2016. augusztus 15., hétfő

Zabálás helyett

Még mindig van pocakom, bár a sok gyaloglás meg úszás miatt kisebb. Lassan elhagyom a 104 kilót is, megyek lefele, a múlt héten már voltam 103,5, pedig azt a hó végére terveztem. Ne menjünk olyan gyorsan, kicsit a hétvégén lazítottam, itt voltak a lányok, velük ettünk fagyit, áfonyás pitét, meg pizzát, s ma megint 104.0. Amivel elégedett vagyok.

Lejárt a bérletem, és a táborig már nem veszek újat, addig autóban lustulok. Cserében egy csomó mindent elintézek a héten. Lesz a gulyás grand prix, ha mégis fõzök, akkor be kell vásárolni, meg úszni is kell, meg indulnak az iskolák, talán folytatom a svédet.

Ahogy hajtok munkába, látok egy csomó nagyon kövért embert. Gondolkozom rajta, hogy csinálok egy "így eszed betegre magad" sorozatot, csak hogy meglegyen az elrettentõ példa, nehogy visszaessek. Egész bírható ez az új diéta, nem vagyok éhes, ehetek mindent, csak keveset. A zabálás, az evés öröme az, ami le lett cserélve a sport örömére. Elszomorít, hogy a korábban sportos, egészséges Finnország is kövéredik. Hát igen, a válságban nincs pénze az embereknek konditerem bérletre. A cégek sem adnak már szívesen sportutalványokat. Ahol spórolás van, ott nem jut minõségi kajára, meg mozgásra. Nekem is beette a fejembe magát a spórolás, az idõvel való spórolás ezek közül a legdruvább, nem mentem sportolni, mert az mennyire sok idõ. Meg autóval mentem, mert azzal mennyi sok idõt meg lehet spórolni.

És mit csinál az ember, ha sok az ideje? Zabál. Vagy filmet néz, és közben zabál. Vagy társaságba megy, és zabál. Vagy kirándulni megy, és viszi a piknikes kosarat, és zabál.

Nincsenek megjegyzések: