2017. január 19., csütörtök

Nem megyek haza

Ritka, ha a reggeli munkásbuszon magyarul politizálhatok valakivel. Mellém ült egy fiatalember, és azt mondta, te ugye magyar vagy? Mondom honnan tudod? Mert láttalak a tévében. OOps.

Ma az jutott eszembe, hogy ha nem tudod megváltoztatni, szeresd meg. Ha szart kell enned, mert csak az van, és tiltakozásod ellenére azt akarják lenyomni a torkodon, akkor ha megszereted, örömmel eszed, boldog leszel. Olyan, mint a csoki...

Tegnap este is politizáltunk, és el vagyok keseredve a hétvégi seggnyaláson is. Minél távolabb a pénzes fazéktól, annál jobb, mert ha a madár odaszokik az etetőhöz, éhen hal, ha a nyanya (aki a magot szórja) kipurcan.

Ha csak a fele igaz, már az is sok.

Azoknak, akik nem értik, miért szeretik a nyanyák meg papák Orbánt, itt egy szájbarágós videó. https://www.youtube.com/watch?v=NA-HbDLEYDo

(Azért, mert még emlékeznek, milyen jót tett az országgal azelőtt, hogy kiosztották volna a szemellenzőket.)

Nincsenek megjegyzések: