2016. december 26., hétfő

Lassú

Kihirdettem idén is a stresszmentes lassú lusta karácsonyt. Hogy feltöltődés legyen, ne idegbaj. Egyelőre bejött, le vagyok lassulva. Tudjátok, van ez a trend, a Slow, meg a másik a managementben, a gyors és lassú gondolkodás. Azt hiszem sokkal többet látok és érzékelek, ha lassan megyek. A kérdés, hogy mit kínál a környezet, nem biztos, hogy jó meglátni azt ami körülöttünk van.

Hallgatom a rádiót, viccet mondanak. Két bolond (lassú értelmű) talál egy ládát. Az egyik belemászik, a másiknak meg ki kell találni, ki van benne. (ennyi).

Ennek mintájára én is szerkesztettem egy viccet. (ez még a bevezető hozzá, nem a vicc:) Csináltam magamnak karácsonyi kását. A finnek minden reggel kását esznek, zab, rozs vagy vegyes kását, a karácsonyi kását viszont rizsből főzik, tehát a finn karácsonyi kása - joulupuuro - ugyanaz, mint nálunk a tejberizs. Ebbe elrejtenek 1 szem mandulát, és azt mondják aki megtalálja (a tányérján), annak szerencséje lesz. Szóval főztem karácsonyi kását, és most azt várom, kié lesz a mandula. (itt a vicc vége)

Eszem a kását, és a mandula sehol. Kénytelen vagyok megenni az egészet, hiába. Lehet, hogy lenyeltem a szerencsémet?

Van ez a karácsonyi fogyókúra dolog. Most épp annyit akartam fogyni, mint amennyit a karácsony rátesz, hogy megmaradjon a súlyom. Tudjátok mi lett az eredmény? Ma reggel 2 kiló plusz... El kell kezdenem mozogni. Látom, nem vagyok egyedül, már 25-én tele volt a park ütemes gyaloglókkal és futókkal. Valószínűleg mind eredendően bűnösök vagyunk, és folyton bűnbe esünk.

Kénytelen vagyok ma én is gyalog menni a templomba. Meg aztán úszni is. Na nem azért, hogy tisztára mossam a bűneimet, hanem azért mert a karácsonyi szaunát olcsóbban megúszom, ha nem kell felfűteni a sajátom. Meg jobb a társaság. (A karácsonyi éjféli mise tele volt fiatalokkal. Érdekes, máskor csak trottyos nyanyákat látni.) Na meg a mérleg... szólt, hogy túl finomakat főztem. S nem volt senki, aki megegye helyettem.

Mondjuk ez nem teljesen igaz, szenteste vendégeket hívtam, olyanokat, akik amúgy egyedül lettek volna, hogy ne legyek egyedül szenteste. Van abban valami kellemetlen, hogyha egy család meghív magához. De így, hogy nem kell végignéznem mások ajándékozását... Társasoztunk. Tiszta szilveszter hangulat. Feri világbajnok kolbászát sütöttem, meg hurkát, volt hozzá Krenner féle savanyúkáposzta, azért ha nagyon akarunk, tudunk enni magyarul (még pontyot is lehet hozatni, ha valaki arra izgul). Sőt, túrórudi is volt, mert valaki hozott. A karácsonyi menüből sok megmaradt, úgy néz ki a vendégek máshol bűnöznek. Másnap a lányom volt itt, de ő ilyet nem eszik, neki gombát, cukkinit és mozzarellát rántottam, abból is sok megmaradt. Na meg a sütemény: kaptam almásat, volt itthon kuglóf, meg karácsonyi csillag, meg... S most márciusig kitart, annyi van.

Azt hiszem, a végén azzal fogom felbaszni az agyam, ha megint ráállok a mérlegre. Vagy azon fogok idegeskedni, hogy ennyi sok kaját ki kell dobni, vagy azon, hogy meg kell enni.

Aztán ha megettem, majd megint belassulok (elhízok), és kezdhetem a fogyókúrát az elejéről.

Mindenesetre ma pihenés van, lélekápolás, visszatekintés, tervezés. És megpróbálom inkább a salátákat megenni.


Nincsenek megjegyzések: