Kilátástalanság (aka sötét)

Kicsit besokalltam megint a magyarországi hírekkel, elegem lett, ki akarok szállni. Itt nem jó, de innen nem tudok haza menni, itt ez a szar, hideg, sötét (most kettõ órakor szürkület van) elviselhetetlen, depressziót okoz, egyedül vagyok, pénzbe kerül ennek a kompenzálása (az evés, a sport, a társaságba menés, múzeum, mozi, minden sok pénzbe kerül, még a bolti bevásárlás is), és ezek is csak egy rövid idõre terelik el a figyelmet az alap problémáról, hogy az ember nem érzi jól magát a bõrében, hogy onnan ki akar mászni, haladna, de a földi dolgok visszahúzzák.

Igen, ha lehetne, most haza költöznék, itt megrekedt az életem, itt nem vagyok fontos, itt nem kellek senkinek, itt nincsenek volt iskolatársak, évfolyamtársak, itt nincs senkim, csak ha havonta 1x ide repül, itt csak az egyszem lányom van, õ az, aki itt tart.

Volt is állásajánlat, csak keveset fizetett, ahhoz keveset, hogy az otthoni élet nehézségeit kompenzálja (orvos, fogorvosi ellátás, privát nyugdíj elõtakarék, privát egészség biztosítás, közlekedés, rezsi, lakhatás... és nekem még rájön az itteni gyermekem láthatása, havonta legalább egyszer), ahhoz elég magasnak kellene lenni a fizetésnek, hogy mindezekre fussa, és a magas fizetéshez magas stressz is jár, tehát ezek mellett még a stressz kompenzálására is kell büdzsé (társaságra, kulturára, kirándulásokra, pszichológusra és nyugtatóra, de legalább szemellenzõre és füldugóra, hogy a környezet ingereit kizárhassam).

Hogy min bukik a hazaköltözésem?
- nem bízok az állami egészségügyi rendszerben
- nem bízok az állami nyugdíj rendszerben
- nem bízok a szociális juttatásokban (hogy ha oda kerülök és rászoruló leszek, normális életet tudok élni)
- nem bízok a munkanélküli rendszerben (a közmunkáért kapott fizetésbõl nem tudom eltartani magam)
- nem bízok a rendszerben, abban, hogy igazságosan bánnak velem, hogy nem kerülök a sor végére mindenféle hivatalokban vagy orvosi rendelõben
- nem bízok abban, hogy bent tudok maradni a versenyszférában versenyképes fizetést kaphatok, mert jönnek a még egyenlõbbek, akik kitúrnak
- nem bízok az otthoni demokráciában, mert hiába mondhatom ki még a véleményem, nem kell attól félnem, hogy elvisz a fekete autó, de már nem vesznek fel, már nem állnak szóba, már nem írják alá a kérvényem
- tartok tõle, hogy a rendszerkritika miatt folyamatosan stresszes lennék, emiatt ideggörcsöm lenne, és folyton ott ülnék a pszichológusnál/háziorvosnál, s mikor megunták, eltennének láb alól

Elegem van a kilátástalanságból.

Közben lementem a sarki közértbe, vettem csokit, már minden mindegy, a fogyókúra is, az önfegyelem is, s ha a csoki nem segít, majd megyek és veszek cigit is, az majd szépen törli a negatív gondolatokat, meg az elégedetlenséget, meg mindent.

Alig várom már a vogonokat.

Tudod mit? Veszek egy repjegyet, és elmegyek nyaralni valami meleg országba, mondjuk Bangkokba. És ott is maradok.