Valószínűség közel nulla

Mennyi a valószínűsége annak, hogy egy Finnországban élő ausztrál, aki Helsinkiben a főnököm volt, pont arra a villamosra szálljon fel a Fehérvári úton, és meghívjon magához, és én ott angolul beszélő finn kutyát simogassak?

Annak az esélye, hogy én vadidegen kutyát simogassak, közel nulla (limes 0), mert rólam minden kutya kiszagolja, hogy zsigeri módon rettegek a kutyáktól.

Hát még egy angolul beszélő ausztrál/finn kutyát Budapesten? Az is ritka mint a fehér holló.

Annak az esélye, hogy Finnországban egy kolléga behívjon a lakásába, és borral kínáljon, szinte nulla, hát még annak, hogy a főnököm (ok, volt főnök) hívjon, még kevesebb.

Eltemettük anyut, megvolt a tor, sok vendég, én mint a legöregebb utód mindenkivel beszélgettem, utána hulla fáradt voltam, elmentem kiszellőztetni a fejem a szokásos szerda esti vacsorára barátokkal. Haza felé ülök a villamoson, mikor felszáll a volt főnököm... a többit már tudjátok.

A fenti közel nulla valószínűségeket összeszorozva az eredő valószínűség méginkább nulla. Nagyon kicsi az esélye, kb annyi, mint hogy sikeresen lestoppolsz egy vogon űrhajót.

Épp itt volt 3 hónapot csereprogramon, a budapesti csapatát, volt kollegáimat vezette, és a búcsú vacsora után ment haza az albérletbe, a haza költözés előtti este. Volt egy pár üveg maradék bora.

Jó bora volt, nem fájt tőle a fejem utána.

Csak jelzem előre, hogy a törölköző napon is itthon leszek, megpróbáljuk kiüríteni a lakást, ahol eddig mehúztam magam, ahol a szomszédok szokták kérdezni, hogy új szomszéd vagyok? Nem, baszki, én 1981 óta itt lakom, csak olyan ritkán vagyok itt, mint a fehér holló.

Űrt látok

Képeket kerestem anyámról. Furcsa nézni hogy változott az évek során. Lefogyott, megöregedett. Tavaly nyáron nagyon jól nézett ki, karácsonykor már kezdett gyengülni.  Nem is igazán jutott eddig el a tudatomig, hogy több fotó nem lesz, és hogy nem lesz kitől megkérdezni, mikor és hol készült a kép és ki van rajta. Anyám mindent is tudott. Nézve a képeket feneketlen űrt érzek magam körül, amin sem a Fidesz, sem s Tisza győzelme nem tudna enyhíteni. 

Tudathasadás

Tudathasadásos állapotban érzem magam. Minden ismerősöm meg akar győzni, hogy menjek el választani, és szavazzak, még a miniszterelnök is személyesen címzett levelet küldött, hogy segítsek megvédeni az országot és az utóbbi évek vívmányait. Most fontosnak érzem magam, de az az egy szavazat nem oszt vagy szoroz.

Ha a kutyákra akarok szavazni, akkor nézzem meg milyen ellenszenves a pártvezető, és a szavazatom elvész (szavazzak a tiszára), ha a DK-ra akarok szavazni akkor hülye nyugger vagyok, ha lendületes és friss országot akarok, akkor a fideszre, ha a mi hazánkra akarok, akkor a fideszre adom, de a legjobb az volt, hogy kérik, hogy a fidesz szavazók a mi hazánkat is ikszeljék be, mert lehet, hogy egyedül a fidesz nem lesz elég.

Voltam a nyugatinál vasárnap 3 óra körül, akkor indult el az egyik menet és az Oktogon körül járt, és akkor ért véget a másik menet a Parlamentnél, és mind a két helyen rengeteg sokan voltak, annyira, hogy a metróba nem tudtam bejutni, kénytelen voltam a Margit hídon át gyalog menni a HÉV-hez, hogy haza érjek anyámhoz, lefürödjek, bepakoljam a kolbászt és szalonnát, és induljak a reptérre. A tömeg miatt késtem, de szerencsére a lányom férje értem jött és a várost kikerülve vitt a reptérre.

Most mindenki választási lázban él, van kollega aki még nem regisztrált, mondom neki, hogy ha van lakcíme, akkor még ráér, de ha levélben szavaz, ahhoz ma van a regisztráció határideje, próbálja, mutatja, hogy elutasítva. Én már agyfaszt kapok ettől a sok választási kerekasztal beszélgetéstől, ahol mindenki azt elemzi, kinek mekkora volt a tömege, volt drón vagy nem volt, tele volt-e a híd, vagy a Duna is tele volt (láthatóan AI - lehetetlen kép), és én azt mondom hallgass a szívedre és győzzön a jobbik.

A következő egy hónapot áttekerném, hátrébb ugranék az időben, de nem lehet, tegnap el kellett küldeni a papnak anyám életének rövid összefoglalóját, és jövő héten haza kell menni a temetésre, de ami rosszabb, ma 5-kor felkeltettem magam, hogy egy munkahelyi munkát befejezzek, 9-kor van a meeting, és én itt ülök és prokrasztinálok. Komolyan kezdek aggódni a lelki egyensúlyom (és a gyomorfekélyem) miatt.

Még jó, hogy nem vettek fel projekt managernek.

Sildes sapka

Itthon vagyok és ma rengeteg ünneplőbe öltözött fiatalt láttam. Csodálkoztam is, hogy ilyen korán lenne idén az érettségi, vagy valami vizsgaidőszak, de ilyen fiatal gyerekeknek? Aztán rájöttem. 

Vékony téli sapkát hoztam, nem gondoltam az erős napsütésre, kénytelen voltam apám örökségéből kölcsön venni egy napellenzős baseball sapkát. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban ezt mi sildes vagy siltes sapkában hívtuk, nagyanyám meg simléderesnek. Gondolkoztam, hogy ez a sild vajon shield-et jelentett?

Jó az idő, de megint eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt? Most a lányom születésnapját ünnepeltük. 

Találkoztam Finnországból hazaköltözött ismerősökkel. Ettem finomat, juhtúrós sztrapacskát. Élveztem a szabadnapot, ma nem dolgoztam, és a napot apám sapkájában. És beszéltem a helyi kormánypárti jelölt támogatóival, akik azt kérdeztek, számíthatnak-e a szavazatomra. Mivel külföldön élek, rá nem tudok direktben szavazni. 

Ezen viszont elgondolkodtam. Jobb szeretek fociban is annak drukkolni aki nyer. Most is arra kéne tenni a voksot, aki nyer, vagy hallgassak a szívemre? 

A héten a finn címemre levelet kaptam a főnitől, ő is arra kért, hogy segítsek megvédeni az elmúlt 16 év eredményeit. Mert aki nem rá szavaz, az Zelenszkire szavaz. Vajon milyen lenne, ha ő lenne Magyarország első számú vezetője? 

Ja és közben emelkednek a benzin árak. Vagy mégsem? És az is lehet, hogy a hétvégén történik valami balhé a városban, ami miatt az ellenzéki pártokat végre el lehet tiltani az indulástól. Vagy mégsem? Lehet gyávák lesznek meglépni?

Holnap jobb program híján megnézem Szentendrét, állítólag hangulatos kisváros, Magyarország Porvooja.

Eszembe jutott a lángos is, és a dobos torta. Enni kéne azt is. Az első idei fagyi ma megvolt.

Hülyének van szerencséje

Avagy boldogok a lelki szegények. A szólás is azt mondja, hogy aki csekély ésszel rendelkezik, az nevet a végén. Hát akkor én most nagyon hülye lehetek.

Kaptam korai örökséget a múlt héten, vagy előzetest. Gondolkodtam, hogy tudnék belőle úgy európai pénzt csinálni, hogy ne vigye el a bank a váltáskor a 2,5 százalékát. A Revolut volt a megoldás, arra kaptam Forintot, azon átváltottam Euróra, és onnan átküldtem a saját számlámra. Veszteség a középárfolyamhoz képest kb 0,5%. (A bank spreadje +/- 10 Forint/Euro volt, vételi 370, eladási 390, a revoluté meg 378/382). Néztem, valaki azt mondta, hogy választásokig erősödhet a Forint akár 360-ig is, ezért csak a felét váltottam át elsőre. Aztán egyik nap valaki megtámadott valakit, és gondoltam holnap a piacok bepánikolnak. Hajnalban ránéztem a Forint árfolyamra, romlott 2 forintot az előző naphoz képest, hirtelen felindulásból átváltottam a maradékot is. Akkor hajnal 3 körül kb 377 volt az árfolyam, napközben már 385, ma már volt 395 is. Ha tartottam volna, már százalékban is sokkal rosszabbul állnék.

Aztán mivel elviszem a lakáshitelem és minden pénzem a régi bankomból az 1 eurós havidíj miatt (ami eddig ingyenes volt), ott is eladtam minden befektetést szerdán, pénteken a számlámon volt az ára, következő héten hétfőn beborultak a tőzsdék, vagy elindultak lejtmenetbe. Kb pont a csúcson sikerült mindent eladni, hirtelen felindulásból. Ma meg az új bankban indult a rendszeres havi lekötés, látom reggel el is mentek szépen 3 felé pici kis összegek, diverzifikálok, erre most este olvasom, hogy a tőzse ma megindult megint felfelé. Azt hiszem sikerült kifogni a legjobb pillanatot a vásárlásra. Persze az is lehet, hogy ez csak valami pillanatnyi korrigáció volt, aztán jövő hétem megint megyünk a mélybe.

Mindig van lejjebb, csak gondolj a magyar focira (vagy a Nokia árfolyamára). Mindenesetre én most örülök, hogy "hallgattam az ösztöneimre". Nem azt akarom mondani, hogy zseni vagyok, de most valamiféle égi sugallat, vagy anyám az űrből jókor telefonált, s én a hülye azonnali döntéseim végrehajtását nem akadályoztam meg holmi racionális észérvekkel.

S emiatt most azon sem bánkódok, hogy nem hívtak be állásinterjúra. Viszont 13-án megint péntek lesz, és én váltig állítom, hogy nem vagyok babonás...