Strasbourg + utána

Jó lenne képeket megosztani, de a képek valahol szanaszét hevernek, 2 vagy 3 telefonban, s nincs idõm átmásolni ide. A város hangulatos, tele éttermekkel és boltokkal, virágos hidakkal. Vettem 3 napos busz/villamosbérletet, azzal sok helyre eljutottam. Szép helyeken jártam, az európai uniós parlamenetben, a Notre Dame katedrálisban (ami a párizsi másolata), az Orangerie parkban, Elzász közepén kis falukban (pl Obernai) buszos kiránduláson, és Németországba is átugrottam. A programon kb 5-600-an lehettünk, voltak elõadások, szabadulószoba játékok, múzeum látogatás, városnézés, privát orgonakoncert a katerdálisban... Épp jókor voltunk ott, a város tele volt programokkal (Katie Melua koncert volt pénteken - ha tudtam volna róla korábbban...). A gála ünnep az Orangeria parkban egy palota szerû pavilonban volt.

A buszos kiránduláson elvittek bennünket egy hegyre egy kolostorba, amit szent Ottiliáról (Odiliae) neveztek el. Apámat otthon épp mentõ vitte kórházba, az õ anyját, apai nagyanyámat Ottiliának hívták, a biztonság kedvéért gyújtottam gyertyát a szent szûz szobra elõtt (Ottilia apáca volt, 660-ban született), kérve a közbenjárását apám érdekében. Hátha alapon.

Egy héttel korábban Magyarországon voltam, apám 83. születésnapját ünnepeltük a tiszti házban. Akkor a lányom kérte, hogy vegyek neki (a rengeteg könyv mellé) cseresznye ízû piros labello szájfényt. Nálunk Finnországban ilyet nem lehet kapni. Kinézte az interneten, hogy Budapesten a DM üzletekben van ilyen. Sajnos elfelejtetem. Strasszburgban megnéztem, hogy ott van-e DM. Ott ugyan nincs, de a határ csak túloldalán, 5 km-en belül Kiehl városban van. Oda meg átmegy a francia villamos. Átmentem, így jutottam el németországba. Nem csak cseresznyés Labello volt, volt dinnyés és más ízû is.

Németország. Eredetileg Frankfurton kellett volna utaznom Strasbourgba, de a szerdai kora reggeli járatomat a Lufthansa törölte, sztrájkoltak a földi munkások. Kedden reggel 10-kor jött SMS és email, semmi más információt nem adtak, csak hogy majd felveszik velem a kapcsolatot, hogy mikor tudok majd repülni. Próbáltam hívni õket, persze telefonon elérhetetlenek voltak. Kénytelen voltam megnézni, hogy milyen más úton jutok el a találkozóra. Szerda délután volt az elsõ program, az icebreaker, arra volt jegyem, addigra szerettem volna oda érni. Szerdára nem volt semmi alternatív lehetõség (Athénon keresztül tudtam volna menni extra áron), de kedd estére találtam Air France járatra úgy, hogy Helsinkibõl Párizsba repülve, onnan TGV expresszel tovább, egy jeggyel. Az ára valami 220 euro volt. Ha a Lufthansa visszaadja a 240 eurós repjegy árát, meg a 400 eurós kártérítést, akkor abból kijön. A gond csak az volt, hogy ez a gép kedden 17 órakor indult, én meg még délben a kollegákkal voltam ebédelni (a saját autómmal vittem õket) sushi étterembe. Onnan visszamentünk a munkahelyre, fél 3-kor elköszöntem, haza mentem, fél óra alatt bepakoltam, és ex-et kértem meg, kivitt a reptérre az új autójával

Vasárnap este 9-kor értem haza Budapestrõl, kedden du fél 6-kor már utaztam Párizsba. A kapkodásban elfelejtettem hosszú ujjú felsõt vagy kabátot vinni, szerencsére jó meleg volt végig, nem hiányzott, csak Helsinkiben, mikor vasárnap este haza értem, akkor.

Az oda út szerencsés volt, a francia gépen adtak enni, inni ingyen, kaptam egy sört meg második szendvicset extrába, ezeket elvittem magammal a hotelbe vacsorára. Hotelt a bookingon találtam. Mint korábban írtam, ott volt légkondi, a barátokkal foglalt apartmanban viszont nem. A vissza út nagyobb fejtörést okozott. Helsinki felé vasárnap minden normális lehetõség 1000 euro fölött kezdõdött. Gondoltam megnézem a Norwegian-t, õk honnan hova repülnek. 380-ért találtam vasárnap délutánra járatot Párizsból Stockholmba. Párizsba volt a reggeli TGV expresszre egy hely. Stocholmból meg gondoltam bárhogy haza jutok, repülve, vagy hajóval.

Stockholmban vasárnap este Rolling Stones 60 éves koncert volt, talán az utolsó lehetõség látni õket élve. Gondolkoztam, hogy ott maradok estére, 100 euroért kaptam volna jegyet. Ha autót bérelek (62 euro), azzal bejutok a városba, megnézem a Fotografiska múzeumot, az autóban hagyhatom a csomagom, este meg kiautózva a városból alhatok is benne, reggel meg haza repülök. Hát a haza út drága lett volna, pont a koncert miatt, sok finn ment át nézni, és hétfõre minden repjegy elkelt. Én meg fáradt voltam a sok program és éjszakai társasjáték miatt. A Stockholm-Helsinki repjegy 160 euro volt, a Stochkolm-Oulu Helsinki átszállással meg csak 90. Arra kellett csak oda figyelni, nehogy feladjam (becsekkoljam) a csomagom, mert akkor azt Ouluba viszik másnap reggel. Persze Helsinkiben kiszálltam és haza mentem. Hétfõn reggel 7-kor a Finnair SMS-e ébresztett, hogy siessek a beszállással, a gép mindjárt indul...

Kalandos volt.

Otthon voltam 2 napot, bementem dolgozni, de aztán tegnap, szerdán eljöttem a szigetre, és most innen a folyó partról fák árnyékában próbálok a munkára és a határidõre koncentrálni. Csend van, az akku bírja, kaja, kávé van, a kollegákat meg nem érdekli, honnan dolgozok. Amugy is tele van a tököm a munkával, nem a munkának, hanem az utazásnak élek. Mióta a német óriás felvásárolt bennünket, azóta valahogy nem érzem otthonomnak ezt a munkahelyet. A fõnököm az cuki, de több kollegám is lelép, nem akarnak poroszos fegyelmet. A processzeink eddig is túl szigorúak voltak (orvosi müszert gyártunk), ez után meg a német baromságokat is bevezetik, még rosszabb lesz. De most nem panaszkodok, a pénz jön a számlára, dolgozni meg bárhonnan tudok. (A jövõ héten valószínüleg felmegyek a Lappföldre, megnézni az õszi színeket, aztán aug 20-ra meg haza megyünk esküvõre és a nyári táborra.)