2016. december 24., szombat

Stresszmentes karácsony

Mesélem a lányomnak - újabban sokszor kéri, hogy meséljek, milyen volt, amikor gyerek voltam - hogy milyen volt nálunk a karácsony. Kapkodós, mert mindent aznap, 24-én kellett megcsinálni: délben vagy kettőkor lehetett haza menni a munkából, onnan még a boltba, rohanni haza főzni, közben szaloncukrot cérnázni, fát díszíteni, és a vacsora meg az ajándékozás gyakran éjszakába nyúlt. Figyelmesen hallgat, míg kötözzük a szaloncukrot. Megmutatom, hogy vágok egyszerre 35-40 szálat azonos méretűre (cd lemezre tekerem, és az élénél elvágom), én csomózom a hurkot, ő hurkolja rá a cukorra. Mikor kész a zselés, az utolsót megkapja jutalomba (igen, megnéztem, pektines), fizetség a munkásnak. Szünet, közben beleállítom a fát a talpba, aztán folytatjuk a kókuszossal. Szép a fa, örülünk. Nálunk ilyen a stresszmentes karácsony: holnap semmi dolgom, pihenek, igazán a béke, meg szeretet ünnepe. Mióta tudom, hogy lehet előtte napon is díszíteni, és lehet karácsonyozni idegbaj nélkül is, azóta ezt csinálom. Holnap elmegyek templomba, kiviszem az ismerősömet a reptérre, délben talán még benézek egy apróságért a szupermarketbe, de nem életbevágó, végülis 26-án már megint minden nyitva, aztán vendégek jönnek, magányosokat hívtam, olyanokat, akik egyedül lennének, hogy senki ne legyen egyedül, s velük elmegyünk az éjféli misére, ami 11-kor kezdődik, mert ott is magyar(ok) énekel(nek). 25-én már megint nem vagyok egyedül, jön megint a lányom. Csak a kaján fáj a fejem, mit főzzek neki, ami nem pizza?

Boldogok legyetek! :)

1 megjegyzés:

Aloha írta...

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok! :-)