Elvittem a gyermeket a vidámparkba, mert meg lett ígérve neki. Idén lett
120 centinél magasabb, egy csomó mindenre most ülhetett fel először. A
hullámvasutat élvezte. Az első menet után azt mondta, ide vissza kell
menni, mert fent maradt a gyomra, azt elhozni. A második után meg azt
mondta, hogy teljesen szétrázta az alkatrészeit. A hétéves fogalmaz így.
Költő lesz?
Felültünk valami forgatóba is. Kis gondolák körben, ketrec, a gyerek az
ölemben. Előbb csak körbe forog, olyan gyorsan, hogy a gondolák majdnem
visszintesen állnak kifelé a körből. Az agyamból kipréselődött a vér,
mind a lábamba. Azon gondolkozom, hogy titkoljam, hogy mindjárt
elájulok, a gyerek meg csak kacag. Aztán felemelkedik a forgástengely,
már függőlegesen forog a kerék, egyszer fejjel lefelé, aztán fejjel
felfelé körözünk. Na akkor hegymenetben megy egy kis vér a fejembe is,
túlélek. Megfogadom, hogy többet soha, de a gyerek kívánság listáján az
van az első helyen. Apa meg azért van, hogy a gyereket cipelje, és
mindent megadjon neki. Nem? Holnap megyünk újra, úgy olcsóbb.
Palacsintát vittünk magunkkal, hogy ne kelljen drága vidámparki koszton
élnünk. Így is becsúszik egy csillagászati összegű fagylalt és
pattogatott kukorica, de a vattacukrot ma sikerült elkerülni.
Felülünk valami dobálóra, felvisz, leejt, aztán megint fel és megint le.
Belepréseli a palacsintát a herezacskómba, a tetejére meg feljön a
zsírja meg a savja, marja nem csak a nyelőcsövem, de már az agyalapi
mirgyemet is. Az est további 3-4 óráját túléléssel töltöm, hullámvasút,
szendvics, ringlispil, vagy mi a neve annak a láncos körhintának, megint
szendvics, hogy legyőzze a savat, aztán megint hullámvasút, és így
tovább estig. Csak a 20 perces bohóc műsor alatt tudtam mindful lenni,
ott szedtem össze egy csokorra való kis friss levegőt.
A végére hagytuk a legjobbat, mert élvezet vizes nadrágban hazajönni: a
folyami hajózás, vagy mi a neve, amikor a gumicsónak megy le valami
sebes folyású csatornában, közben ide-oda csapódik, és helyenként víz
zúdúl a nyakunkba. Ezt mindenféle vízköpők és mesterséges vízesések
okozzák. A gyereket átöltöztetem, neki van csereruhája, magam pólót
cserélek, és vizes farmerrel indulunk haza.
Annyira mozgalmas volt, hogy a gyerek 5 perc Pöszke és Jozsu néni
mesélés után befordul a fal felé. Apuka meg próbálja összeszedni magát,
hogy holnap legalább ilyen felejthetetlen napunk legyen újra együtt.
---
A kalóriákról sem írtam egy ideje: rengeteget mentünk, kerékpároztunk,
úsztunk is, hazaérve szabadságról már 106 kiló alatt, pontosabban 105,6
kiló voltam reggel.
Nem tudom, hogy könyveljem el a hullámvasutazást, az izgulás és kapaszkodás mennyi kalóriát éget el óránként?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése