Ma jött egy váratlan hívás, hogy ugorjak be valaki helyett, de már elígértem magam máshová, így le kellett mondanom. Tudjátok, bármikor szívesen segítek, csak ne kelljen otthon ülni egyedül... ha ráérek, vagy ha tudom előre, és át tudom szervezni.
Most kellemetlen.
Ha ígéretet teszek, hogy ha kell segítek, akkor legyek kész rá, hogy ha kell, tudjak menni. Ehhez viszont az kell, hogy legyek szabad, ne tömjem tele a naptáramat mindenféle programokkal, meg tudjam a prioritásokat, hogy mi a fontos és mi nem. Mert ha valami közbejön, és nem megoldható máshogy, akkor még a beígért fellépést is le lehet mondani.
Most azt gondolhatják, hogy ez az ügy nem fontos nekem, hogy minden más előbbre való. Nem tudom hogy mosom ki magam belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése