2017. augusztus 11., péntek

Valami újat tanulni

Nézegetem az iskolák ajánlatát, és elképzelem, milyen szakmában érezném jól magam, mit tanuljak, minek képezzem át magam? A könyv, amit olvasok, azt mondja, hogy ezzel a "betegséggel" vagy állapottal könnyen segítségére lehetek valakinek, akinek figyelemre van szüksége (addig sem magamra figyelek). Hát ez az, annyira szeretnék valakit, akire lehet odafigyelni, és akin lehet segíteni. Valami segítő munka kell. De az önkéntes munka során láttam, hogy az 1 segítő 1 segített viszony nem köt le, ha személyes segítő munkát végzek, kell, hogy legyen egy csomó ügyfél. Az ételosztás ilyen szempontból jobb volt. Vagy vezethetnék csoportterápiát, amibe volt már alkalmam belekóstolni.

Most vagy vagy megyek diakónia iskolába (hogy hívják ezt az egyházi segítőt?), vagy pszichológusnak, vagy családsegítőnek, vagy kitalálom a saját mozgalmam, és megalapítom a hozzám hasonló, a globalizmus vagy a feminizmus áldozatává vált, a világban elveszett férfiak önsegítő szervezetét. Az MGTOW nem jó, ők teljesen lemondanak a nőkről, itt a gond az, hogy kell a társ, de függőség nélkül, játszmák nélkül. A családállítás, jóga, fitnesz, elvonulós hétvégék (pl Edo) van, akinek bejön, de egy "büszke" férfi nem megy ilyenbe. Na valami ilyenek járnak a fejemben most. Amikor nem arra gondolok, hogy mi ez a fájás belül, ami szétrobbantja a halántékom, meg az állkapcsom, és lehúzódik a nyakamba, meg néha az ágyékomba.

A könyv jó, mostanában munka után kiülök a dombtetőre, onnan nézek szerteszét, egy sziklára, vagy a parkban egy padra, s hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét, vagy a tengerparton a homokra olvasni, elnyalok egy fagyit (kicsit enyhít a torokfájáson), aztán mikor keresztbe állnak a szemeim, vagy már éget az őszi 21 fokos napsütés, elvonulok az uszodába, és leúszom a szokásos 1200 méteremet. Bár most fülfájás miatt csak kidugott fejjel merek, a füldugó mellett is beszivárog a víz, s nem is hallok semmit, és a nap is pont szembe jön, tehát szemüvegben a víz alatt sem látok semmit, kidugott fejjel meg oldalra nézhetek, úgy jó.

Várom a következő utazást, várom, hogy újra találkozzunk, társasozzunk, beszélgessünk, összevesszünk, kibéküljünk.

Jut eszembe a probléma megoldás: felismerni a problémát, megkeresni a megoldási lehetőséget, aztán dönteni. Most a probléma az unalom. Ha lennének célok, akkor azokért lehetne dolgozni, nem véletlen, hogy a multi level marketingben is az első a célok kitűzése (versenyautó, nyaraló, tengeri luxus utazás). A tanulás hasznos cél: van mire koncentrálni, van feladat, amivel a rengeteg szabadidőt el lehet tölteni, és vannak az iskolában emberek, új ismeretségek, új baráti kör.

Nincsenek megjegyzések: