Frász

A gyerekek hány éves koráig kell a szülőknek aggódni, hogy minden rendben van-e velük?

A legkisebb 17 körül jár, vajon (s mikor) lesz belőle munkásember? S az egyik iker (31) elmegy (a temetés után) a volt iskolájába találkozni a röplabda edzőjével, aki beállítja gyerekekkel játszani, akik megrúgják, és lesántul, és ugyan haza tudott repülni, de a kórház 10 hét ágynyugalomra ítélte, persze be is gipszelték.

Azt hiszem az volt az egyik fő oka annak, hogy én visszaköltöztem Finnországba, mert nem bírtam elviselni a feszültséget (főleg az ex-szel), hogy a gyerekeknek valami bajuk eshet.

Anyám vigyázott az ikrekre, az egyik kiesett vagy kiugrott a hintából, az meg fejbe baszta, agyrázkódás, korházban éjszakázás, kivizsgálás, utazástól eltiltás úgy, hogy nekünk másnapra volt repjegyünk hazautazni Finnországba.

Vagy amikor a kézilabda kapun lógott az egyik, és a hálót rögzítő kampó felhasította a kezét úgy, hogy műteni kellett, és utána még 2x volt helyreállító (varrat hosszabbító) műtétje.

Felnőtt, mégis a frász kerülget, hogy tolókocsiban kell majd tologatnom. Hál égnek, megvan még apám (és anyám) kerekesszéke, azzal jött a temetésre. Szerencsére az ex, az anyja is ott volt, és ő tologatta.

Hát én eddig-eddig-eddig vagyok, mutatom, kénytelen vagyok horror filmet nézni, hogy a saját nyomoromat valamivel elnyomjam.

A papa elcsámborgott

Megnéztem a filmet, csak erős idegzetűeknek, de melegen ajánlom. Durva. De ezt lehet, hogy nem nézem meg kétszer, mint a futni mentemet.

Valószínűség közel nulla

Mennyi a valószínűsége annak, hogy egy Finnországban élő ausztrál, aki Helsinkiben a főnököm volt, pont arra a villamosra szálljon fel a Fehérvári úton, és meghívjon magához, és én ott angolul beszélő finn kutyát simogassak?

Annak az esélye, hogy én vadidegen kutyát simogassak, közel nulla (limes 0), mert rólam minden kutya kiszagolja, hogy zsigeri módon rettegek a kutyáktól.

Hát még egy angolul beszélő ausztrál/finn kutyát Budapesten? Az is ritka mint a fehér holló.

Annak az esélye, hogy Finnországban egy kolléga behívjon a lakásába, és borral kínáljon, szinte nulla, hát még annak, hogy a főnököm (ok, volt főnök) hívjon, még kevesebb.

Eltemettük anyut, megvolt a tor, sok vendég, én mint a legöregebb utód mindenkivel beszélgettem, utána hulla fáradt voltam, elmentem kiszellőztetni a fejem a szokásos szerda esti vacsorára barátokkal. Haza felé ülök a villamoson, mikor felszáll a volt főnököm... a többit már tudjátok.

A fenti közel nulla valószínűségeket összeszorozva az eredő valószínűség méginkább nulla. Nagyon kicsi az esélye, kb annyi, mint hogy sikeresen lestoppolsz egy vogon űrhajót.

Épp itt volt 3 hónapot csereprogramon, a budapesti csapatát, volt kollegáimat vezette, és a búcsú vacsora után ment haza az albérletbe, a haza költözés előtti este. Volt egy pár üveg maradék bora.

Jó bora volt, nem fájt tőle a fejem utána.

Csak jelzem előre, hogy a törölköző napon is itthon leszek, megpróbáljuk kiüríteni a lakást, ahol eddig mehúztam magam, ahol a szomszédok szokták kérdezni, hogy új szomszéd vagyok? Nem, baszki, én 1981 óta itt lakom, csak olyan ritkán vagyok itt, mint a fehér holló.

Űrt látok

Képeket kerestem anyámról. Furcsa nézni hogy változott az évek során. Lefogyott, megöregedett. Tavaly nyáron nagyon jól nézett ki, karácsonykor már kezdett gyengülni.  Nem is igazán jutott eddig el a tudatomig, hogy több fotó nem lesz, és hogy nem lesz kitől megkérdezni, mikor és hol készült a kép és ki van rajta. Anyám mindent is tudott. Nézve a képeket feneketlen űrt érzek magam körül, amin sem a Fidesz, sem s Tisza győzelme nem tudna enyhíteni. 

Tudathasadás

Tudathasadásos állapotban érzem magam. Minden ismerősöm meg akar győzni, hogy menjek el választani, és szavazzak, még a miniszterelnök is személyesen címzett levelet küldött, hogy segítsek megvédeni az országot és az utóbbi évek vívmányait. Most fontosnak érzem magam, de az az egy szavazat nem oszt vagy szoroz.

Ha a kutyákra akarok szavazni, akkor nézzem meg milyen ellenszenves a pártvezető, és a szavazatom elvész (szavazzak a tiszára), ha a DK-ra akarok szavazni akkor hülye nyugger vagyok, ha lendületes és friss országot akarok, akkor a fideszre, ha a mi hazánkra akarok, akkor a fideszre adom, de a legjobb az volt, hogy kérik, hogy a fidesz szavazók a mi hazánkat is ikszeljék be, mert lehet, hogy egyedül a fidesz nem lesz elég.

Voltam a nyugatinál vasárnap 3 óra körül, akkor indult el az egyik menet és az Oktogon körül járt, és akkor ért véget a másik menet a Parlamentnél, és mind a két helyen rengeteg sokan voltak, annyira, hogy a metróba nem tudtam bejutni, kénytelen voltam a Margit hídon át gyalog menni a HÉV-hez, hogy haza érjek anyámhoz, lefürödjek, bepakoljam a kolbászt és szalonnát, és induljak a reptérre. A tömeg miatt késtem, de szerencsére a lányom férje értem jött és a várost kikerülve vitt a reptérre.

Most mindenki választási lázban él, van kollega aki még nem regisztrált, mondom neki, hogy ha van lakcíme, akkor még ráér, de ha levélben szavaz, ahhoz ma van a regisztráció határideje, próbálja, mutatja, hogy elutasítva. Én már agyfaszt kapok ettől a sok választási kerekasztal beszélgetéstől, ahol mindenki azt elemzi, kinek mekkora volt a tömege, volt drón vagy nem volt, tele volt-e a híd, vagy a Duna is tele volt (láthatóan AI - lehetetlen kép), és én azt mondom hallgass a szívedre és győzzön a jobbik.

A következő egy hónapot áttekerném, hátrébb ugranék az időben, de nem lehet, tegnap el kellett küldeni a papnak anyám életének rövid összefoglalóját, és jövő héten haza kell menni a temetésre, de ami rosszabb, ma 5-kor felkeltettem magam, hogy egy munkahelyi munkát befejezzek, 9-kor van a meeting, és én itt ülök és prokrasztinálok. Komolyan kezdek aggódni a lelki egyensúlyom (és a gyomorfekélyem) miatt.

Még jó, hogy nem vettek fel projekt managernek.