2016. december 13., kedd

Nem vagyok boldogtalan

Itt egy cikk, azt írja, hogy a magas IQ-val rendelkezők boldogabbak egyedül. Akkor nekem vagy nem magas az IQ-m, vagy nem vagyok boldogtalan.

Vagy az a baj, hogy nem volt kitől ellesni az egyedül éléshez szükséges mintákat és stratégiákat. Bár, ha jobban belegondolunk, ez utóbbi paradoxon. :)

---

Tegnap hallgatom a rádiót, azt mondja, hogy "Nem vagy egyedül." A francokat nem vagyok. A bibliából nem lép elő senki, nem szól hozzám se angyal se más furcsa lény, még a belső hangot sem hallom, nemhogy párbeszédet folytatnék magammal...

Olvasom a facebookon a finn egyház "hirdetését", az egyedüllét gyilkosabb, mint a betegségek. Érdeklődöm, hogy tudnának enyhíteni a magányos estéimen, úgy tűnik sehogy, az özvegyasszonyoknak szerveznek beszélgető délutánokat.

Megnéztem egy színdarabot a témában, a vége az volt, hogy a mamák egy vidéki szanatóriumban egymásba szerettek: a szeretet mindent megold/legyőz (rakkaus voittaa kaiken). Hmmm.

A végén az önszeretetre jutok. Azt mondják jobban kell szeretnem magam, ki kell békülnöm magammal, a hibáimmal, a testemmel. (Az majd mindent megold, és dõl a lé autószerelésre, fogorvosra, szemüvegre (!), adóhátralékra, és szociális temetésre.) Máshol meg azt mondják, hogy csak magamat szeretem, önző vagyok, és énközpontú. Hol az igazság? Ha nem szeret (ápol) senki, akkor kénytelen vagyok magamra koncentrálni... Tegnap nézegettem is magam az uszodai tükörben, hááát.. nem lennék képes beleszeretni egy ilyen pocakos, tokás, szőrös izébe. Nekem nem a medve (ursus - Orsolya - ez lett volna a lánynevem) jut eszembe, hanem Chewbakka (ezt a szót a helyesíráselemző aláhúzza és bakkecskére cserélné).

Voltunk az önkéntes hétvégén egy nevetés-jóga nevû kúrán, ahol mindenféle kínos dolgokat kellett csinálni, hogy hibázzunk, és a hibáinkon röhögjünk. Nehéz volt. Nem hibázni, mert olyan feladatokat adtak, mit nem lehet jól megcsinálni (pl 2 ember szembe áll, felváltva számolnak. 1 - 2 -3 - 1 - 2 -3 ... mindig a másikra kerül az egy vagy a kettő, már ez is nehéz, de aztán az 1 helyett bejön a tapsolás taps - 2 - 3 - taps - 2 - 3, azaz felváltva tapsolnak, aztán a kettő helyett a nyelvnyújtás, aztán a 3 helyett egy gyengéd pofon a másiknak, ami extrém megnehezíti a dolgot), mégsem jött a röhögőgörcs.

Ezen az önkéntes jóganevetésen tanultuk, hogy ha hibázunk, megveregetjük a saját vállunkat, hogy "hibáztam, kedves hiba, jó vagyok" vagy valami ilyesmi (mokasin, hyvä moka, hyvä minä). Már ott is azt tanították, hogy simogassuk meg magunkat, szeressünk önmagunkat.

Hát, nekem eddig azt tanították, hogy aki magát simogatja, az hülye... Azt  hiszem konzervatív maradox már erre az életre. A kérdés, hogy érdemes-e a reinkarnációt várni, vagy jobb inkább ezt kimaxolni, ebből kihozni a legtöbbet.


3 megjegyzés:

kuurankukka írta...

Hat ez a nevetös joga oriasi :)
Egyebkent nagyon megertelek, a maganytol be lehet csavarodni. De nekem ugy tunik, hogy tök jol reagaltal a helyzetedre: segitesz masoknak, es ez neked segit.
Ami meg a pocakot es a szört illeti, több nö szereti az ilyesmit, mint hinned ;)Jarsz meg gyalogolni?

murok marci írta...

üDVÖZÖLLEK


Orsolya (az igazi életben)

Betond írta...

KK - Próbáld is ki. MM - sZIA.