Felszabadította magát

Kolleganõm, akivel egy napon érkeztünk a régi cégtõl az újba, azonos pozícióba is, csak más osztályra, tegnap jött elköszönni, hogy ez volt az utolsó munkanapja. Kilép, mert neki sok volt. Hazaköltözik, és viszi a férjét is magával. Egyelõre nem keres munkát...

Az indiai kollegám, akivel sok sok évvel ezelõtt voltunk konzulensek ugyanazon a projekten, s most itt újra találkoztunk, szólt, hogy megszûnik a szerzõdése, a cégünk nem hosszabbít vele. Azt mondja van tartaléka, és ha nem kell bejárni minden nap, lesz ideje felmérni a piacot és újra eladni magát. Egyáltalán nem retteg attól, hogy hogy fogja fizetni a lakáshitelét, vagy a gyerekek iskolázását.

Elefánt vagy bolha?

Én miért vagyok kockázat kerülõ? Talán azért, mert 4 gyerekes apaként folyton gondoskodnom kellett róla, hogy mindig legyen fedél a fejünk fölött, és kaja az asztalon. Akkor is, ha önállóként anyagilag jobban járnék. Kisebb kockázat, kisebb fizetés. Nagyobb stressz, nagyobb fizetés. A jó munkahely az, ahol magas a fizetés, és alacsony a kockázat (hogy kidobnak) és a stressz (hogy ne rövidítse az életedet).

Most kis lépésekkel haladok elõre. Interneten érdeklõdtem, mennyibe fog kerülni a lakásbiztosítás, ha a párom elköltözik. Csak kiszámoltam, de nem akartam venni, mert még nem esedékes. Erre hív a biztosító, hogy félbe maradt az ajánlat kérés, tud-e segíteni. Kaptam egy elõzetes ajánlatot, ami kb 25%-kal olcsóbb mint a jelenlegi. Mondom küldje a papírokat, ha jó, aláírom. Este hazajöttem, és megnéztem, hogy ha a kocsi és lakás biztosítás egy helyen van, melyik biztosító ad több kedvezményt.

Kiderült, hogy az autó biztosításom 50%-kal nagyobb, mint amit a konkurencia adna. Zsupsz, ment tegnap este a biztosítás a másikhoz. 920 helyett 615 euro, azonos kockázatvállalással (casco és kötelezõ). És még az ebéd-kártyámra is ad bónuszt. Ha a lakást is ott kötöm meg szeptembertõl, akkor további 8% kedvezményt adnak.

Érdemes idõnként versenyeztetni a lakáshitelt, a biztosítást, úgy mint a telefon elõfizetést is, mert ha átmész a szomszédba, azok adnak új-ügyfél-kedvezményt. Meg a munkahelyet is, mert ha maradsz sokáig, elfelejtik emelgetni a fizetésed.

Most nehéz a munka, de próbálom megállni a helyem. Sok az olyan új feladat, amit még nem csináltam, és a szabadságok miatt nincs kitõl kérdezni. De jó lenne, ha minden feladat rutin feladat lenne... De a futószalag mellett álló kollegák (gondolom) jóval kevesebbet is keresnek.

Most örülök, hogy élek.

Kéne menni aludni.

Holnap elkezd esni az esõ, a kedves hazajön a hétvégi házból, oda a szabadság. Még 2 hónap.

Szabadság vs függõség

Ahogy megigértem, keresem a páromnak a fotókat. Most járok 2021 júliusnál. A depresszióról és az emberek hasznosságáról vagy haszontalanságáról olvastam akkor, és a jobb szövegrészeket lefotóztam. Már el is felejtettem, az sincs meg, hogy ennek a könyvnek mi a címe, de a szöveg találó.

Minek birtokolnád azt, amit kibérelhetsz?

A másik pedig az, hogy aki alkalmazott, az egy bizonyos módon lett idomítva.

Itt az elõzmény:

Az utolsó mondat kemény...

Megvettem, elköltözik

... és akkor még, amikor az elõzõ sorokat írtam, nem is volt annyira meleg, max 35 fok. Vajon hogy bírjátok, hogy bírja a család, akik most otthon vannak, és holnap jönnek haza?

A gyerekek grilleztek az udvaron, míg én oda voltam, és feltették a családi csoportban a képet, hogy jöjjön, aki tud, jut mindenkinek. Akkor a párom megkérdezte, hogy megyek-e grillezni, mondtam megyek, mert a lányomék is grilleztek Budapesten. Vagyis nem hazudtam, de nem árultam volna el, hogy én nem itthon vagyok, hanem otthon, ezért a saját udvaromon a fiam grillezésén nem tudok ott lenni. Aztán a fiam párja mondta, hogy nem akar miattam hazugságba keveredni, felhívtam a kedvest, és elmondtam neki, hogy Budapesten vagyok, haza mentem befejezni a kipakolást, mert jön a festõ. Nem volt rajta meglepõdve, azon lepõdött volna meg, ha a hétvégi ház helyett, ahova nem mentem, nem találtam volna ki valami más programot magamnak.

Azt már meséltem, hogy amikor autóval voltam otthon, azt mondtam, hogy leginkább ott maradék Budapesten, és vissza se jönnék, és elmennék 1 év fizetésnélküli szabadságra? Na most ez úgy módosult, hogy a nagy meleg miatt nem tervezek a nyáron oda menni, és mivel megvettem a lakásban a párom részét, és ezzel megemelkedett a lakáshitelem törlesztõje, nem is lesz lehetõségem felmondani. A tartalékom jelentõs részét is betoltam az önrészbe, és ha elköltözik, akkor a lakás költségei is megnõnek, közös költség, áram, biztosítás, internet, tévé... ezeket innentõl, pontosabban a kiköltözés napjától egyedül fizetem.

Múlt héten megvolt a szerzõdéskötés, mivel nem használunk ingatlanközvetítõt, nem lehetett digitálisan intézni, be kellett mennünk a bankom központjába, ott írtuk alá az adásvételit. Lezárták a régi hitelem, kaptam egy újat magasabb összeggel, abból kifizették a párom részét az õ bankjának, ami a hitelen felül maradt, az most ott csücsül a számláján és várhatóan a héten abból kifizeti azt a lakást, amit megvesz itt a szomszédban, a vasút túloldalán. Nem lesz messze, de hát meglepõen jó ez a környék. Azt nem is meséltem, hogy amikor azt a lakást megnézte, beszélgetett a leendõ szomszédaival, és mind azt mondta, hogy jó a ház jó ott lakni. És ami feltette neki az i-re a pontot az volt, hogy talált egy négylevelû lóherét. Közöttünk én voltam az, aki ilyen extra szerencsét talál, de neki ez most jel volt arra, hogy azt a lakást kell megvenni. Hát egy kicsit túl közel lesz, de ha át akar jönni lecsót enni, hát jöjjön.

Megkért, még a télen, hogy az együtt töltött évek során készült fotókat keressem már elõ, és adjam oda neki. A születésnapjára vettem neki egy USB memóriát, és ma végre, mivel más jobb dolgom nem volt, elkezdtem átnézni a régi fotókat. Az elsõ képek valamikor 2019 februárban készültek. Januárban még Barcelonában voltam. Eszembe jutott, mennyire jól éreztem magam ott (vissza is mentem minden év elején), de tudom, hogy ami elmúlt nem jön vissza. A döntések súlyát viselnem kell.

A jelek azt mutatják, hogy bátortalan vagyok ahhoz, hogy nagy döntéseket egyedül hozzak meg. Ha áll mellettem valaki, aki támogat, legalább annyiban, hogy meghallgatja a dilemmám, a lehetséges megoldásokat. Mert amikor megfogalmazom, szavakba öntöm a problémát, és a lehetõségeket, máris jobban átlátom. Ilyen volt az elsõ feleségem, aki rávett, hogy jöjjünk Finnországba, az évfolyamtársaim, akik támogattak a döntésben mikor visszaköltöztem (akkor is volt egy elszalasztott lehetõség, amit szintén bánok), a második feleségem aki támogatott a munkahelyváltásban, és õ, akibõl nem lett feleség, de rávett, hogy adjam el a kis kopott sorházi lakásom és költözzek vele össze. Most ebben a döntésben, hogy költözzünk szét, nem segített senki, de éreztem, ha együtt maradunk, én is vagy alkoholista leszek, vagy hamarosan halott. Szerintem a stresszt és a cukorbajt neki köszönhetem, és ha  folytattuk volna, a rákom is kiújult volna.

Nálunk is dúl a meleg, 28 fok volt eddig, de a héten lehet 30 felett is. Légkondi itt nincs, az ablakot sem lehet kinyitni, nap közben ezért ma is bementem a munkahelyre, bár lehetett volna távmunkázni. A nap miatt nem akartm ma kimenni a partra, sem a strandra, hazajöttem képeket nézni. Egy nap alatt (kb 2 óra alatt) 1 év képeit tudtam átnézni. 2019 megvan, hátra van 6,5 év. Azzal elleszek addig amíg az ex hazajön a hétvégi házból.

A szerzõdéskötés ha minden igaz elindult neki, digitális folyamat, a bankok lelevelezik az ingatlanos céggel, és amikor kell, minden fél digitálisan aláírja. Ha jól tudom, aug közepén szabadul a lakás, aug végéig elköltözik. Lassan tervezgetem az anyagiakat, hogy fogok kijönni egy fizetésbõl, mennyi marad utazásra, és más szabadidõre. Nem túl rózsás, de anyámat már nem kell menni havonta látogatni...

Ami valahol szomorú.

Lassan ránk is ránk kerül a sor. Addig megpróbálok minél több pénzt félre tenni a gyerekeimnek. Meg koporsóra.

Itthon

Szal a párom nem tudja hogy haza utaztam, ő a szigeten tölti a Juhannust. Ha kérdezne hol vagyok, azt mondanám itthon. 

A lakást 3 hete kiürítettük, de még az üres lakás is tele van átnézni valóval. Kb 3 banán is ládányi iratot, könyvet és egyetemi jegyzetet félre tettem, hogy kell, de nem tudom mind elvinni, vagy át akarom nézni de nincs rá időm. Mivel kedden jön a festő, sőt, hétfőn már hozza az anyagot, most a hétvégén el kell mindent pakolni. 20 kilót vihetek magammal, a többit átmenetileg a lányomékhoz vitetem el. Már ami megmarad, mert volt, amit átnéztem és szanálásra ítéltem. 

Beleolvastam apám naplóban 2014-15-ből. Nem tudom szabad-e, de ha nem, miért hagyta itt? Meg neki az már nem árt ha tudom mit szemvedett már akkor is a lassan gyógyuló sebeivel. Rám is ez a sors vár, szóval jobb tudni róla és felkészülni rá. A párkapcsolat leépítése ennek a folyamatnak a része. Mikor visszahúzódok és rendezem az emlékeim, és tervet készítek a hátralevő évekre. 

S aztán beleolvastam a saját diákkori naplómba is. Milyen emlékeket hagytam hátra első szerelmeimről? Kik voltak akkor a barátaim? Bomberdzsekis fiatalok a csillaghegyi pártházból.  Még korábbi írások is előkerültek. Vándortábori napló a nap eseményeiről. Érdekes látni hogy akkor mit tartottam feljegyzésre érdemesnek.

Kegyetlen meleg van, az ablakot nem merem kinyitni  tegnap a legyek is tömegesen jöttek be hűsölni. 

Kicsit le vagyok hangolva, ez a rendrakás soha nem ér véget. Kimenni majd csak este tervezek, lesz egy Szentiván napi program tűzgyújtással, oda szeretnék elmenni. Meg talán boltba, csak 3 pólót hoztam, és egy nap mind elhasználom, annyit izzadok.

Költözik

Megvan a lakáshitel ajánlat a bankomtól, a párom is megbeszélte a bankjával, hogy új lakást vesz, a tõlem kapott pénzbõl rendezi a mostani hitelét és új hitelt vesz fel, ha talált magának új lakást, a hétvégén kinézett egyet (a múlt héten már 3-at megnézett, amibõl 1 tetszett neki, de azt az orra elõtt elvitték), ma megnézte, tett rá ajánlatot, amit kis alku után elfogadtak, augusztus 15-tõl szabad, a nyár végétõl szabad vagyok.

S még nem mertem megmondani neki, hogy ha csütörtök este elutazik a hétvégi házba, ahol szerdáig lesz, vagy csütörtök reggelig, és csak azért jön haza, hogy csütörtökön délelõtt aláírjuk az adásvételi szerzõdést, amihez be kell menni az én bankom irodájába, ami a munkahelyem közelében van, abban a házban, ahonnan reggelente vagy pattogatott kukorica vagy frissen pörkölt kávé szaga terjed a Teollisuuskatu utcában, mert ugyanahhoz a lánchoz tartozik a bank, mint a pörkölde, akkor én is elutazok péntek reggel, és csak hétfõ este fogok haza jönni, de ha nem mondom meg neki, akkor sem derülne ki, hacsak el nem szólom magam, mikor 30-40 perc múlva csekinelek, mert ez a fura légitársaság, ahol a legolcsóbb jegyet találtam, akikkel talán még soha nem repültem, 30 órával az indulás elött enged csekinelni. Vajon csak az elsõ járatra, vagy mind a kettõre egyszerre?

Hát most tengõdök.

Ma volt a féléves értékelésem a fõnökömmel, és amitõl rettegtem, hogy lassabb vagyok, mint kéne, most beigazolódott, említette az értékelésben, lehet, hogy talán jobb lenne elmenni pizzafutárnak... De a  megnövekedett lakáshitel miatt most többet kell majd fizetni, most összeszorított fogakkal fogok este túlórázni, hogy a munkaidõben ellébecolt órákat bepótoljam és hogy haladjak a feladataimmal. Péntek szabad, Szentiván nap miatt, sokan utána szabadságra mennek, ezért holnapig kell aláíratnom a dokumentumaimat, critical path, vagyis magas prioritás, bár már fel vagyok rá készülve, hogy a kolleganõmnek nem lesz holnap ideje erre, de azért megpróbáltam. 4-5 hét szabadśag után folytatjuk...

Az állatkertet még nem is meséltem. Elmentünk a gyerekekkel, a párom is jött, bár neki a lányához kellett volna menni 5-6 óra között, de csak 8-ra értünk haza, õ csak 9 körül ért a lányához, mind a kettõ sírt a telefonba, mert azt hitték, megromlik most a kapcsolat anya és lánya között. Pedig jól elidõztünk, megnéztünk szinte mindent, láttuk most kivételesen az oroszlánokat is, mert nem sütött a nap, csepegett az esõ, és alig voltak látogatók. Kifelé jövet volt egy hirdetés, hogy az éves bérlet az állatkertbe 52 euro. A szimpla felmõtt belépõ 29 eur, ha 2x megyek, már megéri megvenni. Mondjuk a mi jegyeink a black friday-ról csak 12 euróba kerültek, ezen az áron 5 menet után térül meg. Egyedül leszek, majd lesz hova mennem a nyáron munka után piknikezni. Az aĺlatkertben ugyanis van kunyhó tüzrakó hellyel, ahol lehet kolbászt (szalonnát) sütni. 

El ne felejtsek a hétvégén venni szalonnát. Hol? Budapesten.