2017. július 25., kedd

Elrontott kenyér recept

A story:

A kenyér lapos lett, nem emelkedett meg, hiányoznak belõle a megfagyott buborékok. De az íze szuper. A kovász egyelõre marad, majd keresek valami receptet, vagy szakácsnõt, vagy gépet, hogy könnyítsek magamon. Mert a kenyér az élet sója (a pálinka meg a lelke).

Gondoltam megörökítem itt az elrontott kenyér receptjét.

Volt egyszer egy elrontott zabos süti receptünk. Az ex nevezte elrontott zabos sütinek, mert hiába próbáltuk mindig recept szerint, mindig másmilyen lett, mint a képen. Valahogy úgy volt, hogy a zabpelyhet el kellett keverni vajjal, talán cukorral is, ez volt az alap, erre jött az áfonya vagy bármi más töltelék, arra megint a "tészta", s ennek olyan állagúnak kellett volna lenni, mint az almás pite, de mindig szétdûlt, lehetetlen volt szedni belõle - de az íze egy csoda.

Most úgy okoskodok, hogy ha felírom az elrontott kenyér receptjét, és megpróbálom megsütni így, akkor biztos elrontom, és ha elrontom a rosszat, lehet, hogy jó lesz.

A recept:

1) Tehát volt egy fehér lábosom, vagy mi ez, dagasztó tál? aminek elfelejtettem lemérni a súlyát, elkezdtem beleönteni a kovász felét, hogy azért maradjon az üvegben is valamennyi eltenni. Elkezdtem hozzá önteni a lisztet, mikor rájöttem, hogy nem a kovásszal kell kezdeni, és hogy le kellene mérni, ezért a lisztet visszaöntöttem a kovász tetejérõl a lisztes zacskóba, de mivel folyós volt a kovász, az is ment vele vissza, a bio teljes kiörlésû (=bazi drága) rozsliszt csomagjába. Észbe kaptam, és vettem egy másik tálat, abba kimertem a kovászos lisztet, leszedtem addig, ameddig ragacsos volt, hogy csak a száraz liszt maradjon a lisztben. Ez a leszedett mennyiség majd jó lesz a kenyérbe. Pedig nem is rozskenyeret akartam sütni, hanem fehéret. Szóval itt valami nagyon elromlott, de sebaj, módosítottam a vágyaimon, beprogramoztam, hogy lesz finom rozsos világos kenyerem, az is jobb, mint a semmi.

2) Vettem a kovászból annyit, hogy az üvegben maradjon valamennyi.  Rájöttem, hogy ez így nem jó, ezért kerestem egy másik üveget, abba átöntöttem a maradék kovászból 100 grammot, hogy ez lesz majd az elrakott kovász, de ha már kint van, gondoltam adok neki "enni", kevertem bele 50 grammot rozslisztbõl, és 50 gramm állot vizet (a teaforraló allján mindig áll zoxigén mentes dihidrogén monoxid). A kovász ezzel rendben, gondoltam kint hagyom egy kicsit a pulton, had levegõzzön, meg növekedjen, akkor nõ a gabona, ha a gazda szeme rajta. Míg a kenyérrel szenvedtem, fel is futott, este betettem a hûtõbe, ezzel a holnapi kovász kész, ezt a szálat el is varrhatjuk.

3) A recept szerint elkevertem 260 gramm vizet 260 gramm liszttel, valaki azt mondta, hogy ha a víz belediffundál a szemekbe, van ennek valami neve, oxoplazmózis vagy mi, de lehet, hogy lialízis? akkor jobb. Abba nem kell se só, se kovász, se más, csak hagyni állni, mint a palacsintatésztát, az is megszívja magát. Ehhez karkea vehnäjauho nevû lisztet használtam, ez a durva örlésû liszt. Itt nem írják rá a szemcseméretet, de kb ez lehet a réteszliszt, vagy a BL80, de nem tudom lemérni, mert nincs szemcsemérõm. Ezt a trutyit hagytam állni 1,5 órát, és kb olyan lett a végén, mint a pizzatésztám szokott lenni, azzal a különbséggel, hogy inkább nokedlinek nézett ki az állaga szerint.

4) A kovászt majdnem elfelejtettem. Fel kellett szaporítani, meg aktiválni kellett, ezért a holnapra el nem rakott, meg a lisztes zascskóból megmentett rozslisztes kovászt kitettem egy kelesztõ tálba, adtam hozzá kevés lisztet meg állott vizet, elkevertem, és félre tettem, remélve, hogy a kovász él, és dolgozik helyettem. Betettem a szaunába, mert ott állandó 32 fok van. Az állaga jónak tûnt, bár nem tudom, milyennek kell lenni az állagának, de lehetett keverni, hólyagozott is keveréskor, de kicsit lágy is volt, és nem vált el teljesen az edény oldalától. Azért lefedve eltettem pihenni. (itt most lehet, hogy rosszul emlékszem, és lehet, hogy ez a keverés és szaunázás már a megdagasztott tésztával volt).

5) Közben megnéztem a James Bond következõ epizódját, amiben a csaj egyszer szõke, aztán átmegy a másik szobába és mikor visszajön barna, közben leszedi JB ujjlenyomatát a pálinkás pohárról, s mire felöltözik, már vörös, de Bond sem az, akinek kiadja magát. Lola meg a vízbe esik. Sajnos nem volt jobb, közben elkapcsoltam, volt valami leggyengébb láncszem címû vetélkedõ, a játékosok minden kör végén kiszavaztak valakit, de az is unalmas volt, ezért nem tudtam kivárni, hogy a kovász rendesen felébredjen, s még nem buborékolt, de kb duplájára nõtt, tehát késznek nyilvánítottam, s mentem kenyeret sütni, ekkor volt kb este 10 óra. (Itt megint van egy keveredés, a kovász jó lett, a bedagasztott kenyér volt az, ami nem emelkedett meg, mert unalmas volt a tévé, és kezdtem álmosodni.)

6) Az állott vízben állott lisztet és a kovászt összegyúrtam, gyúrtam bele még 70 gramm lisztet és 12 gramm sót. Az egésznek a súlya az edénnyel együtt 1236 gramm volt. Víz nem kellett bele, mert így is túl lágy volt. Olajozott jénai tálba tettem, és eltettem kelni. Itt volt talán hiba betenni a sót.

7) Egy órát szenvedtem a tévé elõtt, számoltam a kiadásaimat, terveztem a következõ utam, néztem a repjegyeket, sót melegítettem a fülemre satöbbi. Egy óra várás után nem bírtam tovább ébren maradni, azt mondtam lesz ami lesz, megsütöm a kenyeret. De hát nem kelt meg, nem emelkedett, és nem volt buborékos. És nagyon híg volt. Kiöntöttem az egészet egy sütõpapírra, azt hittem, majd azon meg tudom hajtogatni, hát a nagy lópikulát, hozzáragadt. A sütõpapírral összehajtottam gyúrtam, végül egy késsel lekapartam a sütõpapírról, az elszakadt és a tésztába keveredett sütõpapírt kiszedegettem belõle, beliszteztem a konyhapultot, mert már ahhoz hozzáragadt a híg (=lágy) tészta, és ott a munkalapon gyúrtam bele egy kis lisztet, míg olyan lángos állagú lett, meghajtogattam, kicsit meg is állt hosszúkás kenyér formának. (Nem, a jénaiból elõbb gyúrás következett, utána kosárba konyharuhával, és további 1 óra kelesztés a szaunában - na ez az ami nem nõtt meg)

Közben azt hiszem egy fázist kihagytam, mert volt olyan is, hogy a megformázott kenyérkémet az újonnan vett kis kosárba tettem, amit elõbb lisztezett konyharuhával kibéleltem, s így is állt vagy 1 órát. Akkor szép formája lett, de továbbra is lágy volt. Megvan, ez után jött az elõbb írt 7-es fázis, amikor bedurrant az agyam, és belegyúrtam még egy adag lisztet a konyhapulton. A kosárka amúgy egész kis pofás, ilyen 800 grammos kenyér mérete van, hosszúkás, fonott.

8) Az egész lágy turtyit, ahogy van 230 fokos sütõbe tettem, amit kb fél órával elõbb, a James Bond szünetében begyújtottam. A sütõnek a szellõzõ nyílását egy konyharuhával betömtem, mert a szél nem szokott jót tenni semminek, amit sütök. A jénait elmostam, és a sütõ aljára (a jénaiba) 2 dl vizet tettem, hogy amire a kenyeret beteszem, már jó párás volt a levegõ. Mikor betettem a kenyeret, 5 percet sütöttem vaslapon, amit lisztezett sütõpapirral fedtem le, ezen volt a kenyér. Formája oké, de kicsit lapos, gondotam majd megemelkedik még sütéskor, hát egy kicsit emelkedett, de nem sokat. A kenyér tetejét sütés elõtt bevágtam, vízzel meglocsoltam.

9) 5 perc után 200 fokra tettem a sütõt. Fél óra sütés után még nedves volt, de megkentem a tetejét vízzel, kivettem a sütõpapírt, leporoltam a felesleges lisztet.

10) 10 perccel éjfél elõtt néztem, pofás volt a kenyér, kopogott az allja, tûpróba szerint már nem ragadt a belseje, bár a maghõmérõm még csak 95 fokot mondott. Elzártam, kinyitottam az ajtaját, és éjfélig hagytam bent kicsit még szellõzni. Az össz sütés idõ 50 perc volt. A színe világos barna, a kérge kicsit vastag, de ropogós.

11) Leültem a fórumban olvasgatni, a hétvégi szaunázásra akartam regisztrálni, de be kellett volna mutatkozni, megírtam magyarul, lefordítottam finnre, aztán helyesírás ellenõrzõ, aztán kitöröltem, megírtam angolul, közben rájöttem, hogy én a finn miatt vagyok itt, aztán mégsem írtam semmit. Ezzel elment egy másfél óra, kb fél 2 volt, amikor észbe kaptam, és megkóstoltam a kenyeret, tömör, mint a tégla, ölni lehet vele, mint a Charlie angyalaiban Cameron Diaz harci muffinjaival, az állaga mint a zsíros füldugó, amivel a gyerek fülét dugtuk be, ha fájt, és hajat kellett mosni. Az íze finom. Akkor rácsra tettem, tetejét letakartam konyharuhával, és elmentem aludni. De elõtte megettem a sarkát finn sós vajjal. Meg magyarból hozott sárga paprikával, mert elkezdett lekonyulni.

12) Reggel elkészítettem a fázisképet, mert gondoltam, hogy egy jól sikerült recepthez kell fázis kép is, itt van. Az utolsó fázist ábrázolja, mikor felvágom fázisokra.



13) Még reggel is tömör, finom, egyszer meg lehet enni. A mai töltött káposztához ebbõl hoztam, reggelire is ezt ettem, hogy mielõbb túl legyek rajta. Közben a lidlis zsemlére gondolok.

Összességében jó kis kaland volt, bár inkább aludhattam volna, akkor most nem kellene így kotorászni az emlékeim között, hogy mi és hogy történt. Lehet, hogy a pálinka miatt? Mindegy, Edisonnak sem sikerült elsõre megvilágosodnia, s nekem is messze még a 10000. kenyerem.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Autolízis, amikor még kovász nélkül csak a lisztet és vizet összekevered, és pihenni hagyod, de ilyenkor egy masszív kis gömböcöt kellene kapnod, nem trutyit -- avagy nem egyforma ilyenkor a liszt és víz mennyisége. Fél kiló lisztre kb. 2 dl víz. Ha türelmetlen vagy, kihagyható lépés.
Minden kis trükk (autolízis, végén só, párás sütő, sikér és aszkorbinsav a tésztába) azért kell, hogy szebb legyen, magasabb, lyukacsosabb, ruganyosabb, de a kenyér ezek nélkül is kenyér.
Után a liszt súlyának a fele a kovász súlya, amit bele kell dagasztani.
De valaki úgy csinálja, hogy az elején a vízben elmossa, feloldja a kovászt, és aztán ezzel a kovászos vízzel keveri el a lisztet.
Szebben kel, ha a végén gyúrod bele a sót, de lehet az elején is, már a liszt közé keverni, azért kenyérhalál nem lesz belőle szerintem.