Ma vettem végre a bátorságot és belenéztem a hasamba. Ott hevert a CD már egy hónapja a konyhaasztalon, de nem mertem megnézni, mert mi van, ha az orvos nem talált semmit, mégis én találok valamit, amin idegbajt kapok? Igazából már belenézhettem volna korábban is, mert azok a fekete és fehér és szürke pacák nem mondanak sokat, azt viszont sejteni lehet, hogy tele volt a hasam levegővel, meg azt, hogy helyenként legalább 5 centis (még mindig) a zsírpárna, és ott, ahol nem is gondolnám, a hátamon. Ez remélem motiválóan fog hatni, mert elhagytam magam, ma reggel (nesze neked torkos csütörtök) már megint 1 kilóval a tilos zónában voltam, pedig voltam már 1 kilóval alatta is. Nem tudom mi legyen. Eszek, mert enni kell, nem eszek sokat, de nem is mozgok eleget. Tudom, valami hiányom van, de mi? (Majd ha betölt a szentélek, akkor biztos elmúlik, de addig?)
Kérdeztem a főnököm, használhatom-e a saját CT képemet a munkában, azt mondta nincs akadálya, ha előbb a szabályok szerint anonimizálom. De azt azért nézzem meg előtte, hogy meddig tart a kép, mert ha a "lényeg" látszik, akkor közröhej vagy irigység tárgya lehetek a kollégák körében. Nehéz is lenne eldugni a felvételt a többi sokszáz hasonló között, mert ezen nem látszik daganat, ha a hasamat, ezt a nagy dagadtat, ami 10-11 kiló fogyás után is még itt domborul, szóval ha ezt nem számoljuk.
Most hétvége, kezdődik a 4 napos négyfalas mármegintmitkezdekmagammal. Nem jó, nem jó, sehogy sem jó. Ha későn fekszem, korán kelek, ha korán fekszem, még korábban. Tegnap este fél kilenckor ágyban voltam, de már négykor megnéztem a napfelkeltét. Menjek templomba? Menjek a gyerekért? Az uszoda zárva... Hál ég, ma nem esik a hó, a tegnapiból is csak egy kevés maradt.
Április közepe van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése