Teafőzéstől a többistenhitig

Reggel nézegettem, hogy már 9,3 kilót fogytam, s még mindig mekkora pocakom van. Jó lenne egymásmellé tenni az ilyen volt ilyen lett képeket, csak az elején elfelejtettem lefotózni magam. Konstatálom, hogy már le tudok hajolni, alap torna gyakorlatokat meg tudok csinálni. Pl be tudom kötni a cipőm.

Reggel hajoltam a mosogatógép mellett is, kipakoltam, bepakoltam, ni, megy ez mikor megroppan a derekam. Jaj jaj, most mi lesz? Fél órára lefeküdtem, fekve nem fáj, állva nem fáj, csak ha leülök. Akkor menni kell, mert itthon csak a tévé meg a gép előtt ülök.

A fájdalomról jut eszembe: amíg nem tudtam lehajolni, nem tudott megroppanni a derekam. A kövér embert a kövérség védi a lumbágótól. De én fogyok, hála az úszásnak és a túrázásnak. Rajta, ma is menni kell.

Elmehetnék úszni, de meg vagyok fázva, inkább járok egyet. Ma a kolbászgalériában pop-up étterem van, gondoltam bemegyek, megnézem milyen a kacsahúsos fűszeres grillkolbász.

A múlt héten elkísértem a kolbászos Ferit a Reko túrára, láttam milyen a helyi termelők piaca. Ott vettem lépesmézet. Azt hittem finomabb, de a viasz miatt nem igen tudom enni, fogamba ragad, köpködök tőle. A mézet ki szokták pörgetni. De hogyan? Centrifugám nincs...Majdnem kidobtam, mikor eszembe jutott, hogy a megfázásra jó a méz, s talán ha beleteszem a teába, kiolvad a belseje. Egy próbát megér.

Láss csodát, a próbaként teába tett kiskanálnyi lépesméz ketté válik, a méz elkeveredik, a propolisz feljön a tea tetejére. Teszek bele még, majd lekanalazom vagy leszűröm a tetejéről a méhviaszt.

Keverem a teát, nézem, ahogy a propolisz összegyűlik középen, és galaxis módjára összetömörödik. Ez lenne a "kipörgetés"? Előbb csak kevereg a piszok a tea teljes felületén, aztán elkezd középen sűrűsödni, csápok, vagy karok alakulnak ki, mint egy rendes galaxis képén, aztán ahogy lassul a forgás, a csápok is behajlanak, és a végén a tea közepén egy gumóban áll a méhviasz.

Innen eszembe jut, hogy talán nem is tágul a világegyetem, hanem csak lassul a forgás. Azért alakulnak ki a galaxisok, mert az űrbeli anyag a forgás következtében összesűrüsödik, előbb csáposan, aztán ahogy lassul a forgás, egyre szorosabban, mint a propolisz a tea tetején.

Mint fent, úgy lent, mondja a hermeszi közmondás, s a lenti, világbeli jelenség megmagyarázza az égit.

Ebben a lenti világban én voltam a keverő tényező. Vajon az űrbeli anyagot milyen láthatatlan kéz kavarta meg, s ha megkavarta, miért hagyta magára? Megvárja, míg kihül, és megissza? De én előbb kidobom a tea tetején összegyűlt propoliszt, s csak a teát iszom meg. Lehet, hogy az az óriás is, miután kipörgette a világot, ki fogja dobni a galaxisokba tömörödött űrszemetet? S nem is mi vagyunk a lényeg, hanem az, ami a bolgók és a galaxisok között van. Az éter lenne az?


Nálam egy teáskancsóban egy galaxis alakul ki. Lehet, hogy az űrben is vannak kancsók, amiket még nem látunk? S minden galaxisnak megvan a maga kancsója, amiben forog? Lehet, hogy nem is egy istenről, hanem sok, együtt teázó istenről van szó?

Megyek, és utána járok... :)