Földi paradicsom?

Minden nap egyre rövidebb, vagyis egyre hosszabb az éjszaka, és amikor sokáig fent vagyok, már látni lehet a csillagokat. Ami jó, mert hamarosan jönnek a Perseidák, lehet kívánni. A hullócsillag-csúcs az aug 12-13 közötti éjszakára várható, de már előtte 1-2 héttel is elvileg jöhetnek. Beírtam a naptárba, csak legyen felhőmentes az éjszaka.

Elég szar nyarunk volt (és mindjárt véget ér, az iskola valamikor aug 10-én kezdődik, szegény diákok!). Hideg. Most is csak 20-23 fok van. Reggel szépen süt, melegít, de mire elhatározom magam, hogy munka után kimegyek a tóra úszni, rendszerint leszakad az ég és esik. Vagy ha nem esik, lehűl 19-re, és abban nem esik annyira jól a tóban úszni.

Látom hogy nálatok csúcsra járnak a légkondik, mégis megdöglötök, vagy az erdőtüzek miatt kell elhagyni a lakást. Hát itt annyi eső esett a nyáron, hogy korábban jött a rókagomba-szezon, és az erdei bogyók is túlértek vagy megrohadtak. Vizesek.

Jó lenne, ha az égiek is jobban megkevernék a lapokat, ide is jusson egy kis kánikula, oda is egy kis eső.

Vizünk van, az áram olcsó. Azért rossz kimondani, hogy Finnország = földi paradicsom.

Ha látok hulló csillagot, majd kívánok nektek is enyhülést. 

Ocsút a mitõl

A párom ma elkezdett dobozolni. A hétvégén vidéken volt, hozott egy csomó banános dobozt, a múlt hetivel együtt van már vagy 30 a lakásban, abból 20 tele. Látszik a fény az alagút végén, már csak 10 nap kábé, és megkapja a kulcsot, és ha isten is úgy akarja, akkor a GGP elõtt kiköltözik.

A finnországi magyarok éves gulyásfõzõ versenye, azaz a gulyás grand prix aug 15-én lesz idén. Mindig az aug 20-hoz legközelebb esõ hétvégén, bár ha jól számolom, az idén 22-én lenne... Mind a két fiam is szabad, és szakács, és idén nyerni megyünk.

A párom meg azt mondta, hogy ha megkapja a kulcsot elõtte napokban, akkor a gyerekei segítségével szombat délelõtt átköltözik, igazán csak a szomszédba kell menni, de a költöztetõ autónak meg kell kerülni a síneket, ami légvonalban kb 275 méter az autóval 1 kilométer, mert költöztetõket hív, hogy a nehezebb bútorokat ne nekik kelljen a lépcsõn levinni, ugyanis a lift kicsi, hamar meglesznek, utána a szokásos költöztetõ pizza helyett inkább gulyáslevesre invitálja õket, tehát a bónusz gyerekeim is lehet, hogy ott lesznek. M* már egész jól elboldogul magyarul is, neki ott a helye, a gyerekeitõl sem sajnálom a magyar hangulatot, hálás is lehetek nekik érte, hogy nem nekem kell segíteni.

Na a dobozolásban segítettem, de inkább csak szétválogatni az ocsút a búzától, vagyis mi marad, mi megy. A tányérokat, edényeket, fakanalakat oszottuk el, meg a piákat. A házipálinka nem kellett neki, de az aszú meg a konyak és az egyik szilvás unikum az õ dobozában landolt.

Megkérdeztem a mû-agyat hogy mitõl kell az ocsút szétválogatni, már megint szépet böffentett. Továbbra sem tudok megbízni benne, mutatom miért:

Holnap jön a búza, vagyis a spájz, a kajás szekrény tartalma, ott van néhány csomag kávé, lisztek, babok, konzervek, fũszerek... A szalonnát nem adom, és hogy ne essen kísértésbe, reggelire megeszem a kolbászt.

Aztán csütörtökön elmegy Tamperébe Eppu koncertre, aztán a hétvégén megint valahova, aztán marad a jövõ hét, és viszlát, kösz a falakat (halakat helyett, gyk).

Azt mondtam már, hogy minden nap egy kicsit válunk, tegnap vettem a tv alá tv szekrényt, egy out-of-the box megoldással, mert amit vettem, az nem igazán tv szekrény, de nekem jó lesz, és ma meg csomagolás volt. Figyelnem kell, hogy az akácmézet és anyám muzeális értékû lekvárjait ne vigye el... Pirosaranyat meg Erõs Pistát már kapott. 

És azt meséltem már, hogy az általánosban (a harmadikban, ahol Békásmegyeren jártam a 3-8. osztályt) az ének tanárt Tóth Bélának hívták, és kb 56-os volt a lába, a technika tanárt meg Erõs Istvánnak (gyk. Erõs Pista)? Nem nevet, tényleg ez volt a neve. A Tóth Bélát csak a csattanó késleltetése miatt írtam, tudod, mint a bókemberben, helyette írhattam volna Szörnyellát (biosz) vagy a kis Kovalenst (kémia, anyagszerkezettan), vagy a Kapufát (programozás, ha valaki megbukott, azt mondta ez kapufa), de azok a középiskolában és az egyetemen tanítottak, nem az általánosban.

Hát ilyenek vannak, merülnek fel gyerekkori szép emlékek.

Vadas zacskós vadasporból

Csináltam inventáriót, átnéztem, hogy milyen fűszerek, levesporok és ételporok vannak itthon, mi az, ami lejárt, vagy hamarosan lejár, mert ebben a hónapban spórolni akarok, és nem akarok drágán ebédelni a munkahelyi étteremben. Találtam egy nemrég megöregedett (lejárt) vadast, és megcsináltam. Marhahúst pároltam, felöntöttem a porból készült lével, tettem hozzá mustárt és tejfölt, és csináltam hozzá zsemlegombócot.

Bár sikerült volna.

A szósz egyáltalán nem emlékeztet a vadasra, leginkább valami savanykás sztroganoffra, a színe sem narancsárga, hanem világosbarna.

A gombóccal meg hogy jártam. Volt itthon zsemle, megpirítottam sütőben. Beáztattam tejbe. Beletettem az élesztőt, majd mikor megszívta magát a tojást, teljes kiörlésű lisztet, és hagytam állni, de túl híg lett, sűriteni kellett, és amikor gombócokat formáztam és ki akartam főzni, szétesett, kb olyan lett mint a nokedli. Az első három gombóc után feladtam, a tésztából csináltam inkább kenyeret, rozslisztet adtam hozzá, és kaptam egész jó, de lapos rozs cipót.

A hamis vadast a nokedlivel ettem, aztán mikor az elfogyott, csináltam puliszkát. Na az jól sikerült. Most hogy a hús elfogyott, vettem juhsajtot, azzal eszem a puliszkát.

Nem ajánlom senkinek a vadast vadasporból, de a puliszkát igen, azt még én sem tudtam elrontani.

A juhtúrót a Lidl-ben találtam, a görög hét termékei között, fém dobozos kiszerelésben.

Minden nap válunk egy kicsit

Válunk, és egyre inkább úgy érzem, hogy ez egy folyamat, nem történik egyik napról a másikra, fázisai vannak, mint az életnek: megszületünk, élünk, meghalunk, avagy a születésünktől kezdve haldoklunk. Ha jobban belegondolok, a párkapcsolat is a megismerkedéssel kezdődő váláskodás.

Közben felismerem, hogy a hasonlat nem jó, mert ha a megismerkedés a születés, (a társkereső oldalra feliratkozás vagy a buliba menés a fogantatás), az összeköltözés a felnőtté válás, az öregedés a vitatkozás, és a halál az elválás, akkor mi történik azokkal, akik nem válnak el? Nem halnak meg? Abszurd szingularitás. A két folyamat nem kongruens.

Minden nap válunk (válogatunk) egy kicsit. A múlt héten átnéztük a gardrobot, melyik törülköző és ágynemű marad, mi, az amit elvisz. Ezen a héten átnéztük a pincét. Ezek elég egyértelműek, hogy mi kié. A szerszámok és a konyha nehezebb lesz, mert amiből kettő vagy több volt, abból egyet tartottunk meg, nem tudjuk elosztani. A vasalót viszi, majd veszek újat, veszek kávéfőzőt, botmixert, serpenyőt.

Az elmúlt napokban kis lépésekben váltunk tovább. Szerdán kiléptem a családi bónuszprogramból (minél többet költünk a boltban, annál több százalékot kapunk vissza a levásárolt összegből, míg egyenként 3-400 eurót költve külön-külön 2%-ot kapnánk vissza, fejenként 6-7 eur, együtt 7-800 euróval már 4-5%-ot, vagyis 30-32 eurót). Csütörtökön megszüntettük az egyik közös bankszámlát (amiről a közös kaját vettük, a másikat, amiről a rezsi megy, majd akkor, amíg az utolsó közös számlát is kifizettük). Pénteken költöző dobozokat hozott, aztán elutazott vidékre. Most megint gyakorolhatom, milyen lesz itthon egyedül. Jövő héten tovább osztozkodunk, és elkezdjük dobozolni a dolgait.

Lassan halad, mint egy munkahelyi folyamat. Apró feladatokra és mérföldkövekre bontható. Látni a célt, tudjuk hova kell eljutni. Eljön a nap, amikor kiköltözik (release). És utána lesz még a hozzászokás, a lakásból hiányzó bútorok és szőnyegek pótlása. Szóval a kiköltözéssel nem ér véget.

Szeretnék minél hamarabb túl lenni az egészen, de nem tudom siettetni. 15-én kapja meg a kulcsokat. Utána tud költözni. Addig udvariasan kerülgetjük egymást. Elvileg maradunk párkapcsolatban, de külön fedél alatt. Nem tudom, hogy fog ez működni, ezt majd meglátjuk.

---

Ma mind a 3 (itt élő) gyerekemnek tudtam valamiben segíteni. Az egyiknek megjött a számítógépe, segítettem elhozni a boltból (legalább 20 kilós doboz). A másikat elvittem bútor boltba, polcot és szőnyeget kerestek. A harmadiknak aláirtam valami hivatalos iratokat.

Remélem, még sokáig tudom őket segíteni. Most a világ nem túl rózsás, alig alszok, és félek, hogy valami történni fog.

Szemüveg és sapka

Elmentem a távolabbi szemüvegeshez, ahol valamikor 8-9 éve csináltak nekem egy olyan szemüveget olcsón, amivel, ha dolgozok, látom a billenytûzetet (kb 50 cm), a laptop képernyõt (kb 60 cm), és a  nagy monitort, amit második képernyõnek használok, és a laptop képernyõje felett nézem (kb 90 cm).

Úgy emlékszem, hogy ez egy olyan multifokális lencse, amiben az alsó olvasó és a felsõ távolabb látó rész között kisebb az átmenet, mint egy sima multifokális lencsében, ezzel nem kell a végtelenbe látni, elég, ha látom az asztalt, a monitorokat, és ha valaki odajön az asztalom mellé, kb 2 méterre, nem kell levenni a szemüveget, mert látom vele.

Na ez a szemüveg megérett a frissítésre, mert a távoli monitort továbbra is jól látom vele, de a közeli laptop monitornál már hunyorogni kell.

Csináltattam a cég pénzén egy monitoros szemüveget, hát az szar lett. Közelre, a laptop monitort és a billentyûzetet jól látom, de a távolabbi 90 cm-re levõ monitor homályos. Mérges vagyok rájuk. Azt mondták, olyan lesz, mint a régim volt. Ma viszont azt mondta a néni, hogy a GDPR miatt nem látja, milyen volt az a 7-8 éves monitor, mert 5 év után törölniük kell. Hogy gebedjenek meg!

Ha valamit több mint 5 év után vissza kell nézni, mert mint most is, van egy termék, ami jó, és ugyanilyet szeretnék, akkor azt nekem kell eltárolni.

Magyarul most csináltathatok megint egy új szemüveget, mert az a három, amit idén csináltattam, lószart se ér. (Az egyik multifokális, a másik olvasó, na jó, ha lenne idõm meg türelmem olvasni, akkor arra az jó lene, de most inkább a régi mutlival olvasok, mert azzal ha felnézek, látom a tévét is.)

---

A múlt hétvégén kivittem egy ismerõsömet Nuuksio-ba, a közeli nemzeti parkba. Kicsit sétáltunk, és leültünk a tûzrakó hely mellett a kõre kávézni. Aztán haza vittem oda, ahol megszállt, köszönni akartam a szállás adó néninek, aki közös ismerõsünk, de nem volt otthon, aztán haza jöttem. Itthon kerestem a nemzeti parkos sapkámat (terep színû napellenzõs sapka, a nemzeti park logójával), de sehol nem találtam. Kérdeztem a nénit is, hogy nem felejtettem-e nála. Nem.

Ma kivittem az ismerõsöm és a gyerekeit ugyanoda az erdõbe. Odafelé megálltunk a Haltiánál, beszaladtam venni egy ugyanolyan sapkát, mert az elõjelzés szerint csöpögni fog az esõ, és nem volt nálam törölközõ (kopasz embernek nem kell sapka, ha van törölközõ). Vettem sapkát. Aztán körbe sétáltuk a piros kört, megálltunk a tûzrakónál makkarázni (grillkolbászt sütni). Hát ott a sapkám, valaki felakasztotta a faház/fedett beálló falán egy kiálló szögre. Nagy valószínûséggel az enyém, mert nekem pont azon a napon, amikor ott jártam, veszett el. A fejméret is az én fejemre volt beállítva.

Most van kettõ.