Lemegyek?

Ma elvitték az autót. A tréleres megpróbálta beindítani, és beindult, és a hibás henger is mûködött újra. Ami azért furcsa, mert 10 perccel korábban én is próbáltam, de nekem nem sikerült. Azt mondta, hogy szerinte csak az indító aksi merült le, de mivel sok a hibakód, jó lenne megnézetni. Aztán elvitte.

A tréler ingyenes lesz, a biztosító fizeti, de a hiba okának megkeresése kemény eurókba fog fájni. Hát ez van, 3 éves autó és szar. Eladom a 'csába aszt csá.

--- 

Mikor jött (a hullaszállító), azon agyaltam, hogy mikor menjek le, mikor ideér, vagy menjek már korábban, és várjam az autó mellett?

Aztán azon, hogy hogy lehet folytatni / kiegészíteni / befejezni azt, hogy "lemegyek ..."

Lemegyek hídba (de nincs aki felavat)
Lemegyek a boltba
Lemegyek az udvarra
Lemegyek vidékre
Lemegyek alfába
Lemegyek kutyába
Lemegyek parter helyzetbe
Lemegyek a szintedre, jó?

Néha ilyen hülyeségeken képes vagyok negyed órákat elidõzni. Abszolút felesleges idõpocsékolás, tekintve, hogy napról napra fogy a hátralevõ idõm ebben a világban.

 

Meghalt, bedöglött

A nyáron 10 ezer kilométernél is többet tettem az autóba. Miután haza jöttem otthonról, eldöntöttem, hogy pihentetni fogom, hogy a korának megfelelõ legyen a kilométeróra állás. Tavaszig csak akkor akarom használni, ha nagyon kell.

Pénteken nagyon kellett.

Volna.

Megadta magát. Úgy gondolta, hogy most kicsit pihenni fog. A motor köhög, mintha a 3 hengerbõl egy nem menne, traktor hang. Ki az a hülye, aki kitalálta a 3 hengeres motort? A 4-hengeres akkor is ment, ha egy kihalt. Mindenesetre sem a fék nem tudott kioldani, sem a töltés meg a turbó nem ment, kénytelen voltam felhívni a szervízt, hétfõn jön érte tréler.

Pedig pénteken csak egy fél órával akartam többet aludni, hogy meglegyen a 6 óra, mert olyan vagyok mint a mosott szar, vagy ezt már mondtam? és gondoltam, hogy hiába van meg a bérlet, attól még mehetek autóval, és akkor alhatok kicsit többet.

Persze, hogy nem értem be, ahogy szerettem volna, és az egyik délutáni programot ki kellett hagyni. Meg ma a kirándulást az egyik nemzeti parkba, ahova más magyarokkal mentem volna az egyik fiammal.

Vagy annyira sajnáltam volna kihagyni a mai pokemon-délutánt, hogy az autó megsajnált, és megakadályozta a kirándulást (lehet, hogy valami nagyobb tragédiától védett meg?), és így el tudtam menni (biciklivel) játszani, esõben (autóból sokkal kellemesebb).

Holnapra kiderül, megfáztam-e.

Holnap (vonattal és villamossal) az állatkertbe tervezek menni, mert kiderült, hogy a természet közelsége és az õsz színei valamelyest javítanak a béka seggén. Ki tudja, lehet, hogy utoljára látom az amúri tigriseket.

Rosszak az elõérzeteim.

Cyberathazagoraphobia

Tegnap nem jutott eszembe a számítógépem jelszava. Teljesen bepánikoltam, nem azon, hogy nem jutok hozzá a leveleimhez vagy a blogomhoz, hanem azért, mert apa kezdõdik... 

 Kicsit korábban mint värtam. De voltak már elõjelei, az például, hogy 3 3-4 számjegyû számot már nem tudok megjegyezni. Mikor elõ akarom hívni, vagy az elsõ kettõre emlékszem, vagy az elsõre és utolsóra, vagy a két utolsóra, de a három nem jön elõ. Amíg nem akarom visszamondani, addig úgy érzem, hogy tudom mind a hármat, de amint ki akarom mondani vagy le akarom írni, az elõhívás folyamata blokkolja a harmadik számot.

Mondtam, hogy a blogon nem lesz AI által generált szöveg, minden agyrémet magam írok. De azt azért ide másolom, hogy mit mondott a szellem:

 "A jelszavak elfelejtésétől való szorongást a pszichológiában és a technológiában jelszó-szorongásnak (password anxiety) nevezik. Ha a dolog odáig fajul, hogy az ember teljesen kimerül a rengeteg bejelentkezési adat észben tartásától, azt jelszó-fáradtságnak (password fatigue) hívják. Hivatalos, önálló orvosi latin elnevezése nincs ennek a kifejezett digitális félelemnek. Ugyanakkor két létező fóbia áll hozzá a legközelebb: atazagorafóbia (athazagoraphobia): a felejtéstől, a dolgok elfelejtésétől (vagy az elfeledetté válástól) való általános, bénító félelem, kiber-atazagorafóbia (cyberathazagoraphobia): egy internetes körökben elterjedt, játékos szóösszetétel, amelyet kifejezetten a digitális jelszavak elfelejtésétől való rettegésre alkottak meg (a kiber- és az atazagorafóbia szavakból)."

Akarva, akaratlanul, ma is okosabbak lettetek valamivel.

Ha már mesterséges tudat, akkor elmesélem, hogy tegnap elbeszélgettem a céges átszervezés lehetséges kimeneteleirõl. Megkérdeztem, hogy ha tõzsdei elemzõ lenne, mit gondolna, mi lenne a legvalószínũbb kimenetel, és mikorra várható a döntés. A válasz alapján januárig nem kell izgulni, akkor most elvileg nyugodtan elmehetnék aludni. Csak ezt az agyamnak