2016. május 19., csütörtök

Önkéntesség

Mivel baromi magasak az adók, és a munkaerõ költségei, virágzik az önkéntesség.

Ez komoly. Kifejtsem? Inkább egy másik példa.

Mivel lehet közmunkaprogramban is könyvtárost (segédet) felvenni, kirúgdossák a fizetett alkalmazottakat.

---


Ismerõs meséli (ez most otthoni), hogy elmegy önkéntesen mentõápolónak, vagyis éjjel ingyen beül a mentõautóba, és segít életet menteni. Reméli, hogy õt is megmenti majd egy önkéntes, ha rászorul. Mûködik a társadalom, csak nem úgy. Megoldjuk kalákába. Én meggyógyítalak ingyen, beengedlek a kiskapun, te meg kifested nekem a kórházamat. Rendben van? Valahol igen.

Az érem másik oldala:

A mentõápoló nem kap fizetésemelést, örül, hogy egyáltalán van minimálbéres állása, pótlékok helyett magyarázat: ha nem tetszik, el lehet menni, jönnek a helyedre önkéntesek.

---

Önkéntesként segítek rákbeteg embernek, aki nem tud beszélni, helyette vagyok a beszélõkéje. Leírja lapra (mindig van nála füzet és toll; hetente, ha találkozunk, csodálkozok is rajta, hogy már megint betelt a régi és újat használ - lám torokrákosokkal meg lehetne menteni a papiripart - és mi lenne, ha kiadnánk könyvbe a betelt füzeteit?) amit mondani akar, én lefordítom a helyi nyelvre és elmondom. Vajon ha ilyen feladatra nem lenne önkéntes, lenne-e helyette bármiféle hasonló szolgáltatása ennek az amúgy pozitív, erõs, életvidám embernek? Vajon lesz neki valaha még rendes munkahelye? Vagy majd õ is elmehet önkéntesen (online) fordítónak (ahol nem kell beszélni)?

Remény van, most épp könyvet ír. Nem, nem a füzeteit, hanem a gondolatait akarja kiadni.

Ahogy elnézem az e-book piacot... hiába van fotnos mondanivalója, valódi késztetése az írásra.... el fog veszni a sokaságban.

---

Tegnap Thierry, egy afrikai barátom mondja, hogy önkéntesként dolgozik a vöröskeresztnél, kemény, fizikai munkát. Kifestenek egy megüresedett irodaházat, bútort mozgat, létrázik, menekültszálló lesz belõle. Ingyen munkát végez. Azt mondta imádkozzunk érte, hogy az egy hónapos önkéntesség után felvegyék valami fizetett állásra, vagy legalább kapjon egy ajánlást, hogy megbízható, jó ember, aki nem fél a munkától, hogy aztán majd sorba állhasson új (önkéntes) munkáért, vagy segélyért.

---

Ismerõs volt pár hónapot önkénteskedni Izraelben. Meséli, hogy milyenek a táborban a körülmények. Az ottlét, az ellátás a fizettség, és a pozitív élmény, hogy sérült gyerekeken segíthet. Barátságok és örök emlékek születnek. Aztán tegnap hallom ugyanott, gyülekezetben, hogy a pásztorunk 20-25 évvel ezelõtt Izraelben dolgozott önkéntesként, sérült gyerekekkel... Hát ez nem változik, ez nem is csak átmeneti állapot, ha 25 éve is ment, és most is megy.

---

Vannak olyanok, akik hajlandóak a munkát ingyen is elvégezni (pl ingyen ételért cserébe). Vagy vannak olyan munkák, amit hajlamosak vagyunk ingyen is elvégezni (mert jutalmazó az a fajta munka (az angolnak jobb szava van rá: rewarding)).

Tehát a piac szabályzóereje mûködik, megoldjuk okosba, vagy szervezetten önkéntes üdvhadseregként mindaddig, amíg be nem tiltják a szakképzetlen, céhbe (kamarába) és minisztérium alá nem tartozó, adóhátrányt okozó ingyenes, önkéntes tevékenységeket. Aztán majd titokban fel lehet jelenteni az anyukát, aki elmegy hetente kitakarítani a gyermeke lakását, meg az apukát, aki elviszi iskolába a gyereket, mert azzal kikerülik a buszbérlet vásárlást, amitõl a közlekedési társaság bevételtõl esik el, és az ország adóktól.

Nem tudom, hogy ez jó, vagy nem jó (hogy pl lenyomják az Ubert, céhekbe tömörítik a kurvákat, stadiont építenek a libalegelõre, így kiszorítva a hobbi-focistákat), mikor virágozni hagyják a botcsinálta bankárt, az életmódvezetési tanácsadót, a jóga oktatót, az ezoterikus fénymunkást..

Nincsenek megjegyzések: