Egy ideje jobban összehúzom a derékszíjat. Kevesebbet költök, és kevesebbet eszek. Azt hittem, hogy az átmeneti állapot fél évig tart majd, utána kiengedhetek. Fél év eltelt, és még mindig túl sok az adósság. Jaaha, közbejött egy-két nem várt kiadás. Októberben azt hittem, feladom. Aztán inkább lemondtam a kóláról is. Még megvagyok. Boldog? Ne is kérdezd. Ha bent ülök egy koncerten, vagy önkéntes segítőként csoportot vezetek... Akkor igen.
Olvasom, hogy élnek azok, akiknek hó végére elfogy. Nekem is elfogy, ma pl nem tudok tankolni, de nálam azért ennél sokkal jobb a helyzet. Igaz, most nem utazok, fájlalom a londoni és párizsi utakra elvert pénzt (bár lehet, hogy depressziótól mentett meg), Rómát, Barcelonát lemondtam (határozatlan időre elhalasztottam), Budapestre meg majd csak márciusban, addig valahogy megpróbálom túlélni a telet. K* decemberben jön, az jó.
Mondom egy ideje összehúzom a derékszíjat, mondom azt is, hogy egyre nehezebben bírom, a lelkivilágomnak igazán jót tenne egy utazás, vagy legalább egy nagy zabálás, de azokra nem futja.
Erre ma a nadrágszíjam megadta magát. Amivel a fogyást mértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése