2017. augusztus 7., hétfő

December 16

Reggel arra ébredtem, hogy december 16-a van, és még nincs szaloncukrom. Teljesen bepánikoltam, mert idén nagy fát szerettem volna sok dísszel, mikor valaki mondja, hogy az IKEA melletti sátorban kapható. Olyan, mint a magyar. Felébredtem, és alig tértem magamhoz, azon csodálkoztam, hogy hova lett a hó. Mintha kirúgták volna alólam a széket.

Vége a nyárnak, a héten kezdődik az iskola. Megjött a monszun, tegnap egész nap esett, ma is esik, s úgy néz ki ennyi, még meg sem érett mind a málna az udvaron, épp csak elkezdett pirosodni az eper, mehet mind a szemétbe.

Azt álmodtam, hogy egy 220 centi magas nővel táncoltam. Fel kellett néznem rá, de nagyon. Aztán a volt főnökasszonyomnak magyaráztam, hogy a vezető dilemmája, a vezető bizonytalansága volt a diploma témám, erre azt mondta, hogy nem nézte ki belõlem, alkalmas lennék csoportvezetőnek.

Valami van, de nem tudom mi, csak érzem a levegőben.

Tegnap is, ma reggel is azon kaptam magam, hogy ülök az ágy szélén, a kedvenc sarkomban, és csak bámulok magam elé. Üresség érzés volt, nem kellemetlen, de blokkoló. Azt hiszem, lementem alfába. Vajon ilyenkor mi történik a tudatalattiban?

A mama baracklekvárját dicséri a lányom. Mentünk a boltba, látom, hogy van sárgabarack, apró, maradék lehet, olcsó. Vettem két kilót, meg a hűtőben is volt egy kiló maradék, lecukroztam, ma megpróbálok baracklekvárt főzni. Hátha alapon.

Maradék almából sütöttem almás pitét (finn recept), gondoltam megosztom a receptet egy külön posztban, fázis képpel. Meg az állatkertben levont tanulságot is. Maradjatok veszteg, ne kapcsoljatok sehova. Hamarosan visszajövök.

Nincsenek megjegyzések: