Van, akinek nem okoz gondot fenntartani egy bazi nagy városi cirkálót. Nekem ez a 10 éves frissen felújított francia autó is gondot okoz, megint azon gondolkozok, hogy ha eladnám, olcsóbban kijönnék.
Van, akinek nem okoz gondot bejárónőt tartani, aki időnként jön, és kitakarít, és megcsinálja az ablakpucolást, sőt, még ki is vasal. Nekem meg ott áll a mosatlan, porosodnak a polcok, felmosva nem is tudom mikor volt.
Van, akinek nem okoz gondot minőségi ingekben, cipőkben, ruhákban járni, mert meg tudja fizetni ezeket. Én meg stoppolom a zoknikat, mert drágállom azt a 3-4 eurót egy párért, s farmerben, kapucnis melegítőfelsőben és kopott cipőben járok, mert erre futja, mert nem futja újra, meg divatosra.
A kertet felveri a gaz, bár a füvet lenyírtam, ki kellene szedegetni a tarackot a deszkák lécei közül, sőt, ki kellene cserélni a deszkákat is, alatta gyomirtózni. Mikor lesz nekem erre pénzem, meg energiám?
Évek óta tervezem, hogy a hálószobám és a nappalim közé ajtót tegyek. Mikor lesz rá pénzem és energiám, egyáltalán kedvem ezzel "kézműveskedni", vagy még több pénzem, hogy rábízzam valami szakmunkásra, akinek ez rutin feladat?
A hét végén kezdődik a szabadságom, elvileg pénteken. Már több éve nem volt rendes szabadságom, a finn törvények szerint aki munkahelyet vált, az elölről kezdi a gyűjtögetést, s ahány hónapot ledolgozott, annyiszor két napra mehet el a nyáron. Idén megvan a 4 hét, de még mindig spórolok belőle, hogy ha beüt a krach, legyen tartalék (pl kiheverni az öngyilkosságot vagy idegbajt), meg hogy az augusztusi táborra is legyen 1 hét, meg esetleg télre, az ünnepek között. Marad 2 hét, ebbe kell belepakolni mindent, kirándulást, a gyereket, meg a várva várt vendégeket. Élni. Amikor nem kell reggel korán kelni, lehet lustálkodni, strandra menni, kirándulni, pihenni, főzőcskézni, takarítani, udvart rendezni, kapálni, gyomlálni, és megcsinálni az ajtót a hálószobára. Azt mondják, akik már csináltak ilyet, hogy a gipszkarton nem nehéz, és nem is extrém drága. De ehhez pénz kell, és azon gondolkodok, hogy a szabadságom első hétvégéjén bejövök túlórázni, szombaton kétszeres, vasárnap háromszoros fizetésért, mert kell a pénz. Most lehet, szorít a határidő, most aláírják a túlórás szerződést. De akkor le kell mondjak egy szombati kirándulást, amit szintén vártam, a barátaimmal. Kevés barátom van, meg kellene becsülni õket. Pénz, vagy barátok? Pénz, vagy élet? Válasszam az életet? S akkor miből érem utol magam?
---
Élni. -- Jut eszembe a vicc, hogy ha nem fáj semmi, akkor nem élünk, ha fáj, akkor még igen. A hétvégén fociztam, hosszú idő óta először (talán 15 éve játszottam utoljára). Igaza van Orbánnak, ha mindenki focizna, nem panaszkodnánk, mert a mozgás jót tesz. Kár, hogy a drága füves stadionokba a népet nem engedik be. Szóval fociztam, in real life, 2 órát, napon, és bármi lesz belőle, jól esett. És fogok menni újra. (Ha nem túlórázok a hétvégén, akkor ezen a hétvégén is.) Szocializálódni is jó, mozogni is jó, gondolom a boldogság hormonoknak is jót tesz, ha az embernek van egy kis sikerélménye. A derekam meg a combjaim, meg a csípőm fáj, de ez kellemes fájdalom. Tegnap elmentem squash-ozni magyarokkal, ott is rég voltam, talán egy éve, mert spóroltam a havi pályabérleti díjon. Ez is jól esett, s most nem csak a lábaim fájnak, már a vállam, karom, sőt a mellkasom is. De Isten tudja, hogy az éjjel olyan jól aludtam...
Most nyár van, süt a nap, úszok, sportolok, sétálok, fagyizok, járok társaságba, Doulgas Adamsot hallgatok (vogonok)... élek, és jól érzem magam.
Már amikor nem kell a közelgõ határidõkre és a szabadságra gondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése