Meglepetés vendégek

Ma bemegyek a templomba, és erre ni, ott egy ismerős magyar lelkész a csepeli Mátyás templomból. A gyerekek nevezték így az evangélikus templomot a sétáló utca végén, ahol ismerősöm szolgál.

Pontosabban az úgy volt, hogy este, mikor felébredtem, mert délután elaludtam heves oldajfájdalmakkal a megismételt vidámpark után, és elkezdtem pakolni a könyveket, mert már nem tudtam a gyereknek letenni a kisasztalra a csokigolyós tányért, annyira ellepték a mindenhonnan idesereglett könyvek, akkor ott ahogy pakolom az egyházi énekekről meg vallásokról szóló könyveket, meg gyerek bibliákat, eszembe jutott, hogy ma vasárnap, és hogy még nem döntöttem el, hova megyek templomba, finn misére, vagy angolszászra, vagy angol evangélikusra, vagy valami lazábbra, mikör jön egy email a magyar bibliakörös listán, hogy itt egy magyar csapat, és Z.M. szolgál kétnyelvű istentiszteleten. De rég szerettem volna már elérni, hogy őt hívjuk a szokásos havi magyar istentiszteletre... erre itt vannak a feleségével együtt (valamikor velük szerveztünk a csepeli Duna-parton szentiván-éji programokat), de jó!

Hát csak annyi, hogy magyarul kaptam az ostyát, és magyarul énekelhettem.

Jaj, de nagyon örültem nekik, mert a múlt héten nem jutottam el a csepeli templomba. Nem mindig jutok el, de ha épp megyek felvenni a gyerekeket autóval, akkor ott szoktunk találkozni a sétálóban. De most messze lett volna, meg család volt, meg az ikrek születésnapjára sütöttünk-főztünk.