Sildes sapka

Itthon vagyok és ma rengeteg ünneplőbe öltözött fiatalt láttam. Csodálkoztam is, hogy ilyen korán lenne idén az érettségi, vagy valami vizsgaidőszak, de ilyen fiatal gyerekeknek? Aztán rájöttem. 

Vékony téli sapkát hoztam, nem gondoltam az erős napsütésre, kénytelen voltam apám örökségéből kölcsön venni egy napellenzős baseball sapkát. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban ezt mi sildes vagy siltes sapkában hívtuk, nagyanyám meg simléderesnek. Gondolkoztam, hogy ez a sild vajon shield-et jelentett?

Jó az idő, de megint eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt? Most a lányom születésnapját ünnepeltük. 

Találkoztam Finnországból hazaköltözött ismerősökkel. Ettem finomat, juhtúrós sztrapacskát. Élveztem a szabadnapot, ma nem dolgoztam, és a napot apám sapkájában. És beszéltem a helyi kormánypárti jelölt támogatóival, akik azt kérdeztek, számíthatnak-e a szavazatomra. Mivel külföldön élek, rá nem tudok direktben szavazni. 

Ezen viszont elgondolkodtam. Jobb szeretek fociban is annak drukkolni aki nyer. Most is arra kéne tenni a voksot, aki nyer, vagy hallgassak a szívemre? 

A héten a finn címemre levelet kaptam a főnitől, ő is arra kért, hogy segítsek megvédeni az elmúlt 16 év eredményeit. Mert aki nem rá szavaz, az Zelenszkire szavaz. Vajon milyen lenne, ha ő lenne Magyarország első számú vezetője? 

Ja és közben emelkednek a benzin árak. Vagy mégsem? És az is lehet, hogy a hétvégén történik valami balhé a városban, ami miatt az ellenzéki pártokat végre el lehet tiltani az indulástól. Vagy mégsem? Lehet gyávák lesznek meglépni?

Holnap jobb program híján megnézem Szentendrét, állítólag hangulatos kisváros, Magyarország Porvooja.

Eszembe jutott a lángos is, és a dobos torta. Enni kéne azt is. Az első idei fagyi ma megvolt.

Hülyének van szerencséje

Avagy boldogok a lelki szegények. A szólás is azt mondja, hogy aki csekély ésszel rendelkezik, az nevet a végén. Hát akkor én most nagyon hülye lehetek.

Kaptam korai örökséget a múlt héten, vagy előzetest. Gondolkodtam, hogy tudnék belőle úgy európai pénzt csinálni, hogy ne vigye el a bank a váltáskor a 2,5 százalékát. A Revolut volt a megoldás, arra kaptam Forintot, azon átváltottam Euróra, és onnan átküldtem a saját számlámra. Veszteség a középárfolyamhoz képest kb 0,5%. (A bank spreadje +/- 10 Forint/Euro volt, vételi 370, eladási 390, a revoluté meg 378/382). Néztem, valaki azt mondta, hogy választásokig erősödhet a Forint akár 360-ig is, ezért csak a felét váltottam át elsőre. Aztán egyik nap valaki megtámadott valakit, és gondoltam holnap a piacok bepánikolnak. Hajnalban ránéztem a Forint árfolyamra, romlott 2 forintot az előző naphoz képest, hirtelen felindulásból átváltottam a maradékot is. Akkor hajnal 3 körül kb 377 volt az árfolyam, napközben már 385, ma már volt 395 is. Ha tartottam volna, már százalékban is sokkal rosszabbul állnék.

Aztán mivel elviszem a lakáshitelem és minden pénzem a régi bankomból az 1 eurós havidíj miatt (ami eddig ingyenes volt), ott is eladtam minden befektetést szerdán, pénteken a számlámon volt az ára, következő héten hétfőn beborultak a tőzsdék, vagy elindultak lejtmenetbe. Kb pont a csúcson sikerült mindent eladni, hirtelen felindulásból. Ma meg az új bankban indult a rendszeres havi lekötés, látom reggel el is mentek szépen 3 felé pici kis összegek, diverzifikálok, erre most este olvasom, hogy a tőzse ma megindult megint felfelé. Azt hiszem sikerült kifogni a legjobb pillanatot a vásárlásra. Persze az is lehet, hogy ez csak valami pillanatnyi korrigáció volt, aztán jövő hétem megint megyünk a mélybe.

Mindig van lejjebb, csak gondolj a magyar focira (vagy a Nokia árfolyamára). Mindenesetre én most örülök, hogy "hallgattam az ösztöneimre". Nem azt akarom mondani, hogy zseni vagyok, de most valamiféle égi sugallat, vagy anyám az űrből jókor telefonált, s én a hülye azonnali döntéseim végrehajtását nem akadályoztam meg holmi racionális észérvekkel.

