Három

Ma nem is jött rám, hogy rágyujtanék. Mûködik a módszer? Nem akarom még elkiabálni. Elmentem pokemonozni, és ott, mikor belefáradok, vagy még hamarabb is, rá szoktam. Ma nem kellett. Sem a templomban (elmentem misére, hogy találkozzak egy vidéki családdal), aztán a moziban se.

Ja igen, ma a tapiolai moziban az Itt érzem magam otthon c. magyar filmet vetítették. Reggel szólt valaki, és mivel nekem tetszett, megnéztem mégegyszer. Írtam a gyerekeknek, de nekik volt valami programjuk, a párom viszont eljött, és neki is nagyon tetszett. Hogy a benne élõ emberek hogy tartják fenn a rendszert, annak ellenére, hogy a rendszer nem jó senkinek, és kívül szabadak lennének. Szerintem egy jól megcsinált film, mindjárt megnézem, hány csillagot kapott az iemdébén (csak 7,7-et).

 A Könyvnek (így, nagybetûvel) a végére értem, de hogy megmaradjanak a tézisek, hazafelé még egyszer meg fogom hallgatni. Mert mikor legutóbb leszoktam (2016 lehetett), nem maradt tartós, elfelejtettem, hogy miért jó függés nélkül. Ma volt a 3. nap. Hurrá, pipa. Abban írták, hogy van egy afrikai nép, akik azt hiszik, ha krétával kört rajzolnak köréjük, akkor abból nem tudnak kiszabadulni. Kb ez volt az alapja a mai filmnek is, és kb a NER rendszerének is, meg a szientológiának, és talán a vallásoknak is (mert az mégsem derülhet ki, hogy mindenki egy mesében hitt). *

Ma sütöttem muszakát, és isteni finom lett. A receptet fel kellene jegyezni. A padlizsánt és a krupmpit vékonyra szelve, olajjal lekenve és sózva elõsütöttem.  Maradék cukkinit is tettem bele. A tetejére besamelt tettem. A kis jénaiba belefért egy kisebb padlizsán, két nagyobb krumpli, fél cukkini, egy nagy hagyma, fél kiló darálthús. Azt hittem ki fog futni, de nem. Jó lett.

Az utóbbi napokban drága volt az áram, ma délután ment le annyira, hogy neki mertem állni fõzni és a mosogatógépet is be tudtam végre indítani. Azt mondják, az északi országokban is esõ hiány volt, és a vízerõmûvek nem termelnek eleget, ezért volt most drága. Remélem innentõl visszaáll a világ a normális kerékvágásba.

* Jutott eszembe valami. Ma a templomban azt vettem észre, hogy a katolikusok nem közvetlen istenhez imádkoznak, mint a protestánsok, hanem a szenteket meg az angyalokat, meg Máriát kérik, hogy imádkozzanak helyettük, járjanak közbe az érdekükben. Lefordítva nekem ez azt jelenti, hogy aki hallja adja át, hogy mit kérek az istentõl, nekem nincs hozzá közvetlen kapcsolatom, én nem zavarhatom. Ha belegondolok, hogy a kezdeti népek a földönkívülieket tisztelték istenként, akkor érthetö, azok, akiknek megjelennek, akikkel tartják a kapcsolatot, azokat kérem meg, hogy adják át az üzenetem. Más magyarázatot nem találok az isten(ek)re. A protestánsok kidobták az ufó-ötletet, õk voltak, akik közvetlen a képzeletbeli lénnyel vették fel a kapcsolatot. Ami szerintem gyengébb, kb mint a hulló csillag vagy a négylevelû lóhere.

Kettő

Az Alan Carr módszer nem az akaraterőre épül, nem is szuggerálásra  Miután felismered, hogy miért csinálod, már nem akarod csinálni. Egszerű, mint az ék.

Azt mondja a könyv, hogy ne hagyd abba addig, amíg végig nem olvastad, mert nem fog működni. Nekem 19-én este elfogyott, és tegnap nem akartam újat venni. Vajon így nem sikerül?

Ad egy feladatot. Gondolatkisérletet. Emeld fel a kezed és tartsd magasban 15 percig. De dönthetsz, hogy vagy leteszed most, vagy csak a 15 perc elteltével. Melyiket választod? Ha az analógiát nézem, akkor akár már tegnap előtt is abbahagyhattam volna, miért kell kivárni a könyv végét?

Ma többszür eszembe jutott, hogy ilyen helyzetben, meeting után ki szoktam menni a ház elé "levegőzni". Most nem akarok kimenni, de eszembe jutott. Mit fogok helyette csinálni, ha az agyamat ellepi a köd, ha koncentrálni kell, és nem megy? A könyv szerint épp azért volt a köd, mert kezdett kiürülni a nikotin, és így kényszerített rá az újabb adagra.

Hát meglássuk.

Könnyű lesz számolni: pont aug 20-án kezdtem 3 éve MO-n, és aug 20 volt az első nap. Ami azt jelenti, hogy az év végére elérem a dicsősséges 133 napot.

Ki lehet számolni, tényleg.

És ha minden igaz, rajta kaptam a drágát hogy elektromos cigit használ. Tegnap a színház előtt haza mentem, és a vasútállomáson találkoztunk. Nem számított rám. Gyorsan eldugta. De lehet, hogy nem az volt.

Azt mondja a könyv, hogy nem csökkenti, hanem növeli a stresszt, hát ezt tapasztaltam, mikor titkolni akartam.

---

PS. Mekkora állat vagyok. Egy újévi fogadalmat akartam ezzel teljesíteni, és nem 20-án, mert akkor még Kolozsváron voltam, hanem utána 1-2 nappal vettem meg a cigit. Részletek itt: Betond blogja: Állat

Egy

Elsõ napot kibírtam. Könnyũ emlékezni a dátumra, mert 3 éve aug 20-án vettem meg a pipadohányt, amirõl aztán gyorsan váltottam a mini szivarra, és onnan a nemzeti cigire.

Nincs olyan, hogy csak egy szál.

Derült égből zongora

Tegnap itt volt az amcsi kisfőnök (ma is itt van, belebotlottam a kávézóban), és nagyon vártam, hogy mit mond a részlegünk jövőjéről, kell-e kapaszkodni a székekbe, jön-e földrengés, mert megnőtt a lakáshitelem, és mondjuk nem teljesen mindegy, hogy ki tudom-e fizetni, vagy éhenhalunk, mielőtt belédöglök a dohányzásba.

A kollegák is spekulálnak, a kávé mellett hallom, hogy vagy eladnak, vagy egyesülünk, de valami lesz, az biztos. A nagy-nagy főnök szignifikáns változásról beszélt, a kis-nagyfőnök azt mondta, hogy a részlegünk szerves része a vállalatnak, fontos termékekkel és ügyfél-kapcsolattal, tehát csak a bizonytalanság a biztos. Ezért vártam hogy lesz-e bejelentés, de nem lett. Ma a kis-nagyfőnök tart értekezletet, és a jelek szerint ott sem fog elhangozni semmi konkrétum.

Hallgatom (nem olvasom, mert az olvasott szövegre nem tudok figyelni, de mikor este kifekszem a hátrahajtott kerti székben az erkélyen, mikor a hulló csillagokat várom - tegnap előtt és tegnap is láttam 2-3 darabot - tart még a kívánság listám) a dohányzásról leszoktató könyvet, amivel már egyszer leszoktam, és elgondolkodtam, hogy vajon miért szoktattam magam vissza rá? Hát azért, mert nyomorultan éreztem magam, és ki akartam szállni. Magyarul, meg akartam öngyilkoni magam a cigarettával. Nem, nem ezért, de ez is benne volt a pakliban. Azt hittem, hogy a cigi, a rituálé segít kiszakítani a nyomorból, pedig nem, csak újabb és másfajta nyomort hozott be az életembe. És nem azért nem tudom letenni, mert hülye vagyok, hanem azért, mert függőséget okoz. De a lényeg a felismerés, hogy annyira szarul éreztem magam, hogy képes voltam összeköltözni valakivel, de mivel az sem oldotta meg a problémát, kidobtam, mielőtt rájött, és ez sem oldotta meg, a probléma nem a dohányzás hanem a probléma maga, a problémát kell megoldani, de sebaj, mert tanultam problémamegoldást az egyetemen, csak fel kellene ismerni, mi is az a probléma, csak nem az eredendő bűn? hogy a kígyó odaadta az almát az Ádámnak aki aztán meg akarta kettyinteni az összes rendelkezésére álló nőt? vagy hogy is volt?

Mi a probléma?

Ha becsukom a szemem, nem látom a csilló hullagokat. Ha becsukom a szemem, vajon eltűnik a probléma is? És ha eltűnik, akkor tök mindegy, hogy mi az, tehát nem is kell keresni a problémát, amit meg kéne oldani, elég, ha csak becsukom a szemem, avagy nem veszek róla tudomást, csak megyek tovább, és teszem a dolgom, mint ahogy az amcsi kisfőnök is mondja, hogy ne a változásra koncentráljunk, hanem arra, hogy hogy elégítjük ki az ügyfeleket.

Rövid távon ez megfelelő túlélési stratégia. A holnap meg tudjuk, mindig felbukkanhat egy fekete hattyú, vagy fehér holló, vagy derült égből zongora... bármikor bekövetkezhet.

Születésnap kedden

Hát ki az, aki már megint kedden ünnepel születésnapot? Hát mi. Mikor K* elment kedden születésnapot ünnepelni, megszóltam érte, hogy ki az a hülye, aki kedden tart születésnapi bulit. Akkor a barátnője volt. Aztán egy hónapja a fiaim, kedden épp mind a kettő itthon volt, szakácsok, ritka az ilyen. Kedden ünnepeltünk. Most meg az egyik menyem a szomszédból. Azt hittem holnap van neki, de a két fiam ma volt itthon, ezért ma hívtam őket meglepetés vacsorára, és kiderült, hogy ma van a napja. Az asztalon már ott várta az ajándék, mikor megjött. A fiam valami dán kerámia házakat vett neki. Én virágot, K* orchideát. A másik fiam és a másik menyem ... fáradt volt. A kisebbiknek meg nem szóltam időben. Míg a párom megjött, csak 3-an voltunk. Kínosan éreztem magam. Aztán a párom megmentette az estét azzal, hogy megjött. Aztán el akarta rontani azzal, hogy itt akart maradni.

A rament a fiam csinálta, finom volt, a rétest én csináltam, az is. Csináltam tegnap gulyást, mert volt hús itthon ami le akart járni, meg krumpli, ami meg akart rohadni, ezért gulyás lett, azt akartam ma a vendégeknek felkínálni, kivéve a vegáknak. Majdnem olyan jól sikerült, mint a szombati a gulyásfőző versenyen, csak nem csípett annyira. Csak aztán a fiam bemondta, hogy náluk a ramen az ünnepi kaja, hát az lett, nekem meg megmaradt kb 3 liter gulyás. Lassan majd elfogy, ami meg nem fogy el, elviszem magammal magyarba.

Holnapra megvan a kaja.

Megvan a net, működik. Remélem, nem felejtem el a beállított jelszavakat. Valahova felírtam, de hova?