Most hirdette meg a tesóm a lakást ahol a fiatalkorom nagy részét töltöttem. Most kellett keresnem valami képeket, és szembe jött, hogy milyen volt a kipakolás napján. Ilyen.
És ilyen most.
Azt mondja egy lett vagy litván barátom, hogy amikor legközelebb megyek, hadd jöjjön már velem, már olyan rég nem volt Magyarországon. Hát mondom, ezt eddig kellett volna.
Tegnap valami fúvós zenekar koncertjén voltunk a szomszédban az exszel. Vonattal akartam menni, de lekéstem, ezért beugrottam az autóba, mert 3/4-re oda akartam érni, ahogy megbeszéltük. Szaladok a bejárathoz, látom jön biciklivel, egy vonat megálló miatt nem akart 3,30 euroért jegyet venni. A koncert után számon kért, hogy miért nem ajánlottam fel, hogy elhozom. Hát ha akkor hívom, amikor lekéstem a vonatot, akkor már késõn volt, addigra már elindult. De miért nem jutott eszembe hamarabb? Hát mert nem gondoltam rá.
Ma a fiam élettársa táncolt, és én már augusztusban megvettem a jegyet az elöadásra. A fiam nem tudta, hogy dolgozik-e vagy szabad, ezért õ nem vett. Pár napja szól a lány, hogy van 2 szabad jegy, kinek kell? A fiam felhívott, hogy akkor megyünk-e együtt. Mondom mehetünk, az 5:36-os vonattal. A felszabadult jegyre ex is rámozdult, hogy õt is érdekli. Felajánlottam neki, hogy akkor nem vonattal megyünk hanem autóval és elviszem õt is. Nem kell, mert a barátnõjével jön, de majd haza jó lesz. Ma hívott, hogy mikor találkozunk, mert a fiamnál az õ jegyük is. Mondom mindjárt jön és indulunk autóval, ahogy megbeszéltük, hogy együtt jövünk haza. Aszondja miatta nem kell autóval menni, mert öt a barátnõ hazahozza. Úgy ültük végig a 2-2,5 órás tánc elõadást, hogy nem szóltunk egymáshoz. Azt hiszem ez a maradjunk barátok dolog kezd inogni.
Én stresszt akarok csökkenteni, az ilyen esetek meg inkább fokozzák. Nem tudom, mitévõ legyek, ha nem jut eszembe, ha nincs energiám elöre gondolkodni, hogy hogy lenne a legjobb, hogy neki is jó legyen. Annyira az idegösszeomlás szélén vagyok, ezzel a rendszeres 4 óra alvással megölöm magam, nincs cigi, sebaj, van másik módszer, a nem alvással teszem tönkre magam... hogy nem tudok másokat is kielégíteni, elég, ha én eljutok oda, ahova szeretnék, és nem felejtem el, mint ezt is. Mert ha a fiam nem hív tegnap, hogy ma van az elõadás, akkor az nekem biztos nem jut eszembe magamtól.
Jaj nagyon szépek és aranyosak voltak. Amúgy hiphopot táncolnak.
A másik telefonban vannak képek, úgy szeretném megosztani.
Ott volt az anyja, a párja (a fiam), a nagynénje és az unokatestvérei, ezekkel volt szerencsém megismerkedni. Kicsit furán jött ki a helyzet, mert elköszönéskor azt találtam mondani, hogy ha máshol nem, majd az esküvõn találkozunk. Hát arról eddig még nem volt szó... (A fiam váltig állítja, hogy az õ kapcsolatuk stabil, és örökre együtt maradnak, az én tapasztalatom nem telejesen ilyen... 2 és fél válás után én már nem hiszek a holtodiglanban)
Volt ez a táncos kitérõ, és most vissza kéne kanyarodnom az eredeti gondolathoz, de hoppá, vagy zsupsz, az egész elillant, mint amikor a nyugdíjasok szedik a csigát (mire lehajoltam, a sok csiga zsupsz, elszaladt), és nem tudom, hogy akartam volna folytatni a megkezdett gondolatot. Bocsika. Most ez van, fáradt vagyok, és nem mûködik az agyam.
Ja azt akartam mondani, hogy ha fáradt vagyok, és a túlélésen jár az agyam, akkor nincs energiám arra, hogy másokra is gondoljak. Kb mint amikor valakinek lefagy a teste, akkor a szervezet lekapcsolja a vérkeringést a végtagokban, a perifériákban, a sallangban, most én is csak magamra koncentrálok, és a sallangot kb leszarom. S ha nem tetszik (mert nem segített talpon maradni, nem támogatott, nem vígasztalt, nem motivált), akkor el lehet menni, lehet keresni finnebbet.
Ja, mert rájöttem, hogy mi bajom. Az agyturkálóval beszélgettem, és akkor jöttem rá, hogy ha nincs anyám, és nincs hova haza menni, akkor hol fogom magam kúráltatni, sajnáltatni, vígasztaltatni?
És cigi sincs, hogy az legyen a támaszom (de a pipámat ma megtaláltam). De nem, nem akarom újra kezdeni, mert nincs olyan, hogy csak 1 slukkot.
Ja, hazafelé vettem egy viszkit, mindjárt megiszom, hátha segít kikapcsolni a gondolatokat. Megint mindjárt 4 óra van, tegnap is 4-kor mentem el aludni, és kicsivel 8 után felébredtem. Gondolom holnap is ez lesz, és már azon aggódok, hogy nem tudok eleget aludni, és holnap is fáradt leszek, és nem tudom megcsinálni azokat a dolgokat, amiket csak hétvégén tudok, mosni, fözni, takarítani, elmenni a rózsakertbe vagy az állatkertbe (a pálmaházban meleg van), és olvasni... hétfõn lejár egy ismerös csaj, coach új könyvének a könyvtári kölcsönzési ideje. És még ezen kívül is annyi mást szeretnék csinálni, de egyszerûen nincs rá idõm, se energiám.
Na jó, ma a dolgozószobában rendet raktam, ezzel haladtam.
Nem kéne talán az alváson görcsölni... bábáj...
