2016. július 23., szombat

Szétrázódó alkatrészek

Elvittem a gyermeket a vidámparkba, mert meg lett ígérve neki. Idén lett 120 centinél magasabb, egy csomó mindenre most ülhetett fel először. A hullámvasutat élvezte. Az első menet után azt mondta, ide vissza kell menni, mert fent maradt a gyomra, azt elhozni. A második után meg azt mondta, hogy teljesen szétrázta az alkatrészeit. A hétéves fogalmaz így. Költő lesz?

Felültünk valami forgatóba is. Kis gondolák körben, ketrec, a gyerek az ölemben. Előbb csak körbe forog, olyan gyorsan, hogy a gondolák majdnem visszintesen állnak kifelé a körből. Az agyamból kipréselődött a vér, mind a lábamba. Azon gondolkozom, hogy titkoljam, hogy mindjárt elájulok, a gyerek meg csak kacag. Aztán felemelkedik a forgástengely, már függőlegesen forog a kerék, egyszer fejjel lefelé, aztán fejjel felfelé körözünk. Na akkor hegymenetben megy egy kis vér a fejembe is, túlélek. Megfogadom, hogy többet soha, de a gyerek kívánság listáján az van az első helyen. Apa meg azért van, hogy a gyereket cipelje, és mindent megadjon neki. Nem? Holnap megyünk újra, úgy olcsóbb.



Palacsintát vittünk magunkkal, hogy ne kelljen drága vidámparki koszton élnünk. Így is becsúszik egy csillagászati összegű fagylalt és pattogatott kukorica, de a vattacukrot ma sikerült elkerülni.

Felülünk valami dobálóra, felvisz, leejt, aztán megint fel és megint le. Belepréseli a palacsintát a herezacskómba, a tetejére meg feljön a zsírja meg a savja, marja nem csak a nyelőcsövem, de már az agyalapi mirgyemet is. Az est további 3-4 óráját túléléssel töltöm, hullámvasút, szendvics, ringlispil, vagy mi a neve annak a láncos körhintának, megint szendvics, hogy legyőzze a savat, aztán megint hullámvasút, és így tovább estig. Csak a 20 perces bohóc műsor alatt tudtam mindful lenni, ott szedtem össze egy csokorra való kis friss levegőt.

A végére hagytuk a legjobbat, mert élvezet vizes nadrágban hazajönni: a folyami hajózás, vagy mi a neve, amikor a gumicsónak megy le valami sebes folyású csatornában, közben ide-oda csapódik, és helyenként víz zúdúl a nyakunkba. Ezt mindenféle vízköpők és mesterséges vízesések okozzák. A gyereket átöltöztetem, neki van csereruhája, magam pólót cserélek, és vizes farmerrel indulunk haza.

Annyira mozgalmas volt, hogy a gyerek 5 perc Pöszke és Jozsu néni mesélés után befordul a fal felé. Apuka meg próbálja összeszedni magát, hogy holnap legalább ilyen felejthetetlen napunk legyen újra együtt.

---
A kalóriákról sem írtam egy ideje: rengeteget mentünk, kerékpároztunk, úsztunk is, hazaérve szabadságról már 106 kiló alatt, pontosabban 105,6 kiló voltam reggel.

Nem tudom, hogy könyveljem el a hullámvasutazást, az izgulás és kapaszkodás mennyi kalóriát éget el óránként?

Nincsenek megjegyzések: