Elvitte a cica

Volt - nincs, elvitte a cica. Ezt szoktuk mondani a gyerekeknek, ha valamit elvettünk tőlük, és nem akartunk nagy balhét.

Mikor a gyerek plüss elefántját valahol elvesztettük, akkor azt nagyon megsirattuk. Kerestük mindenhol, de nem találtuk. Végül nem azt mondtuk, hogy elveszett, hanem azt, hogy megvan, csak nem tudjuk hol tettük le, és majd egyszer lehet, hogy megtaláljuk. Mikor valami más is elveszett, nem azt mondtuk, hogy elveszett, hanem azt, hogy ott van, ahol az elefánt, és majd ha egyik meglesz, meglesz a másik is. S aztán sorra, minden, amit nem találtunk, az ott van az Eli mellett.

Most a helyzet egy kicsit más. Most tudjuk, hogy mi, hol és hogyan veszett el, és pontosan tudjuk azt is, hogy hol van, bár azt nem tudjuk biztosan, hogy csak ott van-e, vagy van máshol is. És a hiánya sokkal jobban fáj, mint egy elvesztett elefánt.

Hát ez van, elvitte a cica, hogy a macska rúgja meg!

---

Ezt mondja a témáról az orákulum:

A "macska rúgja meg" egy magyar szó, amely a "May the cat kick it!" jelentéssel bír. A szó a "macska" (kutyá) és a "rúgni" (kockálni) kifejezésből származik, és a "kockálni" kifejezés a "kockálni" (kockálni) szavából származik. Ez a szó egy olyan szó, amelyet a "damn" vagy "damn it!" helyettesíthet.

Mit szeretne hallani?

Azt mondja az orvos, hogy mit mondjak, mit szeretne hallani? Ez nem hangzik túl jól. Jöjjenek be elköszönni, de mire odaérek talán már késő. Az éjjel aludtam vagy 3 órát és pörög az agyam, hogy ezután hogyan, azt mondtam, hogy amíg él, megyek látogatni, és utánna ne utazzak? Engedjem el a szülőhazámat végleg?

Azt is mondtam, hogy szeretném látni a gyerekeim felnőni, és lám a nagyok már felnőttek és a kicsi is mindjárt betölti a 18-at, s akkor vége? Az ilyen fogadalmakat nem kell szigorúan venni. Hát nem, én még itt vagyok, és Budapest is valszeg marad, mert nem a megérkezés, hanem az utazás, és a kevert (stratégia). Ki bírja hazautazás nélkül ezt a hideget, sötétet, és az introvertált embereket? 

És mégiscsak van kvantum-összefonódás, ezen beszarok, a tüneteim és anyám tünetei megegyeznek, a hasban van a probléma, valami elakadás, s megéreztem, hogy valami nem oké.

Ha én dönthetnék, hogy mit szeretnék hallani, akkor azt mondanám, hogy tegyék rendbe és vigyék vissza az otthonba az ágyára, mert a jövő hétre van repjegyem.

És ma február 13-a van, péntek 13, és holnap barátok napja, és holnap után a párom születésnapja. És a világ nem áll meg, bár most egy kicsit összetört minden.

Történnek dolgok

(annyira) Fájt a hasam, (hogy) 2 napig otthon/kórházban voltam. Volt időm tovább rendezni a számítógépes archívokat, majdnem kész vagyok vele.

Ma már jöttem dolgozni, de nem vagyok 100%-os.

Autóval jöttem, de lassú volt. Tegnap éjjel sok hó esett.

Diétás ebédet hoztam (főttkrumpli), a munkatársammal ebédeltünk, és a Ramadamról és a lelkek halál utáni sorsáról beszélgettünk.

Fiam szekrényt épít, munka után viszem a K-rautába anyagot venni. Kalapácsot tőlünk kért. El tudtok képzelni olyan háztartást, ahol nincs saját kalapács?

Holnap péntek 13, aztán mindjárt valentin nap, aztán a párom születésnapja, ahova az összes gyerekünk és párjaik meg vannak hívva.

Nincs időm meghalni se.

Közben jött a hír, hogy anyu kórházba került. Gyenge, fájdalmai vannak, nincs teljesen a tudatánál. Nagyon rossz az állapota. Jövő héten megyek látogatni, remélem, még időben.

Kurtág tiltólistán, Ligeti félig

Tegnap magyar szimfóniukus zenekar fúvósai voltak itt és adtak koncertet az elegáns Sziklatemplomban.

Rávettem az egyik fiam, aki közvetlen a szomszédban dolgozik (munka után megvártam, 2 perc volt átsétálni az étteremből a templomba), hogy jöjjön velem, hazaviszem utána kocsival. Kb 2 hete ők is ott laknak ahol mi.

7 tagú fúvós zenekar. Nézem a programfüzetet, azon csak 5 hangszert és nevet látok, de a hiba bennem volt, mert oboás 2 volt és klarinétos is, azokat 1 sorba írták. Ok, indul a program, egy hull a pelyhes fehér hó vagy hasonló dallal, 12 verzióban adták elő, a címe Mozart 12 variáció egy francia népdalra. Elkéstek a karácsonyi hangulattal, de ez a zene még emészthető volt. Kicsit belekeveredett a pisztráng ötös és a varázsfuvola dallama. Ami ez után jött, az... hogy is mondjam... Biztos nehéz volt nekik is lejátszani a ritmus és dallam nélküli dalokat, de nekünk befogadni, hallgatni is fájdalmas volt. A fuvolás néha nyögdécselt is, néha meg úgy sivítottak a hangszerek, mintha körömmel kaparták volna a régifajta iskolai táblát. Szándékosan fújtak falsot. Mondom is a gyereknek, hogy ha ezt tudom, akkor nem kínzom ezzel a kulturális sokkal.

Mikor kijöttünk Finnországba, a munkahelyi kosztra mondtuk, hogy ezekből a szuper nyersanyagokból hogy tudnak ilyen ehetetlenül (ízetlenül) főzni. Most ugyanez a kérdés merült fel bennem, ha itt vannak képzett zenészek, hangszerekkel, miért játszanak olyan "zenét" (inkább zajt) ami nem öröm se nekik, se nekünk, közönségnek?

Ligetihez még az hozzá tartozik, hogy a 6 miniatűrből vagy bagetellből volt 2, ami kimondottan tetszett. Ezen kívűl valami Bach duo. Ez az egész program kb negyede volt, a többiért kár volt. 

Sohat többet nem akarok Kurtágot hallani!

Ha beteg vagyok...

5 éve rajzoltam, most megtaláltam. Ez volt az, ami annyira megnyugtatott, hogy abbahagytam az orvoshoz járást. Hogy mi nyugtatott meg? Az, hogy annak az esélye, hogy valami van, és nem gyógyítható, elég kicsi. S azzal is együtt lehet élni egy ideig.

Ma a gyereket vittem orvoshoz migrénnel. Én kb 5 évvel voltam fiatalabb, mikor rendszeresen fájt a fejem, de én nem hánytam tőle. Nem is emlékszem, mikor múlt el. Ha tudnék benne keresni, megnézhetném a naplóimat, mikor panaszkodtam fejfájásról rendszeresen, s mikor maradt abba. Talán a válás? Talán a hitelek kifizetése? Talán amikor a szívritmuszavar kezdődött?

Mindenesetre most itt a rajz, ha kell, használjátok. Hátha nektek is elmúlik.