2017. november 9., csütörtök

Nem kívánom a púpos halálnak se

Gyomortükrözés soha nem kellemes, de ennyire szar azt hiszem soha nem volt még semmi. Legalább az megnyugtat, hogy már megint feleslegesen. Avagy még mindig nincs meg az oka, hogy kávé után miért rekedek be, és estefelé miért nem akarnak összeérni a fogaim, ha reflux kizárva.

Volt egy pár hét, közben volt egy kipróbált hotelszoba, egy csomó új élmény, elvesztett bölcsességfog, budapesti õsz kicsavart fákkal, itt meg hó, ami elolvadt, és északi fények...

Meg magas lázzal járó egy hetes betegszabadság. Lehet, hogy mégis a torokgyulladás elõszele volt a rekedtség?

A kulcstartómon van egy Lego Yoda baba, elvesztette az egyik csuklóját. Az álltatás során azon röhögtünk a krampácsoló kollegákkal, hogy ez a kikupálódott szakispán úgy járt, mint az egyszeri tejfölösszájú távgépemelõ, mikor a mumus apuka leválasztotta neki a munkaeszközét.

Szörnyû mik vannak!

Nincsenek megjegyzések: