Reggel megint egy érdekes ötlet jutott az eszembe. Nem tudom, honnan jönnek az ötletek, valaki azt mondja intuíció, valaki azt, hogy isteni sugallat, de lehet, hogy csak egy hibásan mûködõ szinapszis kelt kósza kisülést az agyban, ami véletlenszerûen összekever korábbi emlékfoszlányokat, és aztán az agy hihetõ történetté fésüli össze. Hihetõ, ami azt jelenti, hogy mindig olyan új ötletek jutnak csak eszünkbe, amit emberi ésszel fel tudunk fogni, és el tudunk képzelni.
Ennyi bevezetõ után jöjjön a lényeg. Nézem, hogy egyes emberek úgy beszélnek a hatalmas telefonjukba, mintha baromi nagyra kinyújtott nyelvük lenne, a telefon a szájuk elõtt visszintesen. Mi ez az új szokás? Aztán eszembe jut, hogy a Nokiának 2005 táján volt olyan telefonja, amit élével kellett a fülünkhoz tartani, mert túl nagy volt. Azt hiszem az NGage ilyen volt, de talán más fura alakú telefonok is. Arról az jutott az eszembe, hogy egy nagy fül. Na és innen már csak össze kellett rakni az evolúciót, az istenhitet, meg a technikai feljõdés furcsaságait egy mesébe.
Evolúció mégpedig van. Látjuk minden nap, hogy az ember mennyiféle új szervet alkot, ma már van olyan (kiegészítõ) fülünk, amivel a világ túloldalán suttogó nagymamát is meghalljuk, van elvesztett-végtag pótló mûvégtag, amit pár nap alatt növesztünk a gyárban, meg olyan képi memóriát fejlesztettünk ki, amivel amivel évekkel ezelõtt átélt eseményekre tudunk pontosan visszaemlékezni. A szöveges emlékezés képességét Gutemberg nevû õszünktõl örököltük (õ meg ki tudja, honnan lopta).
Ez nem illik ide, de nem tudom hova tenni: néha meg olyan szárnyakat veszünk magunkra, ha kell, amivel pikk pakk ott
vagyunk a nagyszülõknél. Aztán ha nem kell a szárny, kimászunk belõle,
mintegy levedljük (jól ragozom?) magunkról.
Szóval van evolúció, ha megnézzük, valakinek támad valami ötlete, ami valami zavar a gondolkodásban, vagy intuíció, vagy isteni sugallat, olyan, mint valami elektromos sokk, vagy villámcsapás, vagy kozmikus sugárzás, ami zavart kelt a génekben, és valami új génkombinációt, vagy új gondolatkombinációt állít elõ, amivel egy meglevõ dolog módosul, fejlõdik, elvolvál. Normál technikai fejlõdés, ami végülis evolúció. (Ki mondta azt, hogy nekünk kell telepatizálnunk, mikor képesek vagyunk telefont csinálni?)
És ami a lényeg: az evolúció és isten - legalábbis ebben a paradigmában - együtt, egyszerre létezik, az evolváló személy, akinek az ötlet a fejében megszületik, isteni sugallatra (intuíció) hozza létre a módosulást. Vajon ez a gondolat megállja a helyét a tudósok és papok evolúció vagy kreacionizmus vitájában is? Lehet, hogy a kettõ nem zárja ki egymást? A való világban ki játsza az evolváló személy (mérnök) szerepét?
Lehet, hogy értem a szabadkõmûvességet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése