Elszállt

Ha lehetne egy kérésem így jóval az évkezdet után, kicsit olyan megkésett fogadalom: soha többé nem szeretnék 100 kiló fölött lenni. Igen, eddig egy kicsit elszállt velem a mérleg, de mostantól...

Avagy: nem fogok zabálni, sem (sokat) inni, sem dohányozni (megy ez, bár az éjjel azt álmodtam, hogy rágyújtottam, és jó volt), sem (sokat) futni a szoknyák után, sem panaszkodni, sem hagyni eltelni a hetet sport és mozgás nélkül, sem sokat túlórázni, sem sokat ébren éjszakázni... csak élhessek 100 évig, de legalább 80-ig.

Na jó, de akkor mit fogok csinálni? Mi az, ami örömet ad?

Mondjuk a sport. Bár eddig is azt gondoltam, hogy a sport (konditerem) ugyanolyan függőség, mint bármelyik másik. De tényleg, rá lehet kattanni a mérlegre. Meg az ütemesen mozgó formás női fenekekre. Hehe. Meg - gondolom - az izzadtságszagra (adrenalinra) is.

A pulzusmérő órám tegnap megint rendesen sípolt, futás és evezés közben is kiakadt, a limithez képest elszállt... aztán nagy bátran felnyomtam a felső határt arra a szintre, amit a futás/kocogás meg az evezés során még kellemesnek éreztem. Eldöntöttem, hogy mostantól egészségesnek tekintem magam (ez nem tartott sokáig :-) ). Aztán leúsztam a szokásos kilométert, próbálkoztam háton és gyorsban is, menni fog ez, csak bele kell jönni.

A vérnyomásom este rendben volt, de aztán felbontottam az orvostól érkezett leleteket, és elszállt... :-) Megjött a múltkori labor, ultrahang és rtg eredménye, s nekiálltam holisztikus módon kigooglizni, mi bajom lehet. Mivel méhnyakrákom nem lehet, talán a prosztata az. Vagy nyombélfekély. Vagy hasonló.

Igazából nagy baj nincs, csak nem tudom elfogadni, hogy megöregszünk.