Még 40 év

Hallom, hogy hosszú a hétvége, és hõség van - nálunk csak 2-3 fok, hideg, vizes, olvadozik az a félméteres hó, de még sok van belõle. Éjjel visszafagy. Elmennék nyaralni. Most várunk. A tavaszt, az eredményeket, a vizsgálatokat, a bónuszomat, a napot, amikor a gyerek kezdhet óvodában, meg amikor a párom megkapja az elsõ fizetését. Pénteken benéztem a fogorvoshoz, azóta fáj a fogam, hétfõn meg benézek a sebészetre, remélem, az nem fog fájni, már csak igy mennek ezek a dolgok.

Gondolkoztam, hogy neten rendelek egy squash ütõt, de lemondtam róla, elõbb legyen meg a varratkiszedés, már ha sor kerül a kaszabolásra. Annyira hiányzik, mint pattanás az alfelemre.

Az éjjel arra ébredtem, hogy a fölöttünk lakó szomszéd lelõtte a feleségét, az meg kiabál, hogy te hülye, meghallják a szomszédok, hallom, hogy a férj mondja, nicsenek is itthon, de a feleség csak mondja, hogy a földszinten összefutottunk, és már hallom, hogy dübörög le a lépcsõn, bújok az ágy alá, gondolom nem akar tanúkat, a nõ már csak alig sikoltozik, a végét járja. Akkor felébredtem. Nem tudom mikor jöttek vissza a rossz álmok, de ilyen már régen volt, s nem is volt kedvem visszamenni aludni utána, nehogy megtaláljon, inkább zenéltem, Jukka Poika és más finn zenekarok szólt, aztán csak felkelt a nap, de egész nap borús idõ maradt. Érdekes, a zenéléstõl elmúlt az idegesség.

Most csak a várás van. Még 40 év. Valami hasznossal ki kellene tölteni. Azt hiszem, írni fogok.

Talán elkezdek blogolni.