Na, már biztos, hogy nem utazok egyedül. Mivel a párom nem jön, egyedül terveztem autóval menni haza májusban, s bár volt aki ajánlkozott, nem szeretnék út közben másoktól függni vagy másoknak ártani, nem igen akartam vinni utast. S leginkább nem olyat, aki a Fideszre szavazott (és amúgy sincs közös támánk). Most viszont egy olyan utitársat találtam, aki egy igazi mókamester. A neve Mokkamaster, és egy (drága) filteres kávéfőző készüléket takar.
S most ezen a faviccen kuncogok magamban.
Ami azt jelenti, hogy nagyon ki lehetek már fáradva.
Pedig tegnap éjjel is aludtam 4 órát, miután lefordítottam apám hagyatéki végzését hiába - ma ugyanis megtudtam az adóhatóságtól, hogy a saját fordítást nem fogadják el.
Nem tudom mi okozza a stresszt, csak a tünetek alapján tudom, hogy stressz van és nem tudok aludni.
- 4 vagy 5 projektem van azonos időben, és próbálok közöttük zsonglőrködni.
- Próbálom védeni a csoportomat, hogy ne terheljem túl őket mindenféle hülye kérdésekkel, átfogalmazom, átkeretezem a munkát, s én szívom meg. Azt mondtam, hogy elég lefuttatni azokat a teszteket amik első körben megbuktak, de a kolleganőm az egészet újra akarja futtattatni.
- A gyermekem 17 éves születésnapja végre meg volt ünnepelve, de még nem tudom, hogy (utólag) milyen ajándékkal tudom meglepni. Megegyeztünk egy apás boltolós napban, de semmi konkrét dátum.
- A nap süt és én itt vagyok bent: ma 7-kor kezdtem (mert nem tudtam visszaaludni), és már haza mehetnék, de bámulom a képernyőt, hátha valamit még le tudok tenni az asztalra. (Ja, a szemüvegem).
- A tesókkal való lakás kiürités dugába tűnik látszani dőlni, hogy szépen megaszondjam, mert van aki nem akar találkozni a másikkal, viszont az a másik akar ezzel az egyikkel, vallásháborús okokból, ami féloldalas.
- Fél szemem a befektetési és a pénzváltási lehetőségeken, úgy néz ki elillant az alkalom, hogy buy on dip, azaz leárazáskor vásároljak, és a bitcoin is erősődik, de nem annyira, hogy pluszban legyek.
- Adót kell fizetnem. Eddig minden évben visszakaptam, idén 650 euróval tartozok az államnak. Nem értem, hogy csúszott így el az adóelőleg.
- Be kell vallanom az örökséget, amit már egyszer leadóztam magyarországon (0 forint volt), de itt a be nem fizetett összeg után kamatos kamatot kell fizetnem. Ami 0 euró után persze nem 0, mert emeli a jövedelemadó alapom, szóval nem örülök.
- S ez még csak az egyik fele, 2023-ból apám után, a másik fele, hála az emelkedő lakásárakat, már meghaladja az illetélmentes szintet, és az után fizethetek mint a tejesember.
- A párkapcsolatban sem történt túl sok pozitív fordulat
- A fiam achillese ugyan szépen gyógyul, de még 6 hétig én járok helyette boltba, ráadásul a párja is elutazott haza ázsiába temetésre, 4 hétre.
- Az üzemorvos naponta küld emailt, hogy töltsem ki a "hogy bírok megbirkózni a munkahelyi változással és milyen a munka-otthon egyensúlyom. Mindennap kitöltöm, egyszer behazudom, mogy minden tiszta tavasz és cseresznyevirágzás, máskor meg reálisan beírom, hogy eddig eddig eddig vagyok és nem bírom tovább.
- Hiába állt be a cukorszintem, egyre csak dagadok. Jönnek vissza a tavaly leadott 15-16 kilók. Úgy, hogy szinte semmi finomat nem ehetek. Se kenyér, se krumpli, se rizs, se tészta, pizza, palacsinta, chips, csoki, cukorka. Nem tudok mit enni, pedig kívánom.
