, jön emlékeztető. Hacsak be nem döglik megint a tablet és a telefon.
A másik érdekes probléma, hogy akkor jönnek a rossz álmok, mikor beteg leszek, mikor valami gyulladás van bennem. Hát igen, nehéz téma. A fogaimat épp most tette tönkre egy drága fogorvos, addig csak a hidegre és édesre volt érzékeny, most az órára fáj (2 órával a gyógyszer bevétele után kezd fájni, független, hogy hidegre, melegre vagy édesre-e). Ott lehet valami góc. Mindenfelé vérzek is, orrom, mandulám, fogaim... lassan gyúgyulnak a sebeim. A gyomrom is fáj, lehet, hogy az is vérzik, csak nem látom? Fekély? Jó hipochonderként bármelyiket el tudom képzelni magamnak.
Szóval valami bajom van. Nem hiszem, hogy az anyagiak, most éppen sikerül követni a szigorú tervet, a végrehajtást, azzal nem lehet baj. (Vagy az a két extra repjegy nyomaszt, amit tegnap és tegnap előtt - még elfogadható áron - megvettem?) És ha bajom van, mit csináljak? Kit kérjek, hogy segítsen? Isten annyira szerette a világot, hogy egyszülött fiát küldte értünk. Ezt szószerint vegyem, és Jézust vagy Istent kérjem Jézus nevében? Vagy valakit, akit isten küldött, egy a segítség képességével megajándékozott embertársamat? Fogorvost? Orvost?
És az, hogy bajom van, vajon büntetés-e? Mit büntet vele a természet? Vagy isten? (Most meggyógyítalak, menj, de többet ne bűnözz.) Mit rontottam el? Itt a kétség, mint amikor látom a felesége(i)m szemében, hogy valamit rosszul csináltam, de az istennek nem hajlandó elárulni, mi volt az. (Az egyetemen nem tanították meg ezt se? Hogy észrevedd?)
Tegnap este azon agyaltam, hogy nem bújhatnak már el a bűnösök, azok, akik az országot kirabolják, akik idegen bankokban dugják el a pénzüket, akik sportoló gyerekeket molesztálnak... nem lehetnek biztonságban, mert ma már mindennek nyoma van, minden kiderül, Isten mindent lát, és mindenről tud. Vagy ha nem is ő, de a lelkiismeretük életük végéig kísérteni fogja őket. Isten újra eljövetelét várjuk, ez lenne az? Amikor nem éri meg gazembernek lenni, mert minden nyilvánosságra kerül? De az ember gyarló, és csak bűnbe esik... Lehet, hogy ez a gondolatom verte ki a biztosítékot, és emiatt kapom a figyelmeztetést a rossz álmon keresztül? Vajon én mit rejtegetek? Hol, melyik panamai bankban van az én vagyonkám?
Ne bűnözz... Mondja biblia. A bűneinket előre megváltották, és rendbe jöhet még az élet, ha nem folytatom tovább a bűnt. Mi volt az? Mit kell abbahagynom? A blogolást? A kritizálást? Az odamondotagást? Hisz ez a lételemem, ez az én képességem, ajándékom (gift, lahja).
Ejh, valami nem jó, és nem tudom mi az, és a kétségbeesés nem segít.
Széttárom a karom, és hátra vetem magam az ismeretlenbe. Kezdődjön egy új nap! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése