2016. december 19., hétfő

Karácsony elõtti idegek

Tegnap olyan emberekről volt dokumentumfilm a tévében, akik több mint 100 kilót fogytak (gyomor szűkítő műtéttel). Arról, hogy milyen problémáik vannak a lógó bőrükkel a fogyás után. Az egyiknek a térdéig ért le a hasa helyén maradt lötty. A másiknak mintha körbe szoknyája lett volna.


Nem akarok ilyet. Nem akarok többet a súlyproblémával, zabálással, cukorbajjal, fulladással foglalkozni. Újabb elhatározás, ezúttal nem év végi, hanem mostani, hogy folytatom a sportolást, sőt, rákapcsolok, elkezdek futni és konditerembe járni, lefogyok, ha bele döglök is.

Még csak 10 (9) kilót fogytam, nem is nagyon látszik meg. Akkora a pocakom, mint a várandós kolléganőmnek. Gusztustalan. Nem igaz, hogy az utóbbi 20 (25) évben így elhanyagoltam magam. Katonaként még rámjött a 38-as nadrág. Most az 56-os zakó sem ér be. Elegem van. Vagy feladom a picsába, vagy valamit tenni kell, mert így nem akarok élni. Ilyen szánalmasan.

S még azt mondják rá, hogy tekintély, meg hogy megáll a tetején a sörösüveg. Egyáltalán nem vicces.

+ + +

A másik bosszantó dolog, hogy valami telefonos marketinges eladott nekem egy új internet kapcsolatot. Az eddigi ADSL a telefonvonalon jött be a lakásba, az új készülék, amit persze vasárnap este lehetett átvenni, a kábeltévé helyén, és kábelmodem kell hozzá (amit 3 évig fizetek - errõl nem volt szó). Nem is ez a baj, hanem az, hogy az új készüléket nem tudom a régi helyére tenni, az RF kábel nem ér oda, át kell rendeznem hozzá a lakást. A másik probléma, hogy a készülék wifi beállításait nem a PC-rõl, hanem a szolgáltató internet oldalán tudom beállítani, tehát a neten be kell mennem a saját oldalamra, ott megváltoztatni a beállításokat, pl a hálózat nevét és a jelszavam (ez már mennyire biztonságos?), s majd a szolgáltató leküldi a kábelmodembe.

+ + + 

Mindjárt itt a születésnapom, hogy kapja be, elegem van az öregedésből. Nem lesz időm tortát sütni magamnak. Karácsonyfát is venni kell, ha már hozattam egy kiló szaloncukrot, hogy legyen mire feltenni, különben lőttek az én meghitt, magányos karácsonyomnak.

+ + +

Azért van itt valami jó is. Elolvastam a kisbetűket a fizetésemelésről, azt írták, hogy novembertől jár, és a decemberi fizetéssel megkapjuk visszamenőleg, tehát ha jól számolok, egy karácsonyfára való pénz jön még a héten. Nem valami sok, de arra épp elég, hogy egyel magasabb adószázalékba lökjön, és legalább a fele elmegy az adó különbségre. Ha egyáltalán marad belőle valami.

+ + + 

A világ bosszantó. Tele van olyan akadályokkal, vagy nehezítőkkel, hogy az embernek felmegy az agyvize. Mint az a régi számítógépes autóverseny, ahol nem csak a többi versenyzőt kell legyőzni, de az úton is kerülgetni kell az olajfoltokat, s még a közönségből is lőnek rád. Mindenhol megpróbálnak belenyúlni a pénztárcámba, és elvenni azt a keveset, amit tegnap a kaján megspóroltam. Az önkéntesként segített ügyfelem is.... Nem tudok nemet mondani. Meg tegnap a közlekedés. A templom után elmentem társasjátékozni, onnan még nem is volt messze, de aztán este haza két órát utaztam. Zárás előtt, fél kilenckor értem oda a postára a modemért. Persze, hogy nem tudtam bekötni, a francnak van kedve éjjel azzal szórakozni, hogy átrendezi a lakást, meg elolvassa a bekötési és használati útmutatót, mikor időben le akar feküdni. Persze reggel elaludtam, autóval kellett jönni, tök feleslegesen vettem meg a bérletet, ha nem tudom kihasználni. Ma meg hívott a szolgáltató, hogy na? Átvettem? Működik? Asszák meg! Az orvos meg nem hív a szemüveg miatt. Nem tudom kifizetni, a munkahelyem kifizetné, de kell hozzá valami rohadt nyomtatvány, amit az üzemorvos egy hete nem képes kiállítani. Addig nem tudok dolgozni, hunyorgok csak a monitorra. Win7-ben nem lehet sötét hátteret beállítani, az segítene, csak a magas kontrasztos téma van, az borzasztó, ugyanúgy bántja a szemem. Win10-et nem engednek feltenni. Linux szóba se jöhet.

+ + +

Itt a karácsony, s nem tudok haza menni, nem tudok senkinek semmit venni, csak nyöszörgök, hogy nincs pénzem. Valamit az exnek is illene venni, a gyerek nevében, s nem tudom, hogy minek örülne. A saját karácsonyi és születésnapi ajándékomat, egy új pizsamát már megvettem, na de neki mit illik, hogy ha már a gyerekkel készülnek, ne álljak ott üres kézzel?

+ + +

Arra akartam visszaemlékezni, mikor voltam igazán boldog az elmúlt majdnem 45 évben, s csak az első esküvőm jut az eszembe (ahol elrontottam a szövegem, de ciki volt!), meg a 4. gyerekem születése, de ismerve az utána történteket, ezeknek sem tudok már felhőtlen örülni. Na az is vicces volt, hogy a második "lakodalmat" a trófeába szerveztem, s a párom családja nagy része vegetáriánus volt/van.

Folyton csak a kudarcok, meg a rossz döntések.... Erre emlékezem idén karácsonykor. Majd összeállítok egy listát a nagyobb baklövésekből.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Az exnek nyomtass ki nehany kepet a gyerekröl! Manapsag olyan ritkan nyomtatunk ki fotokat, pedig olyan jo tud lenni :) Nem tudom, mennyibe kerul, de ha kinyomtatsz harmat, es az egyiket beleteszed valami tökegyszeru keretbe (ikea?), az talan nem olyan brutaldraga.
(kuurankukka)