2017. december 24., vasárnap

Karácsonyi meglepetés

Az egyik legjobb karácsonyi meglepetésem az volt, ami ma történt. Betettem egy Dire Straits lemezt (ami ma úgy hangzott nekem mint valami karácsonyi muzsika), de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a DVD lejátszóban, amivel a lemezt lejátszottam (igen, nem kóser, a tévén keresztül jött a hang, pontosabban a tévére kötött külsõ hangfalakból) találtam egy olyan funkciót, amit eddig nem vettem észre: internetes filmeket lehet rajta nézni. Mivel idén egyik csatornán sincs Kevin, gondoltam megkeresem a netes áruházban. Bedugtam a készülékbe a netet (eddig a tévében volt a kábel), és megnéztem, mit tud ez a Sony csoda kütyü, és meglepett. Azt mondja, házi színház. Mondom ok, az jó lesz, de azt mondja nem tud csatlakozni, frissíteni akarja magát. Hagytam frissíteni, az után még kellett csinálni egy azonosítót, meg regisztrálni kellett a gépet, szóval nem volt teljesen egyszerû, de utána berlini filharmonikusok koncertjét nézhettem és hallgathattam kitûnõ minõségben. Próbaként megnéztem egy balettot valaki Aa modernebb zenéjére, aztán Bachot akartam, de tévedésbõl valaki Johan Christian Bach indult, egész jó, s akkor gondoltam megnézem, van-e Sibelius, és van, de mindjárt mellette Smetana, és a Moldva az örök kedvenc, tehát komolyzenével kényeztettem puzzle rakás közben megfáradt derekam.

A szabolcsi káposzta (vega, holnapra) jól sikerült, a bejglibõl is volt még, aszaltszilvás bablevest ebédeltem mákos gubával, holnapra megvan a lazac is, igazán tuti kis Karácsonyom volt eddig, de még nincs vége, az esti misére elmegyek, ott egy ismerõs énekel, viszek más magyarokat is, végül mégsem maradok teljesen egyedül. Gondolok rátok is.

Nincsenek megjegyzések: