A squash hizlal. Mert a squash-ozás után mindig beülünk egy sörre, s mindenki rendel egy pizzát, nem maradhatok ki belőle, ha épp ez a gyengém. Azt hiszem a pizza, meg az extra sör ára (na meg a kalóriája) volt az, amiért 1 éve, amikor fogyni és spórolni kezdtem, abbahagytam a squash-ozást. Egyébként ez a keddi pizza nekem mindig hasmenést okoz (bár az meg fogyaszt), szerintem az a tejfölös öntet, amit a tetejére rányomnak, arra lehet érzékeny a gyomrom. A tészta amúgy jó, az nem okozhatja. Mikor a hétvégén a gyermekkel haloumi sajtot akartunk enni, de nem volt hozzá pitánk (nálunk a haloumi sajthoz görög saláta és pita kell, aminek a belsejét megkenjük tejföllel), ezért elbicikliztünk a pizzériáig, megkérdeztük koszovói albán péket, hogy van-e pitája, s csinált nekünk, a pizzatésztát lapította ki és sütötte meg. Életemben nem ettem még ilyen finom pitát, ami leginkább friss kenyérre és lángosra hasonlított, tejföllel megkenve kimondott lángos íze volt, csak nem tocsogott a zsírban. És nem ropogott annyira.
Vagy meg kell edzenem az akaraterőmet, hogy squash után ne pizzával pótoljam az elvesztett sót, vagy kerülnöm kell a squash-t, de akkor a szocializációról is lemondok, pedig az kell, az az élet, az teszi az életet elviselhetővé. Nem?
Az albán pékrõl jut eszembe, mikor otthon jártunk a 2 feleségem szüleinél, az albán pékségben vettük a bureket, az albánok jól sütnek. Meg is kérdeztem tegnap a pékemet, hogy tudna-e csinálni, õ úgy hívta "bürek", persze csinál, csak rendeljem meg. Namármost, van közöttünk olyan, aki szereti, hogy érdemes legyen leadni egy rendelést? Én a túróst szeretem, de ha tud csinálni káposztást, az is jöhet, esetleg húsos, vagy szalonnás, már nem vagyok vega.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése