Boldogság, receptorok, pénz

Ismerkedem a boldogság biológiai tényezõivel. Pár hete vagy hónapja összeírtam egy kérdõívet magamnak meg a legközelebb álló ismerõsömnek, hogy megtudjuk, mi az ami feltölt bennünket. Mert boldogtalannak éreztem magam, mondhatni nyomorultnak. Akkor még tudatlanul azt kerestem, hogy mivel lehetne pótolni olyan függõségeket, mint a cigaretta, vagy candy crush megszállott nyomogatása, és hogy lehetne boldogságérzetet kelteni hagyományos módon. Akkor az olvasás, tévé, mozi, kirándulás, utazás jött, meg a barátok, meg a sport, mint megoldás, de anyagi nyomorultság miatt pont ez utóbbiak voltak azok, amiket megszüntettem, ezzel fokoztam a nyomorultság érzésemet, olvasni meg nem tudtam, egyszerûen szétesett a figyelmem, és már eljutottam oda, hogy az üzemorvosi rendelés keretén belül elmentem pszichológushoz, de ott nem a még le nem zárt függõséget, hanem az alváshiányt és fáradtságot próbáltuk kezelni, na meg a túlsúlyt, mert a néni ehhez értett igazán, és a fogyás eredményességétõl vártuk a sikerélményt, az én, vagy önbizalom megerõsödését.

Eljutottam oda, hogy a dohányzással tudom magyarázni a nyomorultságot (az agyi receptorokhoz pillanatok alatt odacsatlakozik a bevitt nikotin, és gyorsabban, szinte azonnal boldogság-érzést termel, vagy legalábbis, ahogy korábban fogalmaztam, megszûnteti, törli a negatív és nyomorult gondolatokat), most tehát azon vagyok, hogy kivárjam (pedig épp a türelem az, ami most hiányzik), hogy lassan visszarendezõdjenek azok a hormonok. És ezért van az, hogy a dohányzásról leszokás után elhíznak az emberek, mert kell valami más boldogságforrás, és ezért mondja azt B*, hogy a függõ mindig függõ marad, csak mástól fog függeni. Hát legyen, én a fáktól, a madaraktól, a természettõl, és hasonló kevésbé káros dolgoktól szeretnék függni, szenvedélyesen akár. Igen, mindjárt megyek, és megölelek egy fát, mivel puhább és emberszabásúbb ölelnivaló most nincs a közelben.

Magyarul mikor a dohányzást abba hagytam, nem kellett volna abbahagyni spórolás címszóval mindent, ami boldogsághormont termel, sportot, barátokat, kocsmázást, kirándulást, barátnõzést, mert a nyomorultság érzésemet mindez csak tetézte. A kérdés csak az, hogy akkor mi legyen, ha nincs pénzem, mivel tudom boldoggá tenni magam rendszeresen és olcsón? Vagy honnan szerzek pénzt, amin boldogsághormonokat tudok vásárolni magamnak?

..ooO.I.Ooo..

Ma reggel valami internetes oldalon találtam egy videót, amiben az apokrif iratokról beszéltek, hogy azokban volt feltámadás, ami igazán örömhír, abban van a nagy titok, hogy miért álltak Jézus követõinek annyian. Azt hiszem hiszek abban, hogy mind isteni lények vagyunk, fénylények, és Jézus csak egy minta volt elõttünk, aki ezt megmutatta, és nem egy kitüntetett személy. Ha Jézus isten, én is az vagyok, nem logikus? De ez nem tartozik ide. Viszont az tény, hogy amikor ilyen hatalmas kérdéseken gondolkodok, akkor nem érzem magam nyomorultnak, mondhatni boldogságot okoz. Tehát ezt kell gyakrabban csinálni. Ráadásul még ingyen is van.