Közben azon gondolkodom, hogy testvérek vagyunk mind, mind ugyanattól az õs-erõtõl, energiától származunk, én, és a bolygók, az állatok, a növények, és a kozmikus sugárzás, mind egy közös õsrobbanástól. Testvéreim, csillagok, mondjátok, merre tovább, hol az út az üdvözülésbe, és hogy tudnék olyan nyugodt lenni mint ti ott. Mire gondolnak most a csillagok? Félnek-e, hogy egy fekete lyuk bekebelezi õket? Félnek-e az erodálástól, a hideg ûrben való száguldástól, aggódnak-e azon, hogy lehet, hogy rajtuk soha sem terem meg a virág? Vajon a kõ tudja-e, hogy bármikor felkaphatják és eldobhatják? És a virág, fél-e tõle, hogy a tehén lelegeli? És a tehén tudja-e, féli-e, hogy egyszer levágják?
Tökéletesen egyformák vagyunk, azonos atomokból, azonos elektronokból, kvarkokból épülünk fel mind, azonosak hát a problémáink is...
Azt hiszem, az a baj velünk emberekkel, hogy türelmetlenek vagyunk, és kíváncsiak.
1 megjegyzés:
Csak ez ne hagyjn el soha!Öregedj meg gondtalanulHa majd megöregszel nézz v/A/issza, mit csinálnál máskép Az igaz hogy tégedislelegel egysze egy marha,de ne erre gondolj,hanem végezd a dolgod mint ha ezer évig élnélMatuzsálemnek se jó mert kihalnak mellőleazok akikkel szót értett. Halmozz fel annyi restanciát,hgy legyen mivel foglalkozni AZUTÁN.Igy is ,úgyis elmegyünk./A/
Megjegyzés küldése