Spárgát vettem ma a boltban (finnül: asparagus), gondoltam csinálok valami finom vacsorát. Eddig mindig fehéret vettem, most zöldet kaptam. Hazahoztam, megpucoltam, és mikor nyitom a csomagolást olvasom, hogy "csomagolta: ... Budapest...". Kicsi a világ. Meg nemzetközi. A cseresznye spanyol volt, az eper finn, a burgonya holland, a sajt francia. Magyar (tv) paprikát azt most nem kapni.
Recept: A megpucolt, megfõtt spárgát sonkával betekerem (fïnnül pekoni, majdnem úgy mint bacon), tojással (kananmuna) leöntöm, megsütöm.
Eper. Ha már zöldség, akkor ezt meg kell említenem: a finnek az epret nem súlyra, hanem literre mérik. Valamikor otthon a piacokon voltak ilyen literes meg fél literes alu puharak, amivel talán tejet mértek, na most itt abba nyomkodják bele az epret, és úgy öntik a szatyorba. Emberek ezek? Az eper, ha nem az a kemény, éretlen spanyol eper, amibõl egy liter kb 3 szem, összetörik a "méréskor". A nagy áruházban már mérlegen mérik, ott nehéz lenne kitenni az önkiszolgáló mérõpoharat. A mérleg már úgyis ott van. Jó az zöldségre, gyümölcsre, firss süteményre(!) és édességre is. (Otthon még a csavart is azzal mértük a madaras teszkóban)
Ja, most kezdõdik az epernek szezonja (mansikka).
Cseresznye. Finnül kirsikka. Aranyáron mérik, egy kiló 9.50. Az rengeteg sok pénz. De ha az ember kívánja! Akkor megvesz 20-30 dekát, és egy menetben benyomja. Ki volt írva az is, milyen fajta: burlot. Eszembe jutott, hogy kb 4 évvel ezelõtt ültettem el elsõ cseresznyefámat, az volt Bigarreau Burlot fajta. Ejh, összeszorul a szív, vajon idén ki metszette, ki permetezte, és ki szüreteli?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése