Jó vagy rossz minõség?

Vajon az, hogy a gyártó nem tud adni egy apró alkatrészt az elromlott cipőmhöz mit jelent? Jó, vagy rossz a minőségbiztosítási rendszerük? Mondtam, hogy letörött a cipőmről egy cipőfűző tartó bujtató, s a cipész nem tudott hasonlót adni, felkerestem a gyártót, aki alkatrész helyett egy egész bakancsot küldött. Mint ügyfél teljesen elégedett vagyok, a kopott, kifénylett bőr bakancs helyett kaptam egy újat.

Positiivinen yllätys. Kellemes meglepetés, végre valami jó a napban.

Pedig épp azon gondolkoztam, hogy lelépek, elmegyek haza. Elég pocsék, nyomott az idő, nem is aludtam sokat, tegnap sokáig cseteztem egy elveszettnek hitt régi ismerőssel, az első osztályos padtársammal (másodikban Pestre költöztünk, így az összes addigi barátom, emlékem, meg a tájszólásom ott maradt vidéken) az élet értelméről, gyerekekről, rákról, felgyógyulásról, boldogulásról, s ez után nem nagyon ment az alvás, azon gondolkoztam, vajon hogy alakult volna az életem, ha ott maradunk a zselici dombság közelében, sötét Somogyban, a Munkásőr soron, ami egyedfejlődésem és jellemformálódásom elsõ állomása volt, ahol először voltam szerelmes, ahol első csínytevéseim történtek, ahol egy bűvöskockakirakási nézeteltérés miatt 7 évesen átélhettem az első komoly arcvesztést (pedig nekem volt igazam), ahol először volt keloidos seben (bár akkor még nem tudtam mi az), ahol egy lány miatt először verték betonpadlóba a fejem, ahol a bezárt, lebontásra váró óvoda ablakán másztunk be garázdálkodni, ahol a tűzoltóság épületének a szellőzőnyílásaiban, majd a kiürült épületben mászkáltunk, ahol miattam törte össze az öcsém a lábát, ahol... már nem is emlékszem, olyan rég volt.

A facebookon elõkerülõ régi ismerõsök felidéznek valamit abból a régi optimista, idealista, és naív önmagamból, aki még nem parázott, aki büszke volt és beképzelt és mindenben tehetséges, fõként a matematikából (ez volt az egyetlen tárgy, amibõl megvágtak az egyetemen, na nem, mert digitális rendszerekből és valszámból is, de ezek már a feledés homályába vesznek). Valószínű, hogy a restauráláshoz, az ön-reformhoz szükségem van ezekre az emberekre, a beszélgetésekre, akik emlékeztetnek rá, hogy én voltam a példakép. Vagy legalábbis a barát, a segítség a matek háziban...

Délután jön a lányom, hasznosabb lenne időben érte menni, és vele tölteni a délutánt, mint a részvényesek pénztárcáját növelni, de aztán eszembe jut, hogy az én pénztárcám, ami amúgy állandóan apad, csak itt dagad havonta egyszer, ha több lábam lenne, talán bátrabb lennék, több lábbal az ember hamarabb feláll és elindul, de nekem egy van, és gyáva is vagyok, szóval meghúzom magam.

S közben eszembe jut, hogy új pénztári hónapot zártunk, tehát kettőkor sütizés van, ilyenkor havonta egyszer kicsit megállunk, és megünnepeljük, hogy sok víz lefolyt a Vantán, s mi sok bitet keresztbe tettünk vagy egyenesbe, attól függően, mit diktál a projektvezető. A kettőt megvárom. Aztán az is eszembe jutott, hogy mára ígérte a DHL a csomagot, a cipőmhöz a kis alkatrészt, pontosabban abból 24-et, meg a hozzá tartozó gumitalpat, bőr felsőrészt, bélést, cipőfűzőt, és még egy eredeti HH feliratú kartondobozt is.

Megjött a pakk, vigyorgok.

Most itt ülök elégedetten, minden kollegának elújságoltam, hogy jártam, és hogy milyen jó a Helly Hansen, imába foglalom a nevüket, s már azon gondolkozom, hogy eladjam-e vagy megtartsam, s ha ez a mostani, ami még tök jó, ha ez teljesen szétszakad (3 éves, még legalább 2 évig bírná), akkor használatba veszem.

Most a nagy dilemma ebben a szutykos nyomott esős időben az, hogy melyikben menjek haza, egyáltalán haza menjek-e, a kikopott régiben, vagy az újban, amiben elég kockás, nyikorgós még a járás.

Ma jön a lány, s ma úgy néz ki nem fogok tudni racionálisan dönteni.