2017. szeptember 19., kedd

Sugár

A gépeinkkel nem csak embereket, hanem állatokat, és minden más olyan lényt (kb ufó) meg tudunk menteni, aki/ami befér a normális CT gépbe (és lehet adni neki kontraszt anyagot). Namármost a fejlődés (maximális kihasználtság, optimalizálás) azt diktálja, hogy méginkább felhasználóbarát legyen a szoftver, ami a gépet üzemelteti. Az orvos vagy röntgenasszisztens (vagy kórházi fizikus vagy állatorvos... vagy MIB ügynök) seggét kinyaljuk, amikor olyan korszerû programot adunk a kezébe, amiben csak beklikkeli, hogy a beteg (bocs, páciens) melyik része beteg, amit gyógyítani akar, és a gép automatikusan kontúrozza a szerveket, és írja a receptet, és már nyomja is a terápiát.

A gond csak az, hogy ez az automatikus program csak emberen (értsd humán) dolgozik. Pedig épp most jött a hír, hogy rákos állatok számára nyílt valahol klinika, ahol a mi termékünket használják. Ezzel nagyot léptünk vissza a market-potenciállal, mert eddig elképzelhető volt, hogy a beteg űrutazó vogonok majd itt kezeltetik magukat a mi gépeinkkel. Ez után ez lehetetlen lesz. Sőt, a féllábú vagy fej nélküli, vagy fordított (tükörkép) belső elrendezésű emberek, vagy a kézműtéten átesett Luke Skywalker kezelése is lehetetlenné válik, mert a program nem fogja felismerni a beszkennelt szöveteket.

Olyan ez, mint amikor az indiánokkal akartunk bitet faragtatni, mert az olcsó és skálázható. Lófenét! Az alapeseteket meg tudták csinálni, de a nyári időszámítás kivágta náluk a biztosítékot.

Mi ebből a tanulság? A pareto elv, meg a konzulensek, meg a technikai fejlődés belekényszerít minden terméket egy olyan specializációba, ami a kreatív, rugalmas felhasználást kizárja.

Az univerzális kőbalta már a múlté. Hát még a macska szárító mikrosütő.

Az a 20% meg, aki speciális igényekkel él, az meg dögöljön meg.

Besírok.

Nincsenek megjegyzések: