Most vagy vagy megyek diakónia iskolába (hogy hívják ezt az egyházi segítőt?), vagy pszichológusnak, vagy családsegítőnek, vagy kitalálom a saját mozgalmam, és megalapítom a hozzám hasonló, a globalizmus vagy a feminizmus áldozatává vált, a világban elveszett férfiak önsegítő szervezetét. Az MGTOW nem jó, ők teljesen lemondanak a nőkről, itt a gond az, hogy kell a társ, de függőség nélkül, játszmák nélkül. A családállítás, jóga, fitnesz, elvonulós hétvégék (pl Edo) van, akinek bejön, de egy "büszke" férfi nem megy ilyenbe. Na valami ilyenek járnak a fejemben most. Amikor nem arra gondolok, hogy mi ez a fájás belül, ami szétrobbantja a halántékom, meg az állkapcsom, és lehúzódik a nyakamba, meg néha az ágyékomba.
A könyv jó, mostanában munka után kiülök a dombtetőre,
Várom a következő utazást, várom, hogy újra találkozzunk, társasozzunk, beszélgessünk, összevesszünk, kibéküljünk.
Jut eszembe a probléma megoldás: felismerni a problémát, megkeresni a megoldási lehetőséget, aztán dönteni. Most a probléma az unalom. Ha lennének célok, akkor azokért lehetne dolgozni, nem véletlen, hogy a multi level marketingben is az első a célok kitűzése (versenyautó, nyaraló, tengeri luxus utazás). A tanulás hasznos cél: van mire koncentrálni, van feladat, amivel a rengeteg szabadidőt el lehet tölteni, és vannak az iskolában emberek, új ismeretségek, új baráti kör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése