Költözik

Megvan a lakáshitel ajánlat a bankomtól, a párom is megbeszélte a bankjával, hogy új lakást vesz, a tõlem kapott pénzbõl rendezi a mostani hitelét és új hitelt vesz fel, ha talált magának új lakást, a hétvégén kinézett egyet (a múlt héten már 3-at megnézett, amibõl 1 tetszett neki, de azt az orra elõtt elvitték), ma megnézte, tett rá ajánlatot, amit kis alku után elfogadtak, augusztus 15-tõl szabad, a nyár végétõl szabad vagyok.

S még nem mertem megmondani neki, hogy ha csütörtök este elutazik a hétvégi házba, ahol szerdáig lesz, vagy csütörtök reggelig, és csak azért jön haza, hogy csütörtökön délelõtt aláírjuk az adásvételi szerzõdést, amihez be kell menni az én bankom irodájába, ami a munkahelyem közelében van, abban a házban, ahonnan reggelente vagy pattogatott kukorica vagy frissen pörkölt kávé szaga terjed a Teollisuuskatu utcában, mert ugyanahhoz a lánchoz tartozik a bank, mint a pörkölde, akkor én is elutazok péntek reggel, és csak hétfõ este fogok haza jönni, de ha nem mondom meg neki, akkor sem derülne ki, hacsak el nem szólom magam, mikor 30-40 perc múlva csekinelek, mert ez a fura légitársaság, ahol a legolcsóbb jegyet találtam, akikkel talán még soha nem repültem, 30 órával az indulás elött enged csekinelni. Vajon csak az elsõ járatra, vagy mind a kettõre egyszerre?

Hát most tengõdök.

Ma volt a féléves értékelésem a fõnökömmel, és amitõl rettegtem, hogy lassabb vagyok, mint kéne, most beigazolódott, említette az értékelésben, lehet, hogy talán jobb lenne elmenni pizzafutárnak... De a  megnövekedett lakáshitel miatt most többet kell majd fizetni, most összeszorított fogakkal fogok este túlórázni, hogy a munkaidõben ellébecolt órákat bepótoljam és hogy haladjak a feladataimmal. Péntek szabad, Szentiván nap miatt, sokan utána szabadságra mennek, ezért holnapig kell aláíratnom a dokumentumaimat, critical path, vagyis magas prioritás, bár már fel vagyok rá készülve, hogy a kolleganõmnek nem lesz holnap ideje erre, de azért megpróbáltam. 4-5 hét szabadśag után folytatjuk...

Az állatkertet még nem is meséltem. Elmentünk a gyerekekkel, a párom is jött, bár neki a lányához kellett volna menni 5-6 óra között, de csak 8-ra értünk haza, õ csak 9 körül ért a lányához, mind a kettõ sírt a telefonba, mert azt hitték, megromlik most a kapcsolat anya és lánya között. Pedig jól elidõztünk, megnéztünk szinte mindent, láttuk most kivételesen az oroszlánokat is, mert nem sütött a nap, csepegett az esõ, és alig voltak látogatók. Kifelé jövet volt egy hirdetés, hogy az éves bérlet az állatkertbe 52 euro. A szimpla felmõtt belépõ 29 eur, ha 2x megyek, már megéri megvenni. Mondjuk a mi jegyeink a black friday-ról csak 12 euróba kerültek, ezen az áron 5 menet után térül meg. Egyedül leszek, majd lesz hova mennem a nyáron munka után piknikezni. Az aĺlatkertben ugyanis van kunyhó tüzrakó hellyel, ahol lehet kolbászt (szalonnát) sütni. 

El ne felejtsek a hétvégén venni szalonnát. Hol? Budapesten.

inbox

Elõtte: Az inboxban 108.000 olvasatlan levél volt, és a thunderbird szerint összesen 380.000. Csodálkozom, hogy tudtam 200 ezret elolvasni? 90% tele volt a drive.

Utána: Az inboxban 7300 olvasatlan levél van, összes levelek száma 29.700 körül, tárhely 29% tele.

Sokat letöltöttem, sokat letöröltem. Ha eddig nem olvastam, ez után sem fogom.

Hófehér

A héten magyar rajzfilmeket vetítenek a központi könyvtár (Oodi) mizijában, a Kino Reginában. Ma este a Hófehér lesz, azt szeretem, és ha túlélem a mai munkanapot, meg is nézem. Emiatt busszal jöttem, azzal 3 jegy (munkába, városba, haza) olcsóbb, mint autóval jönni és parkolni, vagy itt parkolni a munkában és oda-vissza jegyet venni a városba. Amilyen pechem van, most, amikor a kocsi már 1000km-rel van túl a kötelező szervízen, nem jár a vonat, és a pótló busz kanyarog, és többször át kell szállni.

Most azon gondolkodik a finn közlekedési vállalat, hogy 80 perces menetjegyek helyett, ami korlátlan átszállásra jogosít, áttérnek a távolság alapú jegyekre. Ha ezt bevezetik, nekem valszeg nő a jegy ára a munkába, akkor teljesen csak autóval fogok járni. Szerintem ellentétes hatása lesz, mint amit el akarnak érni vele. Hacsak nem azoknak a kisembereknek a pénztárcájára pályáznak, akik nem engedhetik meg maguknak az autót, és hiába drágul, kénytelenek lesznek fizetni. Kb olyan, mint az infernal jószág. Dráguláskor többet vesznek belőle. De nem, itt az autósok fognak még inkább autózni, mivel a helyettesítő jószág drágul meg.

Tegnap jött Libri kupon, hogy most 30% kedvezménnyel vehetek otthon könyveket. Megkérdeztem az AI-t, hogy Baracskai Zoltán a most kaphatóak közül vajon mit javasolna. Adott egy-két jó tippet, egész jól analizálta a professzor nyilvános írásait. BZ-nek volt 40 hét - 40 könyv listája, amiből szinte mindet olvastam már, s most hogy megint hosszabb ideig egyedül maradok, majd lesz több időm, vagy kedvem olvasgatni.

Persze ez hiú remény, időm sem lesz több, helyettesítő jószág sem lesz kevesebb. Fejembe vettem, hogy az otthonról elhozott kb 50 VHS kazettát, amin családi videók vannak, bedigitalizálom, és elteszem digitális archívumba, hogy ha a gyerekek kiöregednek a Tiktokból meg a reels-ből, majd leülünk esténként megnézni egy-két családi mozit. Avagy előlépek rendezővé, vágóvá, és talán narrátorrá is. Az el fogja vinni az összes olvasásra szánható időt.

Ma wellbeing nap van a munkahelyen, ott mondták, hogy fontos a munkanap közben is kisebb-nagyobb szüneteket tartani és feltöltődni. Hát ez most egy kicsit hosszabb, 15 perces szünet volt. Azt mondták, hogy a kis szünetben nézzünk ki az ablakon, ha tehetjük, menjünk ki levegőzni, sétáltassuk meg a testünket, nézzük meg az égboltot (bámuljunk távolra), mossunk kezet, beszéljünk kollegákkal és hidratáljunk. Ha jobban belegondolok, arra akarnak rávenni, hogy dohányozzunk. Na ez a mostani break a dohányzás helyett volt, de mindjárt elküldöm az irományt, és kimegyek egy cigire, mert azért az írás mégsem pótolhatja a friss levegőt, utána a kézmosást és a kávét...

Ágyő pepik

Lindows

Tádámm...

Addig baszogatott a windows, hogy frissítsek 11-re, de nem engedte, mert a 40 magos gépemet a 64 giga memóriával és a p6000-es videokártyával túl öregnek gondolta, hogy végre mindent legyalultam róla és felhúztam rá egy modern operációs rendszert.

Feltelepítettem a modern Edge browsert, és a calibri fontkészletet, és szinte minden tökéletes. Ezt most abban írom. Ha a win10 alá gyártott video digitalizáló kártyát is felismeri és tudja használni, akkor le a kalappal elõtte.

Egy dologra még nem jöttem rá, hogy tudom felizgatni, hogy amikor megnyomom az egér gurulós középsö gombját, és lefelé húzom az egeret, az éppen nézett oldal tartalmát lassan görgesse lefelé. Néha a tekerõ tekerése túl sokat megy, de ez a finom görgetés most hiányzik. Mondjuk ez legyen a legkisebb bajom.

--

Megegyeztünk a lakás árában, egyezkedtem a bankkal, 2 hét múlva aláírjuk a szerzõdést, és remélem, hogy a nyár vége elõtt talál magának másik lakást amit megvesz, kifest, és ahová beköltözik. A gyerekeknek még nem mondtam, csak azt, hogy Juhannuskor nem megyünk a mökkibe.

--

A telefonom kezdõ képernyõje továbbra is anyámat mutatja. Valahogyan rá kellene venni, hogy felejtse el a régi képeket. Mindjárt bedugom ebbe a gépbe, és megnézem, sikerül-e valahogy áthozni a képeket.

Még egy folyománya van a dolognak. A google azt igérte, hogy örök életre elég lesz a gmail, nem kell soha törölgetnem leveleket. Hát most 90%-on van a tár, és csak emailek vannak, nincs fotóm sem semmi más dolgom a drive-on. Ez a rendszer azt mondta, hogy képes lehozni a 100.000 olvasatlan és ki tudja mennyi olvasott levelemet.

--

Próbáltam képernyõképet lopni, az sikerült, de kivágni belõle a leveleim számát, hogy itt meg tudjam mutatni, egyelõre nem sikerült. A default képnézõ program több másodpercig tekerte a vinyót, mire betöltött. Az IrfanView ezt egy pillanat alatt megcsinálta, és azzal kroppolni fél másodperc volt. Itt a képszerkesztõ nem valami intuitív, 3 perc alatt nem sikerült rájönni, hogy mûködik a crop tool. Kuka. Mindjárt kiokoskodom, hogy hogy kell IrfanViewt installálni egy ilyen modern óperenciás rendszerre.

Még egy task: kell keresni egy jó total commander klónt, annélkül nem tudok meglenni. A dupla-file keresõjének jó hasznát vettem az utóbbi fél évben.

Eljegyzés felbontva

Hazajöttem Magyarországról, és mindjárt előkerült a téma, hogy akkor mi lesz a közös jövőnk sorsa. A szabadság alatt azt találtam mondani, hogy ott (Budapesten) jól éreztem magam, és akár oda is költöznék, ha kivásárolna a lakásból. Ettől állítólag teljesen lebénult, és alig várta, hogy megbeszéljük. Nyugtattam, hogy nem kell annyira komolyan venni, ott most jön a nyár, és a balatoni 33-34 fok is sok volt nekem, mikor Somogyból a rokonoktól hazafelé megálltam fürdeni, hát még a 40 fokok, amik még csak most jönnek. Szóval a nyár vége előtt biztos nem költözök el.

Aztán mondom, amit mindig, hogy nem érzem jól magam, s ennek sok oka lehet, lehet a munka, lehet a gyermekeim helyzete (egyik elszakította az achillesét, egyik továbbtanulása kérdéses, egyik terhes, és egyik panaszkodik a munkára), lehet anyám elvesztése és az örökösödési dolgok, a lakás kipakolása és eladása, de lehet az is, hogy a közöttünk levő feszültség okozza. Tehát nekem ez a 2 év próbaidő nem biztos, hogy segített elmélyíteni a kapcsolatunkat. Mert arról volt szó, hogy ha összeöltözünk, lehet, hogy nem bírjuk ki egymást, de 2 év után adómentesen eladhatjuk a lakást, ezért legyen 2 év próbaidő, azalatt meglátjuk, tudunk-e együtt élni. Mi most erre a próbaidőre mondjuk azt, hogy nem jó, nem akarjuk folytatni.

A párom húga hasonló helyzetben volt a pasijával, a pasi beköltözött, aztán visszaköltözött a sajátjába, ők mondjuk nem bútoroztak teljesen össze. Mi leginkább az anyagiak (kiadások kölcsönös csökkentése) miatt költöztünk leginkább össze, M* kiszámolta, hogy azzal nem megyek mínuszba, és azt akarja, hogy maradjunk barátok. Gondolom friends with benefits, de a benefit tüze már jó régóta kialudt és ki is hűlt közöttünk. Ami jó volt vele, az megszokottá vált, vagy teljesen elmúlt, mivel éjjel-nappal együtt vagyunk, már nem megyünk ki sétálni együtt, már moziba és színházba is a barátnőivel megy, hogy legyen ideje magára nélkülem. Nekem sincs hova "haza" menni, ha el akarok vonulni, mert besokalltam a sok finn beszélgetéstől, max a saját szobám marad, hacsak nem számolom a budapesti hétvégéket kb 2 havonta, de ezek épp most szűnnek meg, mert nem igen lesz kihez hazamenni, ha eladtuk a lakást.

Aztán mondja, hogy neki sem volt már jó az utóbbi időben, és már nézett is lakást. Hoppá! Akkor megbeszéltük, hogy felbontjuk az eljegyzést, s ha sikerül megállapodni az árban, megveszem a részét, nekem mégiscsak itt laknak a szomszédban a gyerekeim, és bár nagy a lakás, de ki fogom tudni fizetni a nagyobb hitelt, és õ keres valamit a közelben, mert õ is megszerette a környéket, hogy innen hamar beér Helsinkibe, vagy a két fiához, akik nem laknak túl messze, és kelet-Helsinkibe dolgozni, vagy nyugat-Espooba a lányához. Erre eddig nem is gondoltam, hogy a vonat oda visz, ahova akarom, már amikor járnak, mert most Myyrmäki és Huopalahti között nem jár, és a munkahelyre most kénytelen vagyok autóval járni.

Szóval levettük a karikagyûrût és elmentünk Suomenlinnára degagement kirándulásra, ahol az engagement után voltunk. Igazából a 2 barátnõjével ment volna nyári szabadtéri színházba, de az egyik lebetegedett, és én voltam a beugró. Mondjuk a felénél eljöttem, mert ebben a történelmi darabban a finnek egymást gyilkolták, a pirosak a fehéreket, aztán a fehérek a pirosakat, és nekem nem volt hangulatom ezt nézni, ez a finnek szomorú történelme back 100 in time, engem nem szórakoztatott, inkább zavart, meg a kényelmetlen ülések, ahol az átlagosnál sajnos nagyobb testemet kénytelen voltam összehúzni, s mellettem a leendõ exem, aki talán még nálam is szélesebb. Szóval a szünetben elmentem haza, hogy megnézzem a magyar-finn focimeccs végét. A szünetben értem haza, és láttam a 3. gólt.

A smire a drága hazaért, elaludtam a tv elõtt.