Egyedül itthon

Tegnap megvolt a költözés, este nagyon egyedül éreztem magam. Ha belegondolok, sem az együttélés, sem az egyedüllét nem jó, hogy lehet ezt az ellentmondást feloldani?

Tegnap délután elmentünk a fiúkkal gulyást fõzni. Nem nyertük meg, de finom lett.  Az egyik fiam vágta fel a húst, a másik fõzte és ízesítette. Én nagyon fáradt voltam, alig tudtam segíteni, de jobb is így, a szakács csinálta végig. Csak fájt utána a lába. Nekem meg a fejem a füsttõl. A mellettünk levõ csapat félóránként szén-gyujtó olajjal locsolta a tüzet, és a büdös füst mind ránk jött.

Ezért ma mostam is. Meg takarítani akartam, az elvitt bútorok  helyén sok a por, de a drága elvitte a felmosófákat is, ma újat kellett venni. A wifi routert is elvitte, pedig azt hittem, hogy az a lakás része, azt is venni kellett. A számítógépes boltban le volt árazva, jóval olcsóbban kaptam meg, mint amit kinéztem.

Tegnap beüzemeltem a régi okos tévémet, ami teljesen demens lett, egyik streaming alkalmazást sem tduja már futtatni. Gondoltam, hogy veszek egy külsõ eszközt amivel fel lehet okosítani, de ahhoz külön távirányító jár, és én megszoktam, hogy a tévéhez és az alkalmazásokhoz egy van (az is gyakran elkeveredik).  Meg kicsit kicsi, ott ahol eddig volt, alig látom a kanapéról a feliratot. Vagy át kell rendeni a lakást, vagy venni kell egy nagyobbat, okosabbat. Hát így lett, hogy a felmosó eszközök, a wifi router, és a fillérekre leárazott HP nyomtató után még este visszamentem venni egy leárazott tévét is. QLED, ami fényesebb a láncnál a kard régebbinél, és féláron (380 euro). Most próbálgatom, szép, de a hangja kicsit gyengusz, kell majd neki egy hangrúd (soundbar). Cuki újfajta távirányítója van, ami mûködik karaoké mikrofonként is. Gondolom azzal fognak majd lehallgatni a multik. A régi tévé is marad, mivel van rajta scart bemenet, majd azt fogom használni a VHS kazetták digitalizálásakor. Már csak idõt kell rá találni...

A HP nyomtató meg azért akart hazajönni, mert a Canonnal megszenvedtem, mire be tudtam konfigurálni a nyomtatót. Nincs hozzá támogatás. A szkennert meg se próbáltam. A HP viszont támogatja, és elvileg plug-and-play mûködik.

A múltkor összeomlott a linux alatt a Notepad++. Sajnálom nagyon, mert nagyon szerettem, de mivel nem megbízható, törlöm. Kéne helyette egy hasonló, több fájlos sima szövegszerkesztõ. A windows 11-es Notepad már kezd hasonlítani. Valami ilyesmi kellene Linuxra. Az irfan view batch konvertálás nagyon lassú a wine-ben, azt is valszeg le fogom szedni. És a microsoft-féle böngészõt is, mert felesleges kettõt használni, ha tudok a profilok között váltani.

 Hát most itt tartunk. Megyek vissza játszani még a tévével. Báj. 

SEO az álláskeresésben

Részt vettem egy karrier tanfolyamon, és elgondolkodtam, hogy ha a jelentkezést és a CV-t mesterséges intelligenciával felokosított robotok nézik át, akkor meg kell tanulni, hogy tudunk átjutni a gépi szűrésen. Másként kell kitűnni, mint amikor emberek nézték át a CV-ket.

Korábban elég volt tudni, hogy kit kell "leszopni", megkörnyékezni, megvesztegetni, most a robotot kell "leszopni". Olyan kulcsszavakat kell betenni a jelentkezésbe, amire a robot harap. Vajon a fodros agykocka vagy online terhesteszt kulcsszavak segítenek?

Utálom a SEO-t, ahol a kereső oldal algoritmusát kell kielégíteni, hogy előrébb kerülj a keresési listában, mert az, aki ismeri a trükköket előrébb jut, mint aki igazán jó terméket vagy szolgáltatást árul.

Most valami hasonló tudás kell, ha valaki új munkát keres.

Én nem keresek, kösz, jól érzem magam itt... de valamiért a vezetőség fontosnak tartotta ezt a traininget most behozni. Tudom, fekete hattyú, bármi bármikor változhat.

Jobb résen lenni.

Last minute napfogyatkozás

Nálunk kb 80%-os lesz a napfogyatkozás, és többen programot szerveztek rá, hogy közösen nézzük. Last minute lázasan keressük, hol lehet olyan szemüveget kapni, ami megfelel a standardnak és biztos nem bántja a szemet. (Vajon kinek jutott eszébe standardizálni a napfogyatkozás-néző szemüveget?) Hazafelé tudnék venni a Normálban, de ahogy elnézem, a napot már most eldugta a felhő...

Tegnap este tiszta volt az ég, és láttam pottyanókat, csak mondom, nem mintha fontos lenne, legalább 1000 évig fogok élni. Ha nem, akkor ne higgyetek a babonában.

A kollegám szerint el kellene mennem betegszabadságra és beszélni egy pszichomókussal.

Betenni

Tegnap este komoly beszélgetésen estünk át / beszélgetést csaptunk / komolyan elbeszélgettünk arról (megfelelő rész aláhúzandó) (hogy mondjam helyesen magyarul szenvedő szerkezet nélkül), hogy miért jutottunk el oda, ahova.

Elmondta, hogy ő nem ezt akarta. Nem akart bántani, nem akart feszültséget, nem akart nekem stresszt okozni. Nem akart éjjel megfojtani, vagy gombával megmérgezni, nem akart ártani nekem, inkább magába fojtotta (szóismétlés) a mérgét és magába fordult. Nem akart megváltoztatni, elfogadott olyannak, amilyen vagyok. De a saját igényeiről sem akart lemondani. Szerette volna, ha kérés nélkül, magamtól hozok neki időnként virágot, megölelem mikor reggel elindul dolgozni vagy este hazaér, és hogy több pénzt rakok a közös számlára, figyelmet akart, hogy úgy érezze számít, és gondoskodok róla. Társat akart, életünk végéig tartó szövetséget,  hogy este odabújhasson hozzám a tévé előtt. Kérni nem akart, nem akart sóvárogni egy kis közelségért.

Nekem is vannak, lettek volna igényeim. A közös programok, kirándulások, de legalább esti séták, egészséges kaják, hogy ne csak én főzzek, vegyen részt benne ő is, meg a beszélgetések, a problémák közös megoldása, a feszültség és stressz csökkentése. Nekem már az is sokat segített, amikor meghallgatott, mert ha kimondom, rendeződnek a gondolataim, jutnak eszembe megoldási lehetőségek, tehát nekem aktív figyelemre lett volna szükségem. Egy ideig hallgatott, azán a szememre vetette, hogy folyton én beszélek. Magától nem kezdte el mondani, én meg kitöltöttem a csendet. Aztán abbahagytam a beszédet, és egyre inkább úgy éreztem, hogy nem segít könnyebbé tenni az életet, nem segít csökkenteni a feszültségemet.

Arra jutottunk, hogy egyikünk se tett bele mindent ebbe a kapcsolatba.

De a késeket, az összes jó paradicsom vágó kést, azt képes volt kivenni belőle (a konyhai fiókból).

Hullócsillag, ima, programozás?

Elég abszurd ez a csillaghullás-várás a részemről, mert úgy néz ki a betárazott kívánság listámmal képes vagyok órákat (na jó, mostanában max csak 1 órát) várni éjjel az eget kémlelve hogy kívánhassak, egy évbene egyszer augusztusban, ahelyett, hogy valami istenben hinnék. Akkor kívánhatnék minden nap, akár többször is.

Úgy néz ki, hogy a hulló csillagok segítő erejét nagyobbra becsülöm, mint a láthatatlan barát vagy teremtő létezésének a valószínűségét.

    Hiszem, ha látom? A hulló csillag konkrét és látható, isten láthatatlan.

    Avagy elpártolt tőlem az isten, elpártolt tőlem a szerencse? Lám négylevelű lóherét sem találok már jó ideje.

Pedig tudom, hogy elég, ha sikerül a kérést megfogalmazni, és betenni a tudatalattiba, hogy az agy dolgozzon rajta, hogy ha olyan lehetőség jön szembe, ami segít a cél elérésében, de amúgy észre se venném, akkor jelez. Magyarul az ima vagy a csillagokba fellőtt kérés csak az agyamban okoz változást, és mégis működik.

De ettől meg herótom van, olyan, mintha reggel belenéznék a tükörbe és azt mondanám, hogy sikeres vagyok, okos vagyok, szép vagyok, magabiztos vagyok (vagy mégsem?), amerikai bullshit, amit a multilevelmarketing tréningeken tanítanak.

Gondolatban már mi is ott voltunk a hajón, és milliomosok voltunk...

Avagy nem jött be. A piramis csúcsára csak nagyon kevés ember jut fel.