Megnéztem valamit a privát naplómban (a füzetben, amihez nem tudok hozzáférést adni), és kiderült, hogy egy évvel ezelõtt is ugyanitt topogtam: azon gondolkoztam, hogy milyen messze van még a nyugdíj (tavalyi évfolyam szerint 26 év), és mit fogok még ilyen hosszú ideig csinálni magammal, ha 5-10 évet is soknak tartok. Ja, azt is túl kell elõbb élni. Akkor is voltak pattanásaim, ugyanazok is megvoltak már, amik miatt most, két hete is újra izgultam. Sõt, tegnap fahéjas csigát sütöttem, életemben elõször, és a füzetbõl az is kiderült, hogy jó 9-10 hónapja is fahéjas csigát sütöttem, természetesen akkor is életemben elõször. Azt hiszem, a dolgok nem igen változnak, csak egyre többet felejtünk, ezért jó a dolgokat valahova felírni.
Most azon agyalok, hogy ha az életnek és a tudatnak több szintje van, mert már a virág is érez, talán ösztönei is vannak (a víz felé növeszti a gyökerét, a nap felé fordítja a leveleit, ha énekelnek neki szebb termést hoz), az állatnak is vannak érzései (érez fájdalmat, boldogságot), s talán még a kõnek is van élete, de ha a kõnek nincs, a szerves anyagoknak biztosan van, az embert az különbözteti meg az állattól, hogy van öntudata. Ha ennyiféle tudati szint létezik, miért ne létezhetne a mienknél magasabb tudati szint is (tudom, eretnek gondolat, de korábban eretnek volt az is aki azt mondta a Föld kering a Nap körül, nem pedig viszont), például valami szuperember, vagy félisten szint, vagy angyal, akit a földi problémák nem izgatnak, mert átérzi, megéli, hogy valami sokkal magasabb dolognak a részese, és olyan dolgokra képes (telepátia, öngyógyítás, boldogság), amit ma még csak merész gondolatnak tartunk. Szerintem vannak közöttünk, akik már eljutottak erre a tudati szintre, olyanok, mint a világítótornyok, árad belõlük a nyugalom, és próbálnak nekünk is utat mutatni oda, s aki dolgozik ezen, talán még ebben az életében "megvilágosodhatik", hogy maga is világítótoronnyá váljék. Reinkarnálódik jelen valójában, egy magasabb tudati szintre lép, transzmutálódik, vagy csak átmegy a hídon, ahogy tetszik, osszátok be.
A lényeg: arra gondoltam, hogy valami ilyen ön-reinkarnálódás lenne a célom a következõ 26-40 évre, már csak a mai sebészeti konzíliumot kellene letudni, lehetõleg béltükrözés és kaszabolás nélkül, megkapni az egészséges pecsétet, hogy ezt az egész szaros problémakört végre magam mögött hagyhassam.
Na igen, az az öngyógyítás tudománya, de akár csak az ön-megnyugtatás képessége is mekkora hatalom lenni...
Aztán kiállnék a piacra, és árulnám a tudományom, és az élet-szérumos fiolát a csóró pórnépnek, hogy a földi testem és családom és sarjaim is megkaphassák, mind azt, amire éhezik. Nem, nem a 3D LED tévére gondolok, csak az élelemre, biztonságra, meleg ruhára.
(Érdekes, hogy a gondolkodás képessége, a boldogság, és a szeretet nem kerül pénzbe.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése