22-én felállítottuk a fát, és azt mondtam, nem lesz stressz, mi már kész vagyunk a Karácsonyra, lehet pihenni. A gyermek ma reggel kinyithatta az ajándékait, én is, aztán néztünk tévét, és egész estig nem volt más dolgunk, mint tévét nézni és enni. Ennek annyira nem örülök. Mert esett az esõ, és hiába esett reggel szépen a hó, ha a déli esõ elmosta, és nem lehetett kimenni. Mentem volna akárhova, boltba, uszodába, csavarogni, csak ne kelljen bent ülni a lakásban, de a gyermek nem akart menni, tetszettek neki a lovas filmek a mozicsatornán. Szóval ma, karácsonykor, pontosabban a karácsony elõeste elõestéjén mi már túl voltunk az ünnepen, és az ünnep utáni depresszión. Nem tudom mi lesz holnap, mikor semmi nem lesz nyitva nálunk. Még a mozi se. Majd elmegyek templomba, onnan egy másikba, és addig megyek, míg végre az éjféli mise kezdõdik, ott meghallgatom az egyik ismerõst énekelni, aztán vége is lesz.
Ma unalmamban elkezdtem kirakni egy nagyobbacska puzzlét, csináltam szusit (életemben elõször, és sikerült), odakészítettem a holnapi vega bablevest, megsütöttem a kenyert (szépen megkelt, remélem finom is), és most a nap végén készülök aludni.
Hiányoztok. Holnap gondoljatok rám is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése