2017. május 8., hétfő

Sima közönséges nap

Ma reggel arra ébredtem, hogy jól kialudtam magam, pedig csak 5 óra jött össze darabokban (mindig valami felébresztett, hol egy rossz álom, hol a nyitva felejtett ablakon bekúszó hajnali hideg fény, fél 4-kor felkelő nap). Aztán volt még egy fél órám óracsörgésig, elnyúltam az ágyon, és jó volt, nem féltem, nem fáztam, nem fájt semmi. Érdekes, a gyerek is azt mondta az előző éjjel, hogy szerelmes az ágyba, mert úgy szeret belebújni. Azt hiszem, ez a boldogság. Nem az, amit úgy várunk, hogy majd egyszer élni fogunk, hanem az, hogy reggel felébredek, és élek. Aztán volt idő kávéra, meg könyvtárra, meg bepakolni a konditeremhez és uszodához valókat, és kaját ebédre, kész a terv mára.

Nincsenek megjegyzések: