2017. május 23., kedd

Ok nélkül

Ma letoltak az egyik hibajelentés miatt, amit hétvégén írtam. Azt mondták, hogy valamit elnéztem, mert rosszul teszteltem. Bocsánatot kértem, azt is hozzátettem, hogy mostanában fáradt vagyok, megeshet, hogy elnéztem valamit. Bár ne tettem volna.

Visszamentem a helyemre, és utánanéztem a feljegyzéseimben, mit csináltam. Megismételtem, ismét ott a hiba, nem néztem el semmit, tudom, hogy nekem van igazam, ezzel félig elmúlt az infarktus-veszély. De csak félig. Már bocsánatot kértem, elismertem, hogy hibáztam. Mit csináljak? Menjek vissza, és mondjam, hogy nekem volt igazam, vagy írjak egy körlevelet, és alázzam porig a kollégák előtt azt, aki az előbb majdnem porig alázott, vagy hagyjak mindent úgy, ahogy van?

Hülyének érzem magam, s nem csak azért, mert nem tudok kiállni magamért, s elsőre nem védtem meg magam, hanem azért is, mert nem tudok utána visszamenni és tisztázni a kérdést, hogy most ki a hülye. A default válasz úgyis az, hogy én, mert már megtanultam, hogy nem vagyok tökéletes, és hibázhatok. Persze rajtam kívül mindenki más tökéletes, de legalábbis nálam jobb, s ha veszem ennek az aszimptotikus következményeit, jobb nem élni tovább, ebben a tökéletlen világban. A mennyeket akarom, ahol majd minden tökéletes lesz. De mikor? És biztos van mennyország?

Volt régen egy kollégám, bölcs volt, legalábbis kívülről annak látszott. Ilyen esetben, amikor találtam nála valami problémát, vagy csak egyszerűen kérdésem volt, hogy hogy működik az interfész, mi ez vagy az az üzenet, akkor azt mondta: "nem emlékszem mindenre pontosan, jobb ha megnézem, és mindjárt megírom". Úgy mentette ki magát mindenféle kellemetlenségből, meg úgy kerülte el a tévedés csapdáját, hogy időt kért, s aztán a válasznak maradt írásos nyoma is. Ezt kellene gyakorolnom. Kapkodás helyet, meg az "úgy emlékszem" helyett.

De hát tökéletlen vagyok, meg feledékeny, meg fáradt, meg amúgy is annyi bajom van, szeretnék a dolgokon hamar túl lenni, nem nekem való ez az előbb számoljunk el 10-ig, s csak utána küldjük el a másikat a kurva anyjába, s lehetőleg szépen fogalmazva úgy, hogy észre se vegye, hogy õ most el lett küldve - módszer.

Nincsenek megjegyzések: