Lehet, hogy azért divatosak mostanság a veszélyes sportok (bázisugrás, falmászás, parcour) mert a fokozott adrenalin és veszély hozzászoktatja a szervezetet a félelemhez (ugyanakkora stimuli már nem okoz annyi adrenalint), és megszûnteti vagy csökkenti a halálfélelmet? Ha túléltem a falat vagy az ugrást, ami veszélyes, akkor már nem rettegek annyit az egészségemen se? Lehet, hogy el kellene menni bándzsidzsámpingolni?
Ma reggel kanyarodok be az utcán, és hirtelen ott jön, mit jön, száguld szemben egy másik autó, az én sávomban. Utolsó pillanatban ébredt és elrántotta a kormányt, õ vette volna szûken a kanyart.
Utána elemeztem, mit érzek. Szinte semmit. Nem volt a hirtelen adrenalin robbanás, nem volt sem izgulás, sem kimelegedés, sem a pulzus nem ment az egekbe, és nem kellett megállni lecsillapodni. Nem értem, egy ilyen helyzet, egy kanyarban való megcsúszás általában ilyen állapotot vált ki, de ez, hogy a hülye barom miatt majdnem ütköztünk, ez nem hatott eléggé stimulálóan. Talán elvagyok a saját félelmeimmel telve, és nincs most szabad vegyértékem újabb parákra.
2 megjegyzés:
A félelmeinkre jó előre készülünk, szemben az ijedséggel, ami ugyanolyan könnyen megy, mint jön.
A baleset elmaradt, nincs ok a további aggodalomra. Nem kell további megoldást keresni, csak emlékezni. - mondja az agy, és nem stimulál tovább.
Persze lehet idegeskedni azon, hogy majdnem... de az, már nem adrenalintermelő... annyira. :)
...gondolom.
Szerintem hasonló:
Nemegyszer aggódtam halálra magam, amikor a lányom felmászott a mászókára. Úgy értem a két emeletnyi magas mászóka legtetejére... Onnan sosem esett le.
De valahányszor esett valahonnan, és elkezdett üvölteni, akkor nem az volt az első, hogy aggódom, félek, vagy megijedtem. Akkor rám tört a józanság, a hideg fej, mondhatni érzéketlenség, és azt néztem, mit kell csinálni, van-e komoly sérülés.
És most jut eszembe, hogy már kétszer is voltam úgy, hogy nem figyeltem, leléptem egy autó elé és bizony majdnem... Mindkétszer az volt a mázli, hogy nagyon lassan jött. Egyszer megállt, egyszer csak "koccantunk". Akkor sem volt semmi leizzadás, adrenalin vagy ilyesmi. Intettem a vezetőnek, hogy bocs, aztán továbbmentem. (Lehet, hogy bennük meg megállt az ütő egy pillanatra...)
Megjegyzés küldése