Mindent a gyermekért

Hosszú hétvégénk van, a tegnapi történelmi előadásra is vele mentem el, aztán amíg bírta a pónis könyv, addig maradtunk, utána haza vonatoztunk. Itthon szánkóztunk, a varrot hátam ellenére beültem vele a teknőbe, aztán este jajongtunk. Legalább volt aki kicserélje a kötésemet. Azt mondja reggel: apu, lefotózom neked, hogy milyen ronda. Mondom nem kell, látom a tükörben.

Ma megint szánkózás lesz, aztán 3d nyomtatás a könyvtárban. Addig mindent össze kell pakolni, anya oda jön érte. Az ebéd kész: kérdem túrógombócot szereti-e? azt mondja inkább szilvásat. Így az ebéd eldőlt. Amíg az alábbiakat alkottam, ő kézimunkázott, közben Bogyó és Babócát nézett (most pónizik), valami meglepetést készít apák napjára. Az a jövő héten van.

Nem minden gombóc sikerült szépen, kicsit nyomi, kicsit szétázott, de azért finom.

Tegnap este betelt a fogyókúrás füzetem. A lányom lepecsételte, kaptam egy piros pontot. 103 kiló volt a cél, tegnap 102 voltam. Elolvastam, miért kezdtem el. Május 8-án bicikliztünk vele, és alig bírtam. Ez volt a motiváció.

Most rám vár, egyedül felvette a pamutzoknit, az anorákot, a kesztyűt még segíteni kell a kabát ujja alá rejteni, pedig már szaladna a domboldaba...