S emiatt most azon sem bánkódok, hogy nem hívtak be állásinterjúra. Viszont 13-án megint péntek lesz, és én váltig állítom, hogy nem vagyok babonás...

Agresszív hangulatban

Eltelik megint a hónap. Voltam megint otthon, és kicsit furcsa érzés, hogy lassan már nem lesz hova. Közben néha kegyetlen fáj a gyomrom, vagy valami a hasamban, kétrét görnyedek, és 2-3 óra után, mikor azt hinném hogy belehalok, elmúlik. Anyám is valami gyomor elakadásban halt meg, csak nem tõle örököltem? Lassan futnak be extra pénzek, azon gondolkoztam, hogy hogy tudom majd a lakás árát, ha eladjuk, eljuttatni a finn számlámra úgy, hogy ne vesszen el a nagy része amikor a bank eurora váltja. A Revolut meg a Wise olcsóbban vált, de nem biztos, hogy annyi sok milliót mint egy 3. kerületi panel lakás árának a rám esõ része rájuk bíznám. A saját házunk eladásakor spekuláltam, és jól megszívtam, kis adagokban vettem ki a számláról automatán, akkor még talán félmilliót is ki lehetett venni egyben, és azt váltottam Eurora a lehetõ legjobb árfolyamon, és úgy hoztam haza, de a számlára berakáskor így is kukacoskodtak, hogy honnan van. Ha saját számláról utaltam volna haza, akkor nem kérdezték volna, és akkor nem buktam volna rajta 10% körül, ugyanis mire az összeset haza tudtam hozni, eltartott egy évig, addigra rossz irányba elmászott az árfolyam. Most nekem kedvezõ az árfolyam, ugyanannyi forintért több eurót kapok, lehet, hogy át kellene simán utalni, és ha elvonnak 2,5%-ot akkor elvonnak, asszák meg.

Azt mondtam, hogy a finn bankom havidíjat vezet be, ha megtartom a platina kártyát, akkor havonta 17 eurot kellene fizetni, persze nem tartom meg, akkor 1 euro lesz a havi díj, de eddig 0 volt, ami végtelen százalékos áremelés, és eldöntöttem, hogy átviszem a tescoba a számlám (finn tesco = prisma, s-bank), ott minden ingyenes, ha meg tudják oldani, hogy a lakáshitelem is átkerüljön. Úgy néz ki ügyes az ügyintézõm, meg tudja oldani, bár már 2-3 hete levelezgetünk, hogy milyen megbízásokat írjak alá, és milyen információkat kell beszerezni a házkezelõ cégtõl meg a mostani bankomtól. 

A munkára sincs most panasz, a fõnököm átlagon felüli fizetésemelést ad, és a bónus szorzóm is 1 feletti érték. Én meg, a hálátlan, lehet, hogy megpályázok egy program koordinátori pozíciót, mert az egyik kolléga helye megüresedett, és azt mondta, alkalmas lennék rá. Avagy jön a stressz, jön a gyomorfekély, de sebaj, mert mindmeghalunk.

És továbbra is választástagadó vagyok, szerintem nem engedhetjük meg háborús helyzetben, hogy a kutyák vegyék át az irányítást. Nagyon nagyon veszélyes most minden, a gombát kerülöm, és kb mindent, amit a párom fõz, ezt a 3 hónapot még ki kell bírni, élve, ha lehet. Márciusban 2x utazok Budapestre, hát ide jutottunk. Mérges vagyok, hogy nem várt meg.

Ja és ez a nátha vagy megfázás vagy influenza mondjon le! nagyon nehezen viselem. 

Pörög

Squash után mondja az egyik kolléga, hogy nem tud elaludni, most ettől szenvedek én is. Néztük a sorozatot, az alatt el-elaludtam, de mikor megpróbáltunk fél 1-kor lefeküdni csak forgolódtam és mondom a páromnak, hogy vagy eljövök most "olvasni" (rendezni az archívokat) vagy 10 perc szenvedés után.

A munkahelyen az egyik projektvezető felcsapott csoportvezetőnek, és megkérdezte, nem akarok-e felcsapni projektvezetőnek. Korábban nem akartam volna, mert a projekt manager az, aki gyomorfekélyt kap, de most, hogy ezt már beszereztem az elmúlt hetekben, már mindegy. S nem azért képeztem magam managernek, hogy aztán soha ne merjem kamatoztatni, mert

"magasan csak azoknak ível fel a sorsa,
akik bátran szembenéznek a kihívásokkal".

Mondom neki, hogy előbb megkérdezném, mit szólna hozzá a főnököm, erre mondja, hogy nem kell, mert már beszélt vele. Úgy néz ki a nyílt lapokkal való játék célravezetőbb. De mi van, ha jelzem, hogy érdekel ez a munka, de nem válok be, ha nem bírom a feszültséget?

Korábban, mikor manager voltam, rákos lettem. Vagy hogy is volt? Előbb voltam rákos, aztán lettem manager? Mindenesetre a fejemben egyenes a következmény:

manager pozíció -> stressz -> rák -> halál

Persze az is általában igaz, hogy stresszesebb munka, magasabb fizetés, kompenzálni a rövidebb várható élettartamot. De nekem most a pénz nem motivátor, inkább szeretnék nyugodtan megöregedni. Annyira, hogy képes voltam a manager munka után 10 éven keresztül a legalsó szinten bitet faragni. Avagy kétkezi futószalagos munkásként dolgozni. Csak ott meg kicsit alulterhelt volt az agyam, és az ugyanúgy stresszt okoz.

Most nem tudom, a főnököm elégedett-e velem. Ha elégedett, bízik bennem, és számít a munkámra, nem kéne otthagyni. De ha nem elégedett, akkor talán jobb lenne váltani. Az éves értékelésem jó volt, de talán azért, mert ez, aki most projektvezetőnek hív, adott rólam nagyon jó visszajelzést.

Hát már megint egy jó döntési dilemma, menni vagy maradni ott, ahol vagyok. Nem igen jönnek szembe ilyen meghívások. A párom azt mondja, hogy tizenhúsz éve, mikor a rákot elkaptam, még más ember voltam, most érettebben tudom kezelni az embereket, és belátom a korlátaimat. Hát ez az, én csak a korlátaimat látom, bár a visszhang általában pozitív, hogy jó ember vagyok. De a projektmanagernek gecinek kell lenni, az emberekből a szart is ki kell tudni préselnie, az nekem nem igen menne.  A lagymatag karmester sem ér el nagy sikereket egy hatalmas zekenarral, hát még egy gyenge kezű vagy barátságos projektmanager.

---

Röviden a hétvégéről. Valóban mozgalmas volt, voltunk Valentinkor moziban és aztán vacsorázni, egy szuper török éttermet találtunk Tikkurilában, a googlin 4,7 pontot kapott. Aztán voltak a gyerekek, sütöttünk laskiaispullát, ami a böjt előtti hétvégén szokásos sütemény, lekvárral vagy marcipánnal és tejszínhabbal töltött micsoda, pulla, avagy valami kelt tészta, de nem fánk, hanem sütőben sütik. Itt volt a párom születésnapján a legtöbb közös gyerekünk és a párjaik és a kutya is. Unoka még nincs.

Kép: laskiaispulla, forrás: internet.

A péntek 13-at is többnyire túléltük, bár volt, aki nem érte meg.

Most a holnapi utamra készülök, lesz egy újabb három hét múlva, aztán egy hétre rá megint. Ez most egy kicsit kiszámíthatatlan időben jött, de ott akarok lenni, mégiscsak az anyámról van szó. 

A hétvégén teljesen random ismerõsök írogattak meg hívtak, s nem értettem miért, mert senkinek se szóltam, de aztán látom, hogy tele van vele az internet.

S holnap, vagy már ma kezdödik a böjt, és holnap kezdõdik a ramadan.

Elvitte a cica

Volt - nincs, elvitte a cica. Ezt szoktuk mondani a gyerekeknek, ha valamit elvettünk tőlük, és nem akartunk nagy balhét.

Mikor a gyerek plüss elefántját valahol elvesztettük, akkor azt nagyon megsirattuk. Kerestük mindenhol, de nem találtuk. Végül nem azt mondtuk, hogy elveszett, hanem azt, hogy megvan, csak nem tudjuk hol tettük le, és majd egyszer lehet, hogy megtaláljuk. Mikor valami más is elveszett, nem azt mondtuk, hogy elveszett, hanem azt, hogy ott van, ahol az elefánt, és majd ha egyik meglesz, meglesz a másik is. S aztán sorra, minden, amit nem találtunk, az ott van az Eli mellett.

Most a helyzet egy kicsit más. Most tudjuk, hogy mi, hol és hogyan veszett el, és pontosan tudjuk azt is, hogy hol van, bár azt nem tudjuk biztosan, hogy csak ott van-e, vagy van máshol is. És a hiánya sokkal jobban fáj, mint egy elvesztett elefánt.

Hát ez van, elvitte a cica, hogy a macska rúgja meg!

---

Ezt mondja a témáról az orákulum:

A "macska rúgja meg" egy magyar szó, amely a "May the cat kick it!" jelentéssel bír. A szó a "macska" (kutyá) és a "rúgni" (kockálni) kifejezésből származik, és a "kockálni" kifejezés a "kockálni" (kockálni) szavából származik. Ez a szó egy olyan szó, amelyet a "damn" vagy "damn it!" helyettesíthet.