Két dolog (amiből az egyiket elfelejtettem)

Két dolog van, amit fel akartam jegyezni magamnak, mert a blog egyfajta saját napló, ahol majd visszanézhetem, hogy milyen dolgok folglalkoztattak korábban.

Az egyik az, hogy májusban hazafelé menet lefotóztak valahol Észtországban, és vártam, mikor jön meg a büntetés, de helyette a vissza útról kaptam bírságot Lettországból. Jó 5 héttel a "baleset" után, postán, a saját címemre jött a finn nyelvű levél. Jól működik az országok közötti együttműködés, a rendszám alapján megtaláltak. Meg tudtam nézni magam a fotón, valóban az én autóm volt, csak az nem derült ki, pontosan hol történt. 70-es úton 86-tal hajtottam. Az összeg szerencsére nem túl magas, 20 Eur, Finnországban hasonlóért 150-200 eurót kellett volna fizetni.

A lényeg a, hogy nem lehetek elég óvatos, hiába próbáltam betartani mindenütt a sebességkorlátozást, voltak olyan helyek, ahol az autóba épített kamera (kijelzi az aktuális sebességkorlátozást) és a navigátor különböző értéket mutat. A tanulság, hogy nyugisan kell vezetni. Odafelé nincs nagy gond, mert a szállásra nem baj, ha később érek, majd másnap tovább alszom, és Budapestre érkezhetek (legalábbis amíg megvan anyu lakása) éjjel is. Visszafelé nyomni kell a gázt, hogy Tallinnban elérjem a hajót. A késést csak úgy lehet kivédeni, hogy reggel korábban indulok, hagyok időt a lehetséges dugókra (Lettország és Litvánia volt lassú), és rövidebb időt töltök Riga után a tengerparton.

A másikat elfelejtettem.

A keddi születésnap jól sikerült. Mind a 3 gyerek eljött, és mind a 3 barátnő ott volt, és a legkisebb is jól érezte magát annak ellenére, hogy a párom kihagyta az aznapra tervezett színházat, és otthon maradt. Azt mondja, szereti a gyerekeimet, és a párjaikat, és ha külön is költözünk, akkor is szeretné majd tartani velük a kapcsolatot. Már csak 1 hónap, annyit kell kibírni.

Sok mindent megbeszéltünk, és sok mindent elintéztem már. A lakás felét megvettem tőle, ő vett magának újat a közelben, az erkélyről mutatta a gyerekeknek, melyik házban fog lakni. Az áramszolgáltatóval és az ineternetes céggel megkötöttem a szerződést, biztosítást is kötöttem. Ezek eddig az ő nevén voltak. A közös kaja számlára már nem utalunk pénzt, ami most rajta van, azt csak a közös kajára költjük, minden mást saját magunk veszünk. A rezsi számlára még megy augusztusban pénz, abból fizetjük a közös költségeket, amíg ott lakik. A Netflix, Ruutu, hangoskönyv és újság előfizetés aug végéig közös, ő már végig is nézte azt a sorozatot, ami érdekelte. A bútorokat, szőnyegeket, konyhai eszközöket megbeszéltük, mit visz, mi marad. Megegyeztünk, mennyit kompenzációt fizetek azokért a dolgokért amit közösen vettünk. Kérte, hogy a közös fotókat majd adjam oda neki. 2019-től mostanig átnéztem mindent, kb 3-4000 képet kap USB memórián.

Már csak ki kell várni azt az egy hónapot. Úgy könnyebb, hogy egyedül vagyok otthon, megint elment a szigetre, és csak vasárnap jön haza, azt csinálok, amit akarok, minden napra van valami program, akkor megyek aludni amikor akarok, azt hallgatok elalváshoz, amit én akarok.

Most jó.

Hétköznapok apró örömei

Meleg van. 29 fok volt vasárnap, ami finn viszonylatban már durva kánikula. A nap laposan süt, és az autó ablakai üvegházként hatnak, bent forró a levegő, mint a szaunában.

Voltam úszni a bodomi tóban, elcsábítottam a legkisebb gyermekem, s csodák csodája, volt kedve kicsit kimozdulni. Mire kijöttem a vízből, fekete felhők gyűltek, és leszakadt az ég. Dörgött, villámlott, de megúsztuk nagyobb elázás nélkül. Aztán lehűlt az idő, ami megint csak jól jött. Ma megint hétágra süt.

Amikor ilyen jó az idő, a barátnőm a hétvégi házban van. Ennek is örülök, mert gyakorolhatom, milyen lesz, ha végre elköltözik. Nem veszekszünk a kaján, se az anyagiakon, sem azon, hogy mikor indítom el a mosogatógépet. Most hazajött, részben az eső, részben a fogorvos miatt. Itt egy évre előre adnak időpontot, neki épp most volt, nem igen lehet elhalasztani. 2 napot van itthon, aztán megy vissza a szigetre.

Ahova én már aligha megyek. Haza is hozta az ott hagyott cipőmet és ruhámat. A bográcshoz való 3-láb lehet, hogy ott maradt, kértem, hogy azt is hozza haza, kell az augusztusi gulyásfőző versenyre. Az pont azután van, hogy ő elköltözik. Az egyik fiam szabadságon lesz, jön velem főzni. Szakács. Nyerünk.

Most megint melegszik az idő, a párom holnap visszamegy a szigetre, és ott lesz megint egy hétig. Mondom is a gyerekeknek, hogy csinálhatnánk valami közös programot. A kisebbik is szívesebben jön, ha M* nincs otthon.

A múlt héten kedden volt hivatalos egy barátnője születésnapjára. Mondom is, milyen ember az, aki keddre teszi a születésnapi bulit? Erre nézem a naptárat, közeleg az ikrek születésnapja, kérdem, ki mikor szabad, mikor tudnánk megünnepelni? Kiderült, hogy ma mindkettő szabad, a kicsinek is szünidő van, tehát ma, kedden este találkozunk. Hát így lehet kedden születésnapot tartani, ha nincs másik, jobb időpont.

Felszabadította magát

Kolleganõm, akivel egy napon érkeztünk a régi cégtõl az újba, azonos pozícióba is, csak más osztályra, tegnap jött elköszönni, hogy ez volt az utolsó munkanapja. Kilép, mert neki sok volt. Hazaköltözik, és viszi a férjét is magával. Egyelõre nem keres munkát...

Az indiai kollegám, akivel sok sok évvel ezelõtt voltunk konzulensek ugyanazon a projekten, s most itt újra találkoztunk, szólt, hogy megszûnik a szerzõdése, a cégünk nem hosszabbít vele. Azt mondja van tartaléka, és ha nem kell bejárni minden nap, lesz ideje felmérni a piacot és újra eladni magát. Egyáltalán nem retteg attól, hogy hogy fogja fizetni a lakáshitelét, vagy a gyerekek iskolázását.

Elefánt vagy bolha?

Én miért vagyok kockázat kerülõ? Talán azért, mert 4 gyerekes apaként folyton gondoskodnom kellett róla, hogy mindig legyen fedél a fejünk fölött, és kaja az asztalon. Akkor is, ha önállóként anyagilag jobban járnék. Kisebb kockázat, kisebb fizetés. Nagyobb stressz, nagyobb fizetés. A jó munkahely az, ahol magas a fizetés, és alacsony a kockázat (hogy kidobnak) és a stressz (hogy ne rövidítse az életedet).

Most kis lépésekkel haladok elõre. Interneten érdeklõdtem, mennyibe fog kerülni a lakásbiztosítás, ha a párom elköltözik. Csak kiszámoltam, de nem akartam venni, mert még nem esedékes. Erre hív a biztosító, hogy félbe maradt az ajánlat kérés, tud-e segíteni. Kaptam egy elõzetes ajánlatot, ami kb 25%-kal olcsóbb mint a jelenlegi. Mondom küldje a papírokat, ha jó, aláírom. Este hazajöttem, és megnéztem, hogy ha a kocsi és lakás biztosítás egy helyen van, melyik biztosító ad több kedvezményt.

Kiderült, hogy az autó biztosításom 50%-kal nagyobb, mint amit a konkurencia adna. Zsupsz, ment tegnap este a biztosítás a másikhoz. 920 helyett 615 euro, azonos kockázatvállalással (casco és kötelezõ). És még az ebéd-kártyámra is ad bónuszt. Ha a lakást is ott kötöm meg szeptembertõl, akkor további 8% kedvezményt adnak.

Érdemes idõnként versenyeztetni a lakáshitelt, a biztosítást, úgy mint a telefon elõfizetést is, mert ha átmész a szomszédba, azok adnak új-ügyfél-kedvezményt. Meg a munkahelyet is, mert ha maradsz sokáig, elfelejtik emelgetni a fizetésed.

Most nehéz a munka, de próbálom megállni a helyem. Sok az olyan új feladat, amit még nem csináltam, és a szabadságok miatt nincs kitõl kérdezni. De jó lenne, ha minden feladat rutin feladat lenne... De a futószalag mellett álló kollegák (gondolom) jóval kevesebbet is keresnek.

Most örülök, hogy élek.

Kéne menni aludni.

Holnap elkezd esni az esõ, a kedves hazajön a hétvégi házból, oda a szabadság. Még 2 hónap.

Szabadság vs függõség

Ahogy megigértem, keresem a páromnak a fotókat. Most járok 2021 júliusnál. A depresszióról és az emberek hasznosságáról vagy haszontalanságáról olvastam akkor, és a jobb szövegrészeket lefotóztam. Már el is felejtettem, az sincs meg, hogy ennek a könyvnek mi a címe, de a szöveg találó.

Minek birtokolnád azt, amit kibérelhetsz?

A másik pedig az, hogy aki alkalmazott, az egy bizonyos módon lett idomítva.

Itt az elõzmény:

Az utolsó mondat kemény...

Megvettem, elköltözik

... és akkor még, amikor az elõzõ sorokat írtam, nem is volt annyira meleg, max 35 fok. Vajon hogy bírjátok, hogy bírja a család, akik most otthon vannak, és holnap jönnek haza?

A gyerekek grilleztek az udvaron, míg én oda voltam, és feltették a családi csoportban a képet, hogy jöjjön, aki tud, jut mindenkinek. Akkor a párom megkérdezte, hogy megyek-e grillezni, mondtam megyek, mert a lányomék is grilleztek Budapesten. Vagyis nem hazudtam, de nem árultam volna el, hogy én nem itthon vagyok, hanem otthon, ezért a saját udvaromon a fiam grillezésén nem tudok ott lenni. Aztán a fiam párja mondta, hogy nem akar miattam hazugságba keveredni, felhívtam a kedvest, és elmondtam neki, hogy Budapesten vagyok, haza mentem befejezni a kipakolást, mert jön a festõ. Nem volt rajta meglepõdve, azon lepõdött volna meg, ha a hétvégi ház helyett, ahova nem mentem, nem találtam volna ki valami más programot magamnak.

Azt már meséltem, hogy amikor autóval voltam otthon, azt mondtam, hogy leginkább ott maradék Budapesten, és vissza se jönnék, és elmennék 1 év fizetésnélküli szabadságra? Na most ez úgy módosult, hogy a nagy meleg miatt nem tervezek a nyáron oda menni, és mivel megvettem a lakásban a párom részét, és ezzel megemelkedett a lakáshitelem törlesztõje, nem is lesz lehetõségem felmondani. A tartalékom jelentõs részét is betoltam az önrészbe, és ha elköltözik, akkor a lakás költségei is megnõnek, közös költség, áram, biztosítás, internet, tévé... ezeket innentõl, pontosabban a kiköltözés napjától egyedül fizetem.

Múlt héten megvolt a szerzõdéskötés, mivel nem használunk ingatlanközvetítõt, nem lehetett digitálisan intézni, be kellett mennünk a bankom központjába, ott írtuk alá az adásvételit. Lezárták a régi hitelem, kaptam egy újat magasabb összeggel, abból kifizették a párom részét az õ bankjának, ami a hitelen felül maradt, az most ott csücsül a számláján és várhatóan a héten abból kifizeti azt a lakást, amit megvesz itt a szomszédban, a vasút túloldalán. Nem lesz messze, de hát meglepõen jó ez a környék. Azt nem is meséltem, hogy amikor azt a lakást megnézte, beszélgetett a leendõ szomszédaival, és mind azt mondta, hogy jó a ház jó ott lakni. És ami feltette neki az i-re a pontot az volt, hogy talált egy négylevelû lóherét. Közöttünk én voltam az, aki ilyen extra szerencsét talál, de neki ez most jel volt arra, hogy azt a lakást kell megvenni. Hát egy kicsit túl közel lesz, de ha át akar jönni lecsót enni, hát jöjjön.

Megkért, még a télen, hogy az együtt töltött évek során készült fotókat keressem már elõ, és adjam oda neki. A születésnapjára vettem neki egy USB memóriát, és ma végre, mivel más jobb dolgom nem volt, elkezdtem átnézni a régi fotókat. Az elsõ képek valamikor 2019 februárban készültek. Januárban még Barcelonában voltam. Eszembe jutott, mennyire jól éreztem magam ott (vissza is mentem minden év elején), de tudom, hogy ami elmúlt nem jön vissza. A döntések súlyát viselnem kell.

A jelek azt mutatják, hogy bátortalan vagyok ahhoz, hogy nagy döntéseket egyedül hozzak meg. Ha áll mellettem valaki, aki támogat, legalább annyiban, hogy meghallgatja a dilemmám, a lehetséges megoldásokat. Mert amikor megfogalmazom, szavakba öntöm a problémát, és a lehetõségeket, máris jobban átlátom. Ilyen volt az elsõ feleségem, aki rávett, hogy jöjjünk Finnországba, az évfolyamtársaim, akik támogattak a döntésben mikor visszaköltöztem (akkor is volt egy elszalasztott lehetõség, amit szintén bánok), a második feleségem aki támogatott a munkahelyváltásban, és õ, akibõl nem lett feleség, de rávett, hogy adjam el a kis kopott sorházi lakásom és költözzek vele össze. Most ebben a döntésben, hogy költözzünk szét, nem segített senki, de éreztem, ha együtt maradunk, én is vagy alkoholista leszek, vagy hamarosan halott. Szerintem a stresszt és a cukorbajt neki köszönhetem, és ha  folytattuk volna, a rákom is kiújult volna.

Nálunk is dúl a meleg, 28 fok volt eddig, de a héten lehet 30 felett is. Légkondi itt nincs, az ablakot sem lehet kinyitni, nap közben ezért ma is bementem a munkahelyre, bár lehetett volna távmunkázni. A nap miatt nem akartm ma kimenni a partra, sem a strandra, hazajöttem képeket nézni. Egy nap alatt (kb 2 óra alatt) 1 év képeit tudtam átnézni. 2019 megvan, hátra van 6,5 év. Azzal elleszek addig amíg az ex hazajön a hétvégi házból.

A szerzõdéskötés ha minden igaz elindult neki, digitális folyamat, a bankok lelevelezik az ingatlanos céggel, és amikor kell, minden fél digitálisan aláírja. Ha jól tudom, aug közepén szabadul a lakás, aug végéig elköltözik. Lassan tervezgetem az anyagiakat, hogy fogok kijönni egy fizetésbõl, mennyi marad utazásra, és más szabadidõre. Nem túl rózsás, de anyámat már nem kell menni havonta látogatni...

Ami valahol szomorú.

Lassan ránk is ránk kerül a sor. Addig megpróbálok minél több pénzt félre tenni a gyerekeimnek. Meg koporsóra.