2017. december 9., szombat

Elválni végre?

Valaki azt ajánlotta, vegyek részt egy válás utáni szemináriumon, 11 alkalmas csoportterápián, amit valaki USA-beli Fisher talált ki Rebuilding néven, és néhány finn alakított át úgy, hogy az itt Európában élőknek is hasznos lehessen. Megnéztem, a következő adag január közepén indul, és pont ütközik a svéd órámmal.

A svéd azért kellene, mert 1) jó a társaság 2) Finnország "intelligensebb fele" svéd anyanyelvű, tehát magasabb körökben lehetnék járatos, ha beszélek svédül.3) a nevemben van B betű, ami a finn ábécéből szinte teljesen hiányzik, viszont a finnt jól, de hasonlóan hibásan beszélem, ezért elsőre mindenki finnsvédnek gondol. Könnyebben besimulnék a finn társadalomba, ha nem finnek, hanem finnsvédnek akarnám azonosítani magam? (A családnevem meg szinte tökéletesen egy finn keresztnév.)

Lehet, hogy ideje lenne végre feldolgozni a veszteséget? Lehet, hogy akkor elmúlna az aggódás, az egyedüllét és -maradás miatt érzett félelem és szégyen, mindenféle önmarcangolás, és új kapcsolatba belemenési allergiám, és benne levési képtelenségem? (aki egyszer megégette a kezét...)

Azt mondja a tanfolyam, hogy a csoportban saját magunkkal fogunk közelebbrõl megismerkedni. 'Sszus! Pont ez kell nekem, aki a tükör miatt még borotválkozni se mer...

Nincsenek megjegyzések: