Hálás vagyok mindenért

"They know how to make good junk food." - mondom az ausztrál kolleganõnek, miután kipróbáltam egy új török kebabost. Hamburgerre voltam éhes, azt ettem, de "obviously they have good kebab, too".

Kényeztetem magam.

A kolleganõm, a másik, kitúrt a korábbi projektemrõl, ez egy kicsit lehangolt, napokig magam alatt voltam, hogy ezek után mihez fogok kezdeni, ha rám már nincs szükség. De mikor kerestek egy technikailag képzett (értsd SW fejlesztõ vagy tesztelõ múlttal rendelkezõ) tesztert, én voltam egyedül szabad, s mindjárt meg is kaptam a következõ saját projektet. GPU-ra portolunk egy számítás-intenzív algoritmust, és azt kell majd tesztelnem. Nekem való munka. Kb 2 éve megcsináltam (elvégeztem) a GPU programozás (cuda) tanfolyamot a Courserán, tehát még értem is mirõl van szó.

Néha ki kell pucolni a szekrényt, hogy új ruhákat tehessünk bele.

Hálás vagyok a kolleganõnek, aki reggel SMS-t írt, hogy lerobbant, hogy ugorjak be helyette a régi projektünk heti értekezletére, ha ugyan nem lettem náthás én is. Írom neki, hogy csodásan érzem magam, és természetesen beülök helyette, és igazán nem haragszok már semmiért. Nincs idõm rá, nincs idõm felesleges dolgokra, megváltoztak a prioritásaim (se körlevélre, se önkéntes munkára, se takarításra, se alvásra...). No est importante, monjda a kínai.

Valahol olvasom, hogy a náthás - flunsszás távolmaradások számából következtetnek az üzemegészségügyi nõvérek a munkahelyi stressz növekedésére. Szegény kolleganõt biztos bántotta a lelkiismerete. Gondolatban megsimogatom a buksiját, hisz õt is megváltotta Jézus, felesleges cipelnie a bûn terhét, igazán leteheti, velem nem tud kitolni, mert fentrõl gondoskodnak rólam.

Tetszik az új bullshit? Szoknom kell még.

Igazán hálás vagyok a teremtõnek, hogy ezeket a török menekülteket ide vezérelte, és hogy elhozták magukkal a mediterrán konyha remekeit, mert ennek a kajának van íze, és a kiszolgálásra és az ügyfél-megelégedettségre is figyelnek, nem úgy, mint a hideg finnek. De õket sem bántom, mert nagy számban templomba járó, isten félõ népek ezek a halevõ albínó nyelvtestvéreink is.

Hálás vagyok, hogy lassan dolgozik a patológia, és még egy hétig élvezhetem, hogy rák-mentes vagyok...

Azért is hálás vagyok, hogy elcseszték a korábban operált sebemet, mert így legalább két naponta tudok menni a kórházba kötözésre és seb-pucolásra, addig is emberek között vagyok, és olyan aranyosak azok a kezdõ nõvérkék, akik fél órát váratnak kicsomagolt sebekkel, félmeztelenül a kezelõ szobában, míg az ügyeletes sebész elõkerül a kávézóból, hogy van idõm imádkozni és meditálni, és kérni Istent, hogy gyógyítson meg, meg hogy adjon a finn orvosoknak ihletet, hogy rájöjjenek, mi bajom van, és azt hogyan kellene kezelni.

Hitem az van, most pl a béres cseppet nyomatom, de már elkértem egy jó orosz aura-látó, és egy cigány tenyérjós telefonszámát. A csillagtérképem és horoszkópom most készül. Biztos ami biztos. És amikor épp nem a hamburgert kívánja a szervezetem, vegetáriánus vagyok újra, céklalé, C vitamin, zöld-tea, pakuri tea, és hasonlók fogynak, mint alternatív gyógymód, és próbálom mellõzni a kólát (ezt nem nehéz, csak nem veszem meg), helyette cranberry dzsúzt iszok. Az cukros, de legalább nem fogyok. Mert már úgy mennek le a kilók számolatlanul, hogy nem akarom.

Jut eszembe, azért is hálás vagyok, hogy rámjött az 5-6 évvel ezelõtti farmerom, és így nem kell újat venni (és nem kell lyukas seggû gatyában fáznom a télen).

Közben tényleg jó vagyok, semmire nem panaszkodhatom, van munkám, szeretõ lányom, még pénzem is van a hitelkártyán, meg életcélok, hogy ha meggyógyulok, mihez fogok kezdeni. Most elõbb magamon akarok segíteni, aztán majd tudok segíteni másokon.

Hát... az a helyzet, hogy nagy szar van, be vagyok tojva, mégsem dohányzok. De ez hol van ahhoz, hogy megszûnt a Népszabadság?