2016. július 4., hétfő

Rendezett családi háttér

Régen volt a "rendezett családi háttér" kategória, valaki akkor számított jó munkaerõnek, ha rendezett volt a családi háttere? Mi lehetett ennek az oka?

Ma úgy tûnik jobb, ha az ember magányos, mert akkor nem megy gyereket szülni, nem marad otthon betegszabadságon, akkor napi 10-12 órát is bent tud lenni a munkahelyen, ha nem kell haza szaladnia a családjához.

Akinek családja volt, talán nem járt el kocsmázni, megbízhatóbb volt, mert otthon a családja várta, ami a normálistól való nagy eltéréseket tompította. Meg akkor rendben volt a lelki élete, nem nyavajgott, hogy egyedül van, nem azzal töltötte a munkaidõt, hogy társkeresõ oldalakon csetezzen, nem bámulta meg a fõnökasszony, vagy Gizike, a titkárnõ fenekét. Meg talán az önbizalma is a helyén volt, ha nem kellett folyton azt bizonygatnia, hogy õ jó valamire (mert otthon, a családnak megfelelt).

Nem értem, miért vált értékbõl hátránnyá a rendezett családi élet. Kerülendõ. Vakmerõbb, hatékonyabb az, aki este elmegy kocsmázni?

Lehet, hogy rendezett családi élet mellett is eljártak az emberek kocsmázni? Ha nem, nem lett volna annyi kocsma...

Nem értem, nem értem. Most mire törekedjek? Egy házsártos feleség se jobb. Egy "mostoha" se jobb (lásd Hamupipõke). Egyedül se jó.

Egy biztos, biztonságot akarok. Azt, hogy érezzem, valahol, valakinek jó vagyok. Hasznos. Fontos. Azt, hogy elfogadnak. Hogy tartozhatok valahová. Ahova jó haza menni. Ahol szeretnek.

Kihagytam valamit?

Nincsenek megjegyzések: