42

Azt gondolnád, hogy a dohányos soha nem magányos. Ülök a hotel aulájában, ismerősökre várok, s közben nézem a hotel elé egy gyors cigire kiszaladó függőket. Nem beszélnek egymással. Magányosak. Tömegben is magányosak. Szar lehet.

Még mindig színezem az A4-es lapra nyomtatott naptárat. Ma telik be, ma telik le a 42. nap, mikor végre végleg abbahagytam a dohányzást.

Aszondja nekem a kedves főnökém, hogy a derékfájás, ami rám tört, az a nikotin manó kiabálása volt, haláltusája, hogy visszaszoktasson a dohányzásra, elvonási tünet. Hát örömmel jelentem, hogy az is elmúlt, kb 1 hete. Kész, mentes vagyok, boldog nemdohányzó. Ez is nagy dolog. És hízni sem híztam vissza ez alatt.

Míg ott ültem a hotel aljában, és néztem a reggeliről kéváspohárral az utcára siető hotellakókat, elgondolkodtam, magamba néztem, hiányzik-e a cigaretta. Arra jutottam, hogy nem. Nincs szükségem erre a társas magányra. Semmi előnye nem volt, hátránya meg rengeteg. Hát, ennek is örülök. Adok magamnak egy évet, és ha akkor is mentes vagyok, és még élek, akkor megünnepeljük.

Dedós módszer az ön-szuggesztió, meg a jutalmazós-szinezős játék, de a gamification (játékosítás) segít vizualizálni a megtett utat. Látom Cserebogi is mindig visszaszámol, hol a kirándulásig, hol egy nagyobb feladat leadásáig. Neki is bejött a módszer.

Bár azt tudnánk halálunkig mennyi időnk van még hátra... Biztos jobban osztanám be a hátralevő időt. Míg nem szorít a határidő, nehéz komolyan venni.