Vadas zacskós vadasporból

Csináltam inventáriót, átnéztem, hogy milyen fűszerek, levesporok és ételporok vannak itthon, mi az, ami lejárt, vagy hamarosan lejár, mert ebben a hónapban spórolni akarok, és nem akarok drágán ebédelni a munkahelyi étteremben. Találtam egy nemrég megöregedett (lejárt) vadast, és megcsináltam. Marhahúst pároltam, felöntöttem a porból készült lével, tettem hozzá mustárt és tejfölt, és csináltam hozzá zsemlegombócot.

Bár sikerült volna.

A szósz egyáltalán nem emlékeztet a vadasra, leginkább valami savanykás sztroganoffra, a színe sem narancsárga, hanem világosbarna.

A gombóccal meg hogy jártam. Volt itthon zsemle, megpirítottam sütőben. Beáztattam tejbe. Beletettem az élesztőt, majd mikor megszívta magát a tojást, teljes kiörlésű lisztet, és hagytam állni, de túl híg lett, sűriteni kellett, és amikor gombócokat formáztam és ki akartam főzni, szétesett, kb olyan lett mint a nokedli. Az első három gombóc után feladtam, a tésztából csináltam inkább kenyeret, rozslisztet adtam hozzá, és kaptam egész jó, de lapos rozs cipót.

A hamis vadast a nokedlivel ettem, aztán mikor az elfogyott, csináltam puliszkát. Na az jól sikerült. Most hogy a hús elfogyott, vettem juhsajtot, azzal eszem a puliszkát.

Nem ajánlom senkinek a vadast vadasporból, de a puliszkát igen, azt még én sem tudtam elrontani.

A juhtúrót a Lidl-ben találtam, a görög hét termékei között, fém dobozos kiszerelésben.

Minden nap válunk egy kicsit

Válunk, és egyre inkább úgy érzem, hogy ez egy folyamat, nem történik egyik napról a másikra, fázisai vannak, mint az életnek: megszületünk, élünk, meghalunk, avagy a születésünktől kezdve haldoklunk. Ha jobban belegondolok, a párkapcsolat is a megismerkedéssel kezdődő váláskodás.

Közben felismerem, hogy a hasonlat nem jó, mert ha a megismerkedés a születés, (a társkereső oldalra feliratkozás vagy a buliba menés a fogantatás), az összeköltözés a felnőtté válás, az öregedés a vitatkozás, és a halál az elválás, akkor mi történik azokkal, akik nem válnak el? Nem halnak meg? Abszurd szingularitás. A két folyamat nem kongruens.

Minden nap válunk (válogatunk) egy kicsit. A múlt héten átnéztük a gardrobot, melyik törülköző és ágynemű marad, mi, az amit elvisz. Ezen a héten átnéztük a pincét. Ezek elég egyértelműek, hogy mi kié. A szerszámok és a konyha nehezebb lesz, mert amiből kettő vagy több volt, abból egyet tartottunk meg, nem tudjuk elosztani. A vasalót viszi, majd veszek újat, veszek kávéfőzőt, botmixert, serpenyőt.

Az elmúlt napokban kis lépésekben váltunk tovább. Szerdán kiléptem a családi bónuszprogramból (minél többet költünk a boltban, annál több százalékot kapunk vissza a levásárolt összegből, míg egyenként 3-400 eurót költve külön-külön 2%-ot kapnánk vissza, fejenként 6-7 eur, együtt 7-800 euróval már 4-5%-ot, vagyis 30-32 eurót). Csütörtökön megszüntettük az egyik közös bankszámlát (amiről a közös kaját vettük, a másikat, amiről a rezsi megy, majd akkor, amíg az utolsó közös számlát is kifizettük). Pénteken költöző dobozokat hozott, aztán elutazott vidékre. Most megint gyakorolhatom, milyen lesz itthon egyedül. Jövő héten tovább osztozkodunk, és elkezdjük dobozolni a dolgait.

Lassan halad, mint egy munkahelyi folyamat. Apró feladatokra és mérföldkövekre bontható. Látni a célt, tudjuk hova kell eljutni. Eljön a nap, amikor kiköltözik (release). És utána lesz még a hozzászokás, a lakásból hiányzó bútorok és szőnyegek pótlása. Szóval a kiköltözéssel nem ér véget.

Szeretnék minél hamarabb túl lenni az egészen, de nem tudom siettetni. 15-én kapja meg a kulcsokat. Utána tud költözni. Addig udvariasan kerülgetjük egymást. Elvileg maradunk párkapcsolatban, de külön fedél alatt. Nem tudom, hogy fog ez működni, ezt majd meglátjuk.

---

Ma mind a 3 (itt élő) gyerekemnek tudtam valamiben segíteni. Az egyiknek megjött a számítógépe, segítettem elhozni a boltból (legalább 20 kilós doboz). A másikat elvittem bútor boltba, polcot és szőnyeget kerestek. A harmadiknak aláirtam valami hivatalos iratokat.

Remélem, még sokáig tudom őket segíteni. Most a világ nem túl rózsás, alig alszok, és félek, hogy valami történni fog.

Szemüveg és sapka

Elmentem a távolabbi szemüvegeshez, ahol valamikor 8-9 éve csináltak nekem egy olyan szemüveget olcsón, amivel, ha dolgozok, látom a billenytûzetet (kb 50 cm), a laptop képernyõt (kb 60 cm), és a  nagy monitort, amit második képernyõnek használok, és a laptop képernyõje felett nézem (kb 90 cm).

Úgy emlékszem, hogy ez egy olyan multifokális lencse, amiben az alsó olvasó és a felsõ távolabb látó rész között kisebb az átmenet, mint egy sima multifokális lencsében, ezzel nem kell a végtelenbe látni, elég, ha látom az asztalt, a monitorokat, és ha valaki odajön az asztalom mellé, kb 2 méterre, nem kell levenni a szemüveget, mert látom vele.

Na ez a szemüveg megérett a frissítésre, mert a távoli monitort továbbra is jól látom vele, de a közeli laptop monitornál már hunyorogni kell.

Csináltattam a cég pénzén egy monitoros szemüveget, hát az szar lett. Közelre, a laptop monitort és a billentyûzetet jól látom, de a távolabbi 90 cm-re levõ monitor homályos. Mérges vagyok rájuk. Azt mondták, olyan lesz, mint a régim volt. Ma viszont azt mondta a néni, hogy a GDPR miatt nem látja, milyen volt az a 7-8 éves monitor, mert 5 év után törölniük kell. Hogy gebedjenek meg!

Ha valamit több mint 5 év után vissza kell nézni, mert mint most is, van egy termék, ami jó, és ugyanilyet szeretnék, akkor azt nekem kell eltárolni.

Magyarul most csináltathatok megint egy új szemüveget, mert az a három, amit idén csináltattam, lószart se ér. (Az egyik multifokális, a másik olvasó, na jó, ha lenne idõm meg türelmem olvasni, akkor arra az jó lene, de most inkább a régi mutlival olvasok, mert azzal ha felnézek, látom a tévét is.)

---

A múlt hétvégén kivittem egy ismerõsömet Nuuksio-ba, a közeli nemzeti parkba. Kicsit sétáltunk, és leültünk a tûzrakó hely mellett a kõre kávézni. Aztán haza vittem oda, ahol megszállt, köszönni akartam a szállás adó néninek, aki közös ismerõsünk, de nem volt otthon, aztán haza jöttem. Itthon kerestem a nemzeti parkos sapkámat (terep színû napellenzõs sapka, a nemzeti park logójával), de sehol nem találtam. Kérdeztem a nénit is, hogy nem felejtettem-e nála. Nem.

Ma kivittem az ismerõsöm és a gyerekeit ugyanoda az erdõbe. Odafelé megálltunk a Haltiánál, beszaladtam venni egy ugyanolyan sapkát, mert az elõjelzés szerint csöpögni fog az esõ, és nem volt nálam törölközõ (kopasz embernek nem kell sapka, ha van törölközõ). Vettem sapkát. Aztán körbe sétáltuk a piros kört, megálltunk a tûzrakónál makkarázni (grillkolbászt sütni). Hát ott a sapkám, valaki felakasztotta a faház/fedett beálló falán egy kiálló szögre. Nagy valószínûséggel az enyém, mert nekem pont azon a napon, amikor ott jártam, veszett el. A fejméret is az én fejemre volt beállítva.

Most van kettõ. 

 

Csíp

Vettem magyar (sárga, tölteni való) paprikát. Az egyik fiam írta, hogy látott a szomszéd CityMarketben 3 euoért. Általában augusztus elején szokott jönni, és csak egy rövid ideig lehet kapni, olyankor be szoktam vásárolni, és le szoktam fagyasztani. Még van a fagyasztóban vagy két kiló, azzal kihúznám a gulyásfőző versenyig. Máskor csak kalifornaiai van, ami nem jó pörköltbe meg lecsóba. 

Sokalltam a 3 eurót, máskor 1-1,50 volt. Bejártam a környéken az összes CityMarketet, talán 4-et vagy 5-öt, hogy megnézzem máshol olcsóbb-e. Két helyen volt, egyiben 4 eur, másikban 3,30. Akkor mentem a legközelebbibe, ahol a fiam szerint 3 eurér adták. Szép volt, de nem 3, hanem 3,99 volt kilója. Szidtam magam, miért nem vettem meg a 3,30-ast Leppävaara-ban, miért autóztam el egy egész délutánt, amit megnyertem volna az áron, azt elköltöm benzinre.

Úgy bemérgesedtem, hogy 4 euroért nem vettem. Szép, magyar, de drága.

Ezen a héten megjelent a hasonló sárga, de kicsit kisebb paprika a szomszéd K marketben. Koszovóból. Nem baj, gondoltam, ha olcsóbb, ennek az ára 2,50. Na ez már jó ár, gondoltam veszek belőle, de csak 1 kilót, hátha adják még olcsóbban (s nekem van még 2 kilóm). Ma reggel ebből akartam lecsót csinálni, és baszki, csíp mint a fene. Egyszer jártam már így, van a fagyon csípős paprika is vagy fél kiló, apránként használom el, teszek a pörköltbe egy kicsit a sima paprika mellé. Ma ezt is felvágtam, ment a fagyasztóba.

Hát, ilyenek vannak. Egyrészt korábban jött, korábban érett meg a paprika. Másrészt idén minden sokkal drágább. A paradicsomot is 1,90 körül adják, ilyenkor már szokott lenni 1 euro körül.

Reggel 7 körül dolgoztam vele, most fél 11. Már 3x mostam kezet utána, mostam teregettem, el is felejtettem. Az előbb viszont valami belement a szemembe, meg kellett dörgölni, s most eszembe jutott. A kezemen még ott a paprika, és kegyetlen csípi a szemem.

Így jártam. .

Ezek után nem merek elmenni WC-re

Két dolog (amiből az egyiket elfelejtettem)

Két dolog van, amit fel akartam jegyezni magamnak, mert a blog egyfajta saját napló, ahol majd visszanézhetem, hogy milyen dolgok folglalkoztattak korábban.

Az egyik az, hogy májusban hazafelé menet lefotóztak valahol Észtországban, és vártam, mikor jön meg a büntetés, de helyette a vissza útról kaptam bírságot Lettországból. Jó 5 héttel a "baleset" után, postán, a saját címemre jött a finn nyelvű levél. Jól működik az országok közötti együttműködés, a rendszám alapján megtaláltak. Meg tudtam nézni magam a fotón, valóban az én autóm volt, csak az nem derült ki, pontosan hol történt. 70-es úton 86-tal hajtottam. Az összeg szerencsére nem túl magas, 20 Eur, Finnországban hasonlóért 150-200 eurót kellett volna fizetni.

A lényeg a, hogy nem lehetek elég óvatos, hiába próbáltam betartani mindenütt a sebességkorlátozást, voltak olyan helyek, ahol az autóba épített kamera (kijelzi az aktuális sebességkorlátozást) és a navigátor különböző értéket mutat. A tanulság, hogy nyugisan kell vezetni. Odafelé nincs nagy gond, mert a szállásra nem baj, ha később érek, majd másnap tovább alszom, és Budapestre érkezhetek (legalábbis amíg megvan anyu lakása) éjjel is. Visszafelé nyomni kell a gázt, hogy Tallinnban elérjem a hajót. A késést csak úgy lehet kivédeni, hogy reggel korábban indulok, hagyok időt a lehetséges dugókra (Lettország és Litvánia volt lassú), és rövidebb időt töltök Riga után a tengerparton.

A másikat elfelejtettem.

A keddi születésnap jól sikerült. Mind a 3 gyerek eljött, és mind a 3 barátnő ott volt, és a legkisebb is jól érezte magát annak ellenére, hogy a párom kihagyta az aznapra tervezett színházat, és otthon maradt. Azt mondja, szereti a gyerekeimet, és a párjaikat, és ha külön is költözünk, akkor is szeretné majd tartani velük a kapcsolatot. Már csak 1 hónap, annyit kell kibírni.

Sok mindent megbeszéltünk, és sok mindent elintéztem már. A lakás felét megvettem tőle, ő vett magának újat a közelben, az erkélyről mutatta a gyerekeknek, melyik házban fog lakni. Az áramszolgáltatóval és az ineternetes céggel megkötöttem a szerződést, biztosítást is kötöttem. Ezek eddig az ő nevén voltak. A közös kaja számlára már nem utalunk pénzt, ami most rajta van, azt csak a közös kajára költjük, minden mást saját magunk veszünk. A rezsi számlára még megy augusztusban pénz, abból fizetjük a közös költségeket, amíg ott lakik. A Netflix, Ruutu, hangoskönyv és újság előfizetés aug végéig közös, ő már végig is nézte azt a sorozatot, ami érdekelte. A bútorokat, szőnyegeket, konyhai eszközöket megbeszéltük, mit visz, mi marad. Megegyeztünk, mennyit kompenzációt fizetek azokért a dolgokért amit közösen vettünk. Kérte, hogy a közös fotókat majd adjam oda neki. 2019-től mostanig átnéztem mindent, kb 3-4000 képet kap USB memórián.

Már csak ki kell várni azt az egy hónapot. Úgy könnyebb, hogy egyedül vagyok otthon, megint elment a szigetre, és csak vasárnap jön haza, azt csinálok, amit akarok, minden napra van valami program, akkor megyek aludni amikor akarok, azt hallgatok elalváshoz, amit én akarok.

Most jó.