2017. október 26., csütörtök

Sétálni

Az irodai munkával az a baj, hogy be vagyunk kényszerítve egy szobába, ahol ott kell ülni hét és fél órát minden nap. A szervezetünk nem erre, hanem mozgásra van kitalálva. Nálunk egyre több kollégának van állós asztala, ha akarja leengedi és leül, ha akarja felemeli és áll. Ehhez még orvosi igazolás kell, hogy derékpanasza van, sima halandónak még nem jár automatikusan. Erre azt mondom, hogy inkább ne fájjon a derekam, nem annyira savanyú az a szőlő.

Azt találtam ki, hogy ha a séta rendbe teszi a munkamorált, akkor sétálok. És nem este munka után alvás helyett, nem is reggel munkába menet, hanem munka közben. Eddig otthonról hozott kaját ebédeltem, és azt kb 5 perc alatt megettem, a maradék 25 perc, amit a kajaidőre levon a blokkoló óra a munkaidőből feleslegbe megy. Eddig betudtam facebookozásnak, blogolásnak, internetezésnek azt az időt, gyakran szünetet tartottam, hogy kicsit kinézzek a fejemből, mikor eldugult a koncentrálástól. Több is volt az ilyen holt idő, mint 25 perc. Na de mióta sétálok, sokkal kevesebbszer van ingerem ránézni a hírekre, a levelekre, és az üzenetekre. Jobban megy a munka.

A közelben, a szomszéd épületekben van rendes étterem, kb 3-400 méterre hamburgerező, kicsit távolabb 1,3 kilométerre egy másik, szendvicsbár 1,3 kilométer, pizzázó 1,1 kilométer, kávézó 1 km, nepáli étterem kb 1,4 km, mind más irányban. Arra megyek, amerről épp nem süt a nap (a nap szinte minden nap délről süt, de értitek, ahogy épp a kedvem tartja). Meg ahova éppen van kedvezmény-kuponom. (Hosszú és hideg lesz a tél, kell a pénz utazásra.)

Ma nem süt a nap, ma esik (szakad) a hó, de már tegnap elkezdte, és már kedden feltettem a szöges gumit a kocsira. Nem is értem, hogy ha bemondja a rádió, hogy esni fog, miért nem cserélnek az emberek kereket? Totyognak 60-nal a csúszós autópályán. Persze a legtöbben nem tudják, hol az emelő, hogy kell kicsavarni azt a 4 (5) csavart, és sorba kell állniuk a szervizben (2-4 hétre kapnak időpontot), a gazdagok rengashotelli-ben (abroncs-hotel) tartják a kerekeiket, hogy otthon ne koszolja a kezüket és ne foglaljon helyet. Képesek ezért rengeteget fizetni.



Tegnap este a kuponos vásárlásról tartottam kiselőadást, ha az ember odafigyel, akkor 2 euróból elutazhat délre (külfödre), féláron veheti a hamburgert, ingyen hozzá a menüt, s az így megtakarított pénzt jövedelemként tekintve lehet vele mit kezdeni, megvalósítani a tökéletes függetlenséget, elindulni a passzív jövedelem irányába. Meg is kérdezte az ismerõsöm, hogy nem vagyok-e véletlen zsidó (õ az). (És még nem is mutattam a könyvelésem.)

Ma 20 centi hóra számítunk, nem fog sütni a nap, szinte mindegy, milyen irányban indulok el, szép fehér lesz minden. Jó lenne venni egy szendvicset, és kimenni a téli rózsakertbe. Bár amikor reggel káromkodva toltam a havat a járdán (nem volt nagy lapát, csak kicsi kézi), arra gondoltam, de jó lenne elutazni délre. Érted, nem ebédre, hanem délre, valami melegebb országba...

Csak be ne duguljon a reptérre vezető út.


Nincsenek megjegyzések: