2 hónap

2 hónapja leszoktam, már el is felejtettem...

2 hónap múlva kb születésnap és születés-nap... nagyszülõ leszek...

Mondja a lányom, hogy megnézték, minden oké, mindenki egészséges, csak a bébi egy kicsivel nagyobb mint ilyenkor szokott lenni, mintha egy héttel elõrébb lenne a tervezetthez képest, pedig a tervezett jó. Kis óriás...

Kérdem a lányom, hogy biztos az övé? hisz a mi családunkban nem voltak óriások...

És a gyereknek csak az apja biztos... itt legalábbis az apák vallomást tesznek, hogy a gyerek az övé, és ez bekerül minden iratokba is. Az anyáknak nem kell ilyen vallomást tenni.

Sõt, az emberek természetes azonosítója nem az anyja neve, hanem az apja neve. (És a haza nem anyaföld, hanem apaföld - isänmaa, tiszta patriarchátus). Mikor vízumot kellett intézni, ezen csodálkoztunk, mert Magyarországon minden papirunkon az anyja neve szerepelt, az apja nevét nem tudtuk igazolni.

S most a magyar bankom finn lakcím kártyát kér bemutatni, hát hogy magyarázom el, hogy itt olyan nincs, itt elég, ha bemondom a személyi számom, és a hivatalnok látja a lakcímem. Kértem kivonatot a népesség regiszterböl, jó sok pénzbe került, apostille miegymás (az apostille azt igazolja, hogy aki az igazolást kiállította, az a hivatalos hatóság aki jogosult ebben az országban azt az igazolást kiállítani, kb olyan, mint a root certificate a számítógéspes világban), beszkenneltem, és elküldtem e-mailben, mert az ügyintézõ telefonon azt mondta, hogy emailben küldjem be. Erre jött vissza a válasz, hogy emailben ilyen igazolást nem tudnak elfogadni. Fax már nincs, vigyem be személyesen. Az nekem kb 300 eur repjegy + 200 eur hotel, és 2 nap szabadság, hát nekem az az OTP számla ennyit nem ér... Miért nyitották meg, ha külföldinek nem lehet ott számlája? Nekem elég lett volna az örökség, a nyamvadt kis befeketési jegy rám esõ részének az ára, ezek nem akarták eladni a nevemben, hanem nyitottak egy számlát, amire a harmadát rátették, amit aztán másnap postafordultával a mobil bankban eladtam, és a pénzt elutaltam.

Mondjuk ha a lakást eladjuk, fogom még egyszer használni azt a számlát, mert mégiscsak jobb egy magyar adásvételbe magyar számlát írni, mint a finnt, aztán onnan ha saját számláról saját számlára utalom át, nem kell mindenféle hivatalos fordítás meg apostille hogy igazoljam, hogy az a pár millió nem fegyver eladásból és kábítószer kereskedelembõl van, hanem onnan, hogy anyám felnevelt és jól itthagyott egyedül, ebben a veszélyes világban.

Aszondja a gyerek, hogy az unoka a nagymama temetése környékén fogant. Morbid, de legyen a neve Kháron, vagy Hádész, vagy Fõnix, vagy Drákó (Draculea), vagy Vlad, vagy Farkas, Casper, vagy Damien. Vagy a nagyapja után szimplán Freddie Krüger.

Ugyanott egy ráadás vicc: Hogy születik a kannibál gyereke? ...

Tudom még, mire lesz jó az a számla. Az RTL pluszt csak magyar kártyával lehet kifizetni, és az árulókat (szeretem a formátumot, abban minden nap meghal valaki... bár a mostani magyar évadról sok rosszat hallok) azon tudom majd megnézni. Ha fent lesznek a részek, elõfizetek  egy hónapra, és kinézem a fontosabb sorozatokat is (mi kis halunk...) 

Már csak 2 hónapot kell várni, addig haldoklom tovább...

(mert az élet a születéstõl halálig tartó agonizálás/haláltusa) 
forrás pl: "Life is the constant process of dying." - Arthur Schopenhauer

Szubmandibuláris tojások

Ma a dokinéni az orromon keresztül ledugott sztetoszkóppal (?) (kamerával) nézte meg a torkomat és a hangszálaimat. Még jó, hogy nem a seggem felől. Szerinte rekedt vagyok, szerintem mindig ilyen volt a kappanhangom. Ma nem tudtuk meg, miért fáj a nyakam az egyik oldalon, ezért holnap újabb képalkotó eljárással ismerkedek közelebbről a nyaki ultrahangon. A dokinéni szerint a 2021-es MRI kicsit overkill volt. Mindenesetre jól megfogdosott és megnyomkodott, a számat is alaposan megnézte, a szubmandibuláris tojásokat kereste, aztán azt mondta, hogy száraz az orrom, meg be van állva a vállizmom. Bár ezt tudtam, mégis úgy éreztem, hogy végre valaki igazán törődik velem. (Fiatalka volt, lelkes, még nem csömörlött meg a mindenféle betegek mindenféle bajaitól.)

Mikor mentem a rendelőbe felhívtam az ismerősömet, aki ott dolgozik, hogy van-e ideje találkozni. Már otthon volt, de csaptunk egy adhoc találkozót, ahol mind a ketten kibeszéltük a legfontosabb panaszainkat. Aztán arra próbált rábeszélni, hogy álljak be (panasz-) kórusba énekelni, mert hogy ő énekel, és az milyen jó hobbi. Hát ezekkel a hangszálakkal talán jobb, ha nem. (Ha én elkezdek énekelni, feljön a szén, olyan ronda. Nem a szén...)

Szolgáltatóváltás

Van több SIM kártyám. Az egyikre kaptam 2 évre kedvezményt, korlátlan net, telefon és SMS 4G hálózaton havi 24 euro. Ez most lejár, ha nem váltok csomagot, a havi díjam 37 euróra emelkedik. Ha csomagot váltok, a szolgáltató 1 évre kedvezményes áron adja az 5G korlátlant, most 28 euroért. A lényeg az, hogy akárhogy döntök, többet kell fizetni. Nincs szükségem 5G-re, tökéletesen elég a 4G sebessége, és nem akarok olyanért fizetni, amit nem használok. És nem akarom támogatni a szolgáltatót, hogy még több 5G antennát építsen.

Az egyetlen megoldás, hogy a havi díjamat alacsonyan tartsam az, hogy szolgáltatót váltok. Ha migrálom a telefonszámomat, a másik 2 szolgáltató kedvezményt ad. 4G csomagra kaptam 20 eurós ajánlatot 1 évre, az 5G csomag 24 euro, és ez utóbbihoz jár 250 eurós utalvány, amit beválthatok robot porszívóra vagy tabletre (a különbség 12 hónap alatt 48 euro, vagyis ennyibe kerül nekem a tablet. Megéri? Ha tablet nem is kell, de kipróbálhatom az 5G-t). A szolgáltató váltás csak a hó végén aktiválódik, amikor az előző csomag lejár, de a tablet már megjött. Most a régi szolgáltatóm is elkezdett bombázni az ajánlatokkal, ha náluk maradok, megtarthatom a 4G csomagomat újabb 1 évre csak 27 euroért, de ha 5G-re váltok, azt 28 euroért adja (normál havidíj 44 eur).

Hiába próbáltam érvelni, hogy nekem nem kell korlátlan SMS (havonta 5-6 darabot küldök), nem kell korlátlan telefon (2-300 percet beszélek), és nem kell korlátlan net, 15-20 Giga akkor is elég volt, amikor Magyarországon a telefont használtam Wifi routernek (csak referencia kedvéért, Finnországban és a skandináv országokban a data korlátlan, minden más EU országban a korlát 54 GB) és nem kell az általuk adott adatbiztonság, ami blokkolja a gyanús internet oldalakat (egy hasonló szolgáltatás az összes külföldi telefonszámot is blokkolni akarta, azzal még a tesóim se tudtak hívni, és cserébe jogot adok nekik monitorozni, hogy milyen weboldalakat nézek, kösz, ilyet nem kérek). Nem hajlandók olyan csomagot adni, amit kérek, tehát megyek.

Volt egy SIM kártyám az egyik fapados szolgáltatónál (Moi). Eredetileg 6 euro volt a havidíj amiben 6GB adat volt. A játékra, amit több telefonnal játszok bőven elég volt. Ezt lassan felemelték előbb 9 majd 12 euróra, az adat most 15 giga. Ha most vennék ilyet, 15 vagy 21 euróba kerülne. Megkérdeztem a szolgáltatót, hogy ha áthozom ezt a számot, mennyi lenne a havi díjam? Azt mondták, hogy ettől a szolgáltatótól áthozva 9 euro havonta. Korlátlan SMS, beszéd, és adat, és a számom is megmarad, viszont ez csak 4G (amúgy 4G-t nem tudok már venni tőlük). Ez az, amit kerestem, azt hiszem megtaláltam a lehető legolcsóbb díjcsomagot, olcsóbb, mint bármelyik másik legolcsóbb árának a fele.

Ma megint hívott, hogy még meggondolhatom magam, ha leállítom a számhordozást, akkor ad speciális árat. Kérdem, hogy mi a legolcsóbb ajánlata? Mondja, hogy a mostani havidíj marad, ami 24 euro. Mondom, hogy nézze meg, van egy másik sim kártyám náluk, amiért 9 eurot fizetek, tehát ez két és félszeres lehúzás. Tudnák adni olcsóbban is, ha akarnák. Nem akarják. Megyek.

A szolgáltatóknak egyetlen célja van: beetetni a kedvezményes csomagokkal, aztán a kedvezményes időszak lejártával árat emelni, és elvenni a pénzed. A megoldás az áremelés ellen a szolgáltató váltás. Nem csak a telefonnal működik, ugyanezt megcsináltam az áram szolgáltatóval, sőt még a bankkal is.

Biotrágya

A könyv, amirõl a hétvégén írtam, megjelent hangoskönyben is. És mivel hazafelé menet (MO-ra, autóval) regisztráltam egy új email címmel, kaptam 70 nap ingyen könyvallgatást, amin a Harari-t is hallgattam. Olvasás helyett, míg az állatkertbe mentem és ott csavarogtam, kihallgattam (vö kiolvastam) a hangoskönyvet, ami leginkább egy önismereti feladatgyüjteményre hasonlított: vegyél elõ füzetet, gondolkozz ezen meg azon, jegyezd le, hasonlítsd össze az eredményt, amit kaptál.

A motivációról volt benne szó, ami épp aktuális nálam, mert nem találom a motivációmat, ezért voltam az orvosnál és az agyfürkésznél, mert a stresszt vagy a kiégést a szerzõk szerint az okozza, hogy valamelyik motivátorom (Reiss elveti a Maslow piramist, szerinte 16 motivátor van, mint pl a versengés és a szociális kapcsolat, ezek lehetnek erõsek vagy gyengék vagy fontos és nem fontos, vagy alkalom függõ) nincs kielégedve. Pl nekem jobb lenne a csoportmunka, és ha egyedül kell valamit letenni az asztalra, sokáig elmojolok rajta (azt mondja a tudat, hogy ez egy újkeletũ, Z-generációs ige, pedig ezt mi 40 éve is aktívan használtuk, de nem tudtam, hogy pontos vagy ellipszilonos j-vel írják-e, ezért rákerestem). És ha sok ilyen motivációs tényezõ, amiben otthon érzem magam, hiányzik, akkor az stresszt vagy fáradtságot, cinizmust és kiégést okozhat.

Hát tudod mi az én legfontosabb motivátorom? Az egyik a család. Én, aki büszke vagyok a családi autómra, ami egy egyszemélyes családnak tökéletesen elegendõ. Én aki életem nagy részét kénytelen voltam család nélkül leélni, és ezzel a fejjel és testtel (nálam a külsõ meg a státusz nem motivátor, de még a rendezettség vagy a nyugalom se) már szinte kizárt, hogy valaha is legyen családom.

Szerencsére a köny végén felsorol egy csomó hasznos dolgot, hogy a munkakeresõ a saját motivációs térképébõl milyen munkát keressen, és a tulajdonságait hogy tudja legjobban pozitív fényben feltüntetni (pl nem rohanok a legújabb divat után, hanem stabilan használom a jól bevált munkaeszközeimet... meg hasonlók), ami szintén hamarosan aktuális lesz. Ma ugyanis meg kellett csinálni és el kellett küldeni az év végi értékelést, és mivel nagyon szeretnék dícséretet és bíztatást kapni, de nem kapok, azt feltételezem, hogy nincsenek velem megelégedve, és a közelgõ átszervezéskor ki fognak baszni, és munkanélkül maradok, és nem lesz pénzem elmenni orvoshoz, vagy kifizetni a kezelést, és meghalok, és még az istennel sem sikerült közelebbrõl megismerkedni (és még egy cigire se merek már rágyújtani, mert félek, hogy elragad magával)...

De hát én mindig pesszimista vagyok, és a végén mégis minden jól sül el. Mondjuk sok bónuszra idén nem számítok, szar a gazdasági környezet. Ja és az oroszok majd megoldják a túlnépesedést... megyek szappannak, vagy biotrágyának a földbe, a vége úgyis az (porból lettünk - Harari szerint az eredeti por szó jelenthet atomot is.). 

Hála

A munkahelyen egyedül szoktam ebédelni. Nem azért mert nem vágyok társaságra, hanem azért, mert a kollegáim általában a finn bioritmus szerint már 11-kor elmennek ebédelni, nekem akkor van a tízórai kávé ideje, s meg nem is akarom rájuk tukmálni magam, meg nem is nagyon érdekel, hogy mirõl locsognak. Nekem 10 perc az ebéd, már ha nem akarom telefon nézegetéssel elhúzni, nekik fél óra, és én unatkozni szoktam.

Néha, vagy inkább mindig, nézem az embereket, mit csinálnak, mirõl beszélnek... Kevés eszik egyedül, úgy néz ki az evés eléggé szociális elfoglaltság itt nálunk. S aztán ha többen ülnek az asztalnál, látom, hogy egyesek az asztal alatt, lopva, összeteszik a kezüket, és pár másodpercre lefagynak, ez alatt gondolom elmondják a hálaadó imádságot az ételért. Beléjük van nevelve.

Most olyan könyveket hallgattam (pl Harari) ami alapján egyértelmû számomra, hogy az istent az ember teremtette, és azért tartja fenn, mert milyen gáz lenne azt mondani, hogy 2000 évig a semmiben hittünk, a semmiért gyilkoltunk le egy csomó embert mert nem hitte el, amit mi igen. Nem mondom, hogy rossz, mert sokaknak lelki békét okoz, de nekem most inkább közömbös. 

S akkor elgondolkodtam, hogy ha lassan közeleg a vége, talán jobb lenne mégis inkább hinni, mert ki tudja, mi vár ott a túloldalon. A kondér amiben az ördögök megfõznek? Azt jó lenne elkerülni. S akkor eszembe jutott, hogy akár hálát is mondhatnák én is az ételért. De kinek, egy kitalált lénynek? Vagy annak, aki az ételt adta?

Hát az én hálaadásom valahogy úgy néz ki, hogy hálát adok a szüleimnek, hogy itt lehetek, hogy élvezhetem ezt az ételt, hogy dugtak, megszültek, enni adtak, felneveltek, iskolába járattak, hogy jó  diplomát kapjak, amivel eljöhettem az isten háta mögé Finnországba, és amivel megkereshetem a kenyerem, és ugyan szerényen, de a népes gyerekeimet is támogatni tudom, ha másként nem is, a halálom után az összegyûjtött kis vagyonkámmal (egy hitellel terhelt lakás, egy frissen megjavított autó, és némi lekötött pénz, ami nem futná egy autóra se.). És hálát adok a konyhás néninek, aki megfõzte ezt az ételt, igazán finom, csak egy kicsit sótlan, és a konyha minden dolgozójának, akikben kénytelen vagyok megbízni, hogy rendesen elmosták azt a tányért, és nem kapom el annak a szomszéd asztalnál ülõ srácnak a nátháját, amivel a tányérját és tálcáját összefertõzi. És annak is, aki megtermelte az étel alapanyagait, az állattartónak, a hentesnek, a földmûves parasztnak, aki a répát és salátát hozta, de ha õket hálával illetem, hálát érdemel a kereskedõ, aki kizsákmányolta a termelõt, és a sofõrt, aki ide hozta.

De honnan van anyám és apám, honnan vannak a dolgozók, akik az ebédemhez hozzájárultak? (Az elektromos szolgáltatót kifelejtettem, aki az áramot adta a tûzhelybe... de ha mindenkit felsorolok, a bankost, az orvost, aki ellátta a dolgozót... akkor minden embert fel kellene sorolnom a földön, és arra nincs itt most idõ, se elég hely, képzeljétek oda õket is, mint a répás mesében, ahol még az egér is húzta a macska farkát...) Hát mindenki egy nagy dugásból jött, azok szülei is, azoké is, és folytatva a sort ejutunk a zöld egysejtû ostoroshoz, onnan a molekulákhoz, ami nem jöhetett volna, ha nincs az õsrobbanás, ami szerintem szintén egy gigantikus orgazmus eredménye...

És a nap. Ha nincs a nap, nem alakul ki a földön az élet számára alkalmas légkör, nem segítette volna a gént mutálódni, hogy eljussunk a mai életformákhoz, nem lett volna energia, ami a növényt megnöveszti, hogy megfõzhessék, vagy hogy az állatnak adják, hogy felnõjön, hogy megfõzhessék.

Igen, ha el akarok jutni a forráshoz, ami minden energiának, élõnek (és talán élettelennek) az okozója, eljutok a naphoz, ami mindenkire egyformán rámosolyog reggel, aki mindenkit egyformán szeret és melegít, a feketét, a fehéret, a keresztényt, a kannibált, de még a rusnya rágcsálót is, aki a kocsimban elrágta a vezetéket, meg a szerelõt, aki megjavította. 

Ha egy valakinek kéne hálát mondanom, akkor a nap lenne az.

A nap az én istenem, aki anyajegyet növeszt és rákosít, ha túl közel megyünk hozzá, mint Ikarusz. Vö Bábel tornya.