Ötlet: Ön-hírlevél

Jó lenne egy olyan facebook, ahol az ember magáról ír, hogy mi van vele, min jár az esze, miben tud felajánlani segítséget az ismerőseinek, és ő maga miben kér segítséget éppen. Az ilyen oldalakra azok a barátok iratkozhatnak fel, akik kíváncsiak rá, és követhetik kivel mi történik. Ahol nem a "média" által készített híreket osztja tovább mindenki, nem orbán kurvaannyát, meg Tibi atyát, hanem a saját fotóit és gondolatait mutatja meg, amire aztán kommenteket lehet írni (áruljátok el, a kommentet miért húzza alá? akár röviddel, akár hosszú m-mel írom. nem magyar szó? ti sem értitek? hogy lenne magyarosan?) Mint itt a blogon. (érdekes, a blogot nem húzza alá) Na ja, csak ez itt nyilvános, mindenki látja, ezért ide nem saját nevemben írok, és nem tudom megszabni, hogy ki követhet, kit avatok be és kit nem. Kicsit olyan ez, mint a nyílt házasság, amiben nem tudod korlátozni, hogy ki kivel kavar. (nesztek egy szép alliteráció. a korlátozni és a megszabni szavakat a kezdő betűk miatt felcseréltem - a szerk.) A blog ezért erre nem jó. Csinálhatnék zárt blogot, de az már nem ugyanaz. Annyira jó lenne feliratkozni rég nem látott ismerősökre, hogy kivel mi történik, hátha tudok nekik valami okosat mondani, vagy ha épp segítséget kér, segíteni. Na ilyen is van: az imádkozás-kérés a templomban, mindenki bedobja egy kalapba, hogy mi a baja, és miért kér imádkozást (esküszöm azt hittem t-vel kell írni, de aláhúzta), és valaki, aki azt a lapot megkapja, imádkozik érte. Kedves ismerős hasonló célból körlevelet küld magáról azoknak, akik erre igényt tartanak. Ez érdekes kezdeményezés, de félek tőle, hogy nagyon egyoldalú lesz, mert mások nem fognak körlevelet írni, meg a feliratkozás módja sem teljesen tiszta. Ilyen körlevél is van már, a gyülekezet(ek) híreit így küldi a pap, ha pl nincs elég segítő kávét főzni, vagy az ültetéshez, vagy a vetítőhöz. Érdekes, a zongorát nem hirdeti, arra mindig van jelentkező, pedig ahhoz szinte képesítés kell. Jut eszembe, holnap után lesz önkéntes képző az egyik (az angol nyelvű) templomban, bent a belvárosban, az öreg csillagvizsgálónál, ha valakit érdekel, és nem rettenti el, hogy ott imádkoznak is, meg néha dicsőítenek, amúgy elég normális társaság, szóval ha valaki nagyon maga alatt van, érdemes jönni, és bár nincs rá ígéret, hogy az ember barátot talál (vagy társat: a legtöbb keresztény már házas és sok gyereke van, és ha jól néz ki, esze ágában sincs elválni, vagy megcsalni a párját), de lehet éltetni a hitet, hogy igen, ennek az életnek van értelme, és hozhat még szépet is, lehetünk még akár boldogok is. És önkénteskén az ember fontosnak érezheti magát... Elkalandoztam. A lényeg az ötlet, az ön-hírlevél, amin egymást tudnánk követni. Meg mint mondtam, ahol segítséget lehetne kérni, meg felajánlani. A barátaimon most nem tudok segíteni, a gyerekek is távol, de az afrikai barátom azért csak megtalál, a hétvégét akkorát ikeáztunk, hogy öröm volt nézni utána a szívritmus-kimaradásokat. Valszeg csak leesett a cukor vagy a magnéznium vagy kálium szintem, bár az is lehet, hogy a frontot éreztem, a gyereknek, mikor be kellett jönni a hintázásból, annyira fájt a feje, hogy tanulni is alig volt hajlandó, ő is érezte a frontot, csak kicsit később. A matek feladatokat csukott szemmel megírta, olyan mint az apja, aztán táncolt, aztán társasoztunk, aztán majd' elaludt. Szóval minden rendben, a föld forog, a nap süt, a tavasz jön, és ma már láttam motorost is kimerészkedni. (ezt kár volt ide írni, neked meg végigolvasni)