A görbéim és a terveim szerint a napokban át kellene lépnem a 100 kilós lélektani határt, lejtmenetben, de a szervezetem ezerrel tiltakozik. Ma például pesztós tésztát kért ebédre mindenféle herkentyûkkel meg vastagon sajttal, az legalább 1000 kcal. Attól fél, hogy ha 100 alá megyek, akkor a fogadalmam miatt elkezdek futni. Pedig jó, az, lám a konditeremmel, a súlyzókkal és azzal az átkozott evezõgéppel is sikerült kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítani és fenntartani. Bár ez utóbbi még mindig megvisel, úgy felnyomja a pulzusom, hogy a plafonról kell levakarni, mint a palacsintát.
Valójában még nem láttam olyat, hogy valaki a plafonig dobta volna a palacsintát, talán csak valami mesében (Lolka és Bolka volt vagy kockásfülû nyúl?) (Nem mindegy?)
Szóval most így elvagyunk, s mivel asszimptotikusan megközelítettem a százat, az ordó már a 0 felé tendál (ma reggel 100.3 kg), és a görbe kilaposodott, s nem sikerül áttörni a lélektani határt, más nével support vonalat, ez azt jelenti, hogy a tegnapi hipotézist, miszerint valami nem oda való fejlõdik a hasamban, szinte teljességgel elvethetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése