Fill de szarvéj

Olasz előadó mondja a video-értekezleten: fill de szarvéj (fill the survay). Ez pár hónapja volt, felmérték mennyire vagyunk elégedettek a munkánkkal. Most jött egy másik, mennyire vagyunk a topon. Hát most jobban vagyok, köszönhetően a 2 hét szabadságnak is. (De ez nem jelenti, hogy jól vagyok.)

Tegnap volt a 27 dohányzásmentes nap, úgy érzem már túl vagyok a nehezén, a kritikus 3 héten, most már nem jut eszembe naponta, hogy ki kellene menni. Már nem szagolgatom a kezem, hogy jé, nem büdös. És úgy érzem, hogy több az energiám, és kevésbé érzem magam nyomorultul (miserable), bár van az is, de már nem a dohányzás miatt, hanem az egzisztenciális kérdések miatt (miért kell meghalni?).

Egy volt osztálytársam meghalt a múlt héten. Annyi idős volt mint én (ez redundáns információ, kevés intelligenciával is belátható, hogy ha osztálytársam volt, akkor kb egy idősek voltunk). S most betette a füleim közé a gondolatot, és ma reggel a laborban kezdtem. Szerettem volna megnézetni a prosztata értékeket is, de azt nem fizeti a munkaadó, ahhoz valaki mást kell leszopni (máshol kell próbálkozni hogy adjanak beutalót). Talán a városi orvoshoz is sikerül bejutni.

Az üzemorvosi rendelő küldött egy wellbeing kérdőívet: mennyire vagy a munkaképességed csúcsán. (Én továbbra is arra szűmítok, hogy valami átrendezés lesz, mert miért érdekelné őket, hogy hogy vagyunk, a korábbi átszervezések előtt is jöttek ilyenek). Őszintén? Kitöltöttem, 89 kérdésre kellett válaszolni, ebéd közben csináltam, 1 órásra nyúlt az ebédszünet. (Az Ultra Bra egyik számában arról énekel, hogy az utolsó drink reggelivé változott, vagyis olyan sokáig tartott az esti buli, ez jutott eszembe a hosszúra nyúlt ebédről, hogy vacsora lett belőle.)

Az emailban az állt, hogy az üzemorvosi nővér fogja kiértékelni, és ha szükséges, ha az értékek kritikusak, behívnak medical checkup-ra. Ez az ami nekem kell, 1 éve diagnosztizáltak, és megint ugyanolyan fáradtnak érzem magam, csak még van ez a fájdalom és a zsibbadás is, nehogy újra kiderüljön valami. Miután elküldtem, 15 percen belül jött a behívó (beutaló), hogy foglaljak 60 perces kivizsgálásra időt. Hát akkor nagyon szarul lehetek, a kérdőiv kiértékelése alapján. Mivel tavalyról volt még labor beutalóm, ma elmentem a laborba pisilni meg vért adni is.

Hogy vagyok? Nem alszok eleget, zsibbadok, és fáj a vállam, meg az arcom bal oldala. Lehet prosztata, limfóma, vagy munkahelyi stressz, de akármi is lehet. Csak azt nem tudom, mi okozza a stresszt, de azt tudom, hogy a stressz hosszútávon rákot okoz, a rák meg halált. Puzsér is azt mondja, hogy a kauzalitás miatt az orr hátat és farkat okoz, ha a macska elmegy a résre nyitott ajtó előtt, a születés meg halált, a szex meg születést, a szex az oka mindennek. Ugye, írtam már valamikor, hogy a big bang, a világ keletkezésének oka egy galaktikus szex (orgazmus) volt. Vissza lehet nézni, ülj be az időgépbe, és lapozz vissza 2009-be.

Magyarország jó volt, autóval 2 nap oda, 2 nap vissza, kibírtam, a szállásra időben értem, a hajót is elértem, közben volt időm könyvet hallgatni (Yuval Noah Harari), meg podcastokat. Meleg volt, megnyugtató volt, hogy valamit sikerült elitnézni, és lett magyar bankszámlám is. (A bankkártya már csütörtökön megérkezett a bankba, de én csak szombaton vettem észre az üzenetet, ezért majd vissza kell mennem, mikor is lesz a következő utam oda? ja, most vasárnap, megyek lomtalanítani. Az érdekes lesz, az üres lakásban aludni (padlón?) és onnan távmunkázni (a konyhapulton, de kell egy szék vagy ikeás fellépő, amin ülhetek)).

Kb kész vagyok

Kiürítettem a fotós szekrényt. A felső fele még tele volt fotókkal, amit nem vittünk el a raktárba. Az alsó fele meg fotós vegyszerekkel, edényekkel, pl előhívó tankokkal, és nem használt fotópapírokkal. Ebből volt hatalmas méretű 40x50-es is. Egy analóg fotósbolt vette át, és cserébe a papirokért átvették a kb 25-30 kiló vegyszert is, amit a lomtelepen nem tudtam leadni, ott ugyanis egy nap max 10 kiló (tűzveszélyes anyag), évente max 20 kiló adható le egy lakcím kártyával. A lomtelepre vezető úton csinos kurvát láttam... 

A lakás most már szinte teljesen üres, és a cuccokat, amit viszek magammal haza, már bepakoltam a kocsiba. Még a ruha marad, meg a kaja. Azt majd holnap reggel.

Néztem az útvonalat. Hontnál megyek ki az országból, mert azt hozta ki leggyorsabbnak. Addig van matricám, az M2-n megyek, de onnan inkább vállalom az extra fél órát, csak ne kelljen 1 nap miatt fizetni a szlovákoknak. És az út is érdekesebb Krakkó felé.

A térképnek nem tudom megmondani, hogy magyarban mehet autopályán, a szlovákoknál és a cseheknél nem. Kénytelen vagyok megnézni a lehetséges határátkelő helyeket, Győr, Komárom, Eszergom, Hont, és Salgótarján felé, odáig az utat autopályán, onnan tovább annélkül. És ami összességében röidebb, vagy gyorsabb, arra megyek.

Az előbb bepöccintettem, hogy kerülje az autopályákat, és a szlovák határtól a lengyel-litván határig 13,5 órás menetidőt írt ki. Hát az nagyon durva, mert ha 10-re oda akarok érni a szállásra, és minimum 2-3 óra pihenőt is be kell iktatni, akkor hajnal 5-kor el kellene indulni. Azán rájöttem, mi a baj. Nem az autopályát akarom kerülni, hanem a fizetős útszakaszokat.

Kijavítva az opciókat már hozta a 10 óra 15 perves menetidőt. Huh! (na meg a határig kb 1 óra 5 perc). Durván 1000 km és 11,5 óra lesz az első nap, és megállhatok lábat lógatni. Kávét viszek, de a benzinkutakon is kapok. A benzin elég Lengyelországig, most itt nem tankolok (múlt héten 589-ér tankoltam, ma már 615 volt az Auchannál is, ez kb 1,70 eur, lengyelben kb 6,60 zloty ami kb 1,52 Eur, de volt ahol olcsóbbat is láttam idefelé).

És lehet, hogy ez volt az utolsó utam haza... Jövő héten elvileg jövök még lomtalanítani, de nem biztos, hogy kapok szabadságot. Távmunkázni lomtalanítás után, asztal, szék, és ágy nálkül nem lesz egyszerű (ha egyáltalán engedik a távmunkát).

A héten készült az unokámról videó. Szerencsére mindenki egészséges.

És tegnap meglepetés vendég volt, itthon volt Amerikából a tesóm fia és unokája, és bejöttek köszönni. Most láttam először a bébit. Az öcsém másik unokája már elmúlt 2 éves, és itt élnek valahol a dunakanyarban, de vele még nem találkoztam.

Nem baj, majd lesz saját.

Szeptember végére és januárra van repjegyem. 

Most próbálok aludni, de nem sokat várok, utazás előtt pörög az agy, nehéz lesz kiütni. Nincs söröm, és a maradék finn vodkát már elraktam az autóba.

Az 1 személyes családi autóm tele van...

És a lengyel - litván határon lesz ellenőrzés. Ha ki kell pakolni, az szép művelet lesz. Ezen ráérek holnap aggódni.

És a forintom is mind elfogyott. Talán van egy 500-as a pénztárcámban, és a revoluton kb 400 Forint. Ezzel már eljutok a határig.

15

Hálás vagyok érte hogy irt lehetek Bükfürdőn. Ma a vízben és a szaunában végre kiáztattam és kipihentem magam, és amikor végignyúltam az ágyon úgy éreztem magam hogy itt végre ki tudom aludni magam. All you can eat büfé egész nap, szerencsére van egészséges választék is. 

Tegnap és tegnap előtt apu fotóit válogattam 7 raklapból kettőt sikerült átnézni. Fizikailag és szellemileg is nehéz. Aztán régi fotó papírokat és vegyszereket dobozoltam. Kidöntöttem egy üveg sósavat. Utána egy órán át szellőztettem. Jobb híján törülközővel legyeztem. 

Ez volt a 15. nap, és nem hiányzott, sör után társaságban se. 

12.

Kedves Naplóm! Szerencsésen megérkeztem, ezzel el is mondtam mindent, ami szerencsésnek mondható. Na jó, még azt, hogy a 12. napon is túl vagyunk, bár ez tegnap majdnem meghiúsult.

Zakopáné felé jöttem, mert miért ne, ha el akarom kerülni a szlovákoknál az autópályát, valahol át kell kelni a hegyen, a másik utat már láttam, Z-t meg sokat hallottam, hogy a komenista időkben oda lehetett menni üdülni, hát mondom magamnak, hogy erre kiváncsi vagyok, akár ott is aludtam volna, ha olyan, de nem volt olyan, olyan volt mint bármilyen más üdülőfalu, Benidorm vagy Balatonforgalmas belváros, éttermek, kisboltok, mind a pénzed akarják elvenni, mint a városka, mert a parkolás is fizetős. Arra gondoltam, hogy megállok egy órára, beleszagolok a levegőbe, és eldöntöm, hogy maradok-e vagy sem. A templomban épp kezdődött valami műsor, arra beültem volna, akkor is, ha nem értek belőle egy kukkot, mert beültem Párizsban is, Londonban is (mondjuk ott a nagyját értettem a sok ábelesz-kóbelesznek), Barcelonában és még Stockholmban is, ott sem értettem semmit, mégis tudtam követni, hogy mikor kell felállni, és mikor leülni.

Szóval Zakopánét jól megnéztem, kétszer le-és fel végighajtottam minden kis utcáján, de sehol egy parkoló, és aztán megnéztem Donovaly-t, az is egy legendás síparadicsom, meg leereszkedtem a hegyről. Zakopáne után tele tankoltam, és Besztercebányánál 2 liter / kilométeres átlagfogyasztást mutatott az autó, csak termelte vissza a sok elektront (az egyik reklám szerint az én autómnak minden emelkedő után jön a benzinkút avagy töltőállomás, ahol meg se kell állni.).

Fél 10-re itt voltam Pesten (Budán), és azt hittem felcuccolok, megfürdök, és kialszom magam. A lóf*szt. Itt valaki kifestett, és a maradék 2-3 bútort egyrakásra tette. Ki kellett válotagnom az ágyam, a matracom, meg kellett találnom az ágyneműm (ezt mondjuk előrelátóan bezsákoltam és feliratoztam, és betettem az előszobaszekrénybe), de aztán jött a neheze, minden poros és festékfoltos volt. Az egyik szobát gyorsan feltakarítottam, hogy legalább az ágyba el tudjak jutni tiszta lábbal. Hiába, ha az előszoba meg minden más poros.

Na akkor annyira nyomorultan éreztem magam, hogy ezért jöttem haza? (nem, azért, hogy elvigyem autóval a maradék cuccaimat, meg hogy nyaraljak a hétvégi fürdőhelyen a táborban, meg hogy apám fotóit segítsem válogatni, jön valami múzeumból valaki, aki válogat belőle, meg jön a hadseregtől is egy brigád, hogy a katonai képeket és filmeket elvigye. A VHS-t, rengeteg volt, én már kiválogattam. Annak biztosan örültek volna. Nekünk nem volt sok értéke, egyiken se voltunk rajta.

Azán arra gondoltam, hogy oké, nyomorultul érzem magam, de vajon megoldja-e a problémát, ha rágyujtok? Hát nem oldja meg, de ráadásul más problémákat hoz be. És akkor megint megszagoltam a kezem, nem büdös, és ezzel túl és léptem rajta. Ez az én kis rutinom. Ha eszembe jut, hogy ilyen helyzetekben mindig rágyujtottam.

Azt mondja a könyv, hogy ez már nem a függőség. A nikotin 3-4 nap alatt kiürül, az a kisebbik mumus. A nagyobbik a rutin és a megszokás, de az a fejemben van, hogy én most károsítani akarom a szervezetemet. Kb olyan, mint ha kiugranék az ablakon, csak kicsiben.

Most nagyon meleg van. Finnországban a nyár elején volt 1-2 melegebb hét, aztén már nem ment fel 25 fok fölé, mikor eljöttem, akkor is max 23 volt. Itt nagyon megvisel a 34 fok. Azon csodálkoztam, hogy fenn a Tátrában is 27 volt. Most izzadok. Voltam kint egy kis esti egészségügyi sétán, mondhatni rágyujtottam egy kis friss levegőre. Kint már lehűlt, kellemes volt az idő, csak itt a lakásban rekedt meg a hőség. Talán jobban ki kellene nyitni az ablakokat. Csak ne félnék annyira a maláriától...

Kudarc?

Az ember társas lény és én egyedül vagyok itthon. Van egy egyszemélyes családom, egy családi autóm ami egy egyszemélyes családnak pont elég (fedeles bevásárlókosár), és egy 4-5 személyes családnak is megfelelő nagy lakásom, amiben 2 szoba kong az ürességtől.

S most megint azon gondolkozok, hogy hogyan tovább.

Holnap fine-dining étterembe megyünk a gyerekekkel. A legkisebb meg már 5 hónapos. Megy az idő.

Lehet, hogy utazni kéne. Visszamennék Izlandra, és Ciprusra. A hétvégén utazok, és lehet, hogy az úton beiktatok egy extra napot és egy extra éjszakát valahol, hogy lássak valami újat is. Krakkót, vagy a Tátrát.

Mi volt az a film, amiben a szabadság börtön volt, és a börtön szabadság? (Ebben a lakásban mi mind szabadok vagyunk.) Megvan, az itt érzem magam otthon volt az a Lovas Rozival. (Nekem tetszett.) Most így érzem magam.

Mit csináljon egy nagy családhoz szokott ember család nélkül?