Ma meg arra jöttem rá, hogy a problémáim nem oldódnak meg, ha kiblogolom õket. Megszemélyesítés? Hogy lehet már a problémákat "õket" szóval illetni?
Mint ahogy a dohányzás, meg az alkolol sem old meg semmit, sõt, új problémákat csinál, a panaszkodás sem oldja meg.
A panaszkodást persze lehet úgy érteni, hogy help, elsüllyedek, segíts, de ha valakinek segítség kell, ne azt mondja, hogy szarul érzem magam, hanem azt, hogy help, elsüllyedek, segíts. Tiszta?
Persze ha az ember nem várt segítséget szeretne kapni, hogy meglepõdjön, milyen sokan gondolnak rá, akkor írhat olyat, hogy most meg vagyok fázva (hátha hoz valaki csirkelevest), de közben segítsen magán is, mert a segítség nem elvárható.
Na most így vagyok az imával is. Vajon ha kilövöm az égbe, hogy elbasztam segíts, segít-e, vagy segítsek magamon?
Persze az ima meg az NLP valahol ugyanaz, lehet, hogy mégis jobb megfogalmazni, mi a baj, mert akkor specifikus kérést lehet küldeni, az egyik esetben az univerzumba (vagy a tudatalattiba), másik esetben egy ... minek nevezzem? Nem mondhatom hogy imaginárius lény, de kb az.
A blog is nagyjából erre a célra szolgál, segít megfogalmazni, mi a bánat van, segít szavakba önteni.
Mondjuk erre egy teljesen normális négyzethálós spirálfüzet is alkalmas.
De akkor nem olvassa el senki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése