2017. július 21., péntek

Kávéra várva

Túl vagyok a nyár második nagyobb utazásán, bár ha Barcelonát és Koppenhágát is számítjuk, akkor a harmadikon, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a következõt tervezgetem. Van egy repjegyem augusztusra, de ez nem elég, megöl az unalom, átmennék Tallinba, csak mászkálni, vagy fel a Lappföldre megint, az õsszel, hogy megnézzem a szép színeket. Aztán belenézek a mindent tudó könyvelésembe (excel tábla), az meg mondja, hogy nincs rá keret, elõbb a hangyáktól kell megszabadulni, meg a bölcsességfogaktól, aztán lehet majd a hitelen faragni, meg hogyan tovább. Szal normális hétköznapok itt a messzi északon, dolgozok, bár a projekt véget ért, és most kisebb a nyomás, ami nagyobb nyomást jelent, mert amikor nincs cél, akkor csak hánykolódunk a tengeren.

A nyár mindjárt véget ér (a szabadságos idõszak), de még el sem kezdõdött (a tó és a tenger még mindig csak 17 fokos). Hideg van (10-20 fok), felhõs, de nem sok esik. Munka után mennék a tengerre vagy tóra úszni, helyette max teraszos kiülés lehetséges kiskabátban, pulóverben. A lakásomban meg most jelentek meg a hangyák. Akkor szoktak, amikor elolvad a hó, s míg kint nem tudnak várat építeni és szeretkezni (királynõt választani és szaporodni), bejönnek hozzám a melegbe, de amint kint felszárad, kimennek. Na ez idén most jött el, ami azt jelenti, hogy szerintük most ért véget a tél. Elegem van a hangyákból is. Oké, hogy az én házam van az erdõben, a hangyák voltak itt elõbb, de azért nem szeretnék velük együtt élni, széles, tágas a tér, mind elférünk benne. El akarok költözni a Lappföldre, ott nincs nyár, bocs, hangya, meg mert annyira tetszik a lappföldi tájszólás. Erre ni, tegnap a kocsmázáson egy lappföldi lány ült mellettem. Kielemeztük a tájszólásokat. Elmondtam nekik is, hogy miért beszélek ilyen pocsékul finnül: mert anyukám magyar. (Ezért a magyar az erõsebb nyelvem.) Röhögés. Ezt a "viccet" még a finn mensások is értik.

A lappföldi Mensa tábor után lett erõs vágyam, hogy gyakrabban akarok a finn mensásokkal találkozni, tegnap meg is jött a levél, hogy lecsekkolják, tényleg tag vagyok-e otthon, és ha igen, megadják a szükséges hozzáférést a fórumhoz, s akkor részt tudok venni a programjaikon, mint pl a jövõ heti szaunázáson. Szervezhetek is, pl társasjátékos délutánokat (napokat). Kezdek élni.

A tallini utat jövõ szombatra hirdettem, volt 1 darab érdeklõdõ, közben kiderült, hogy aznap van a szauna, akkor erre most nem megy el feleslegesen pénz. A lappföldi utat szeptember 22-re terveztem, akkor lenne hosszú hétvégére olcsó repjegy, bár a szállás (ha nem a kocsiban és nem a hegyen laavu-ban vagy kotában (túristák számára épített sátorszerû fa kunyhó) alszom), na meg a benzin drága lenne. Erre tegnap betömték az egyik fogam, s a doki néni mondja, hogy akkor szeptember 20-ra foglalt nekem idõpontot, amikor kiszednek 2 bölcsességfogat. Jaj, istenem, emlékezetes nap lesz.

Most megyek, lefõtt a kávé, és hallom, hogy a nemzetköz kint van, folytatják a tegnapi témát.

Nincsenek megjegyzések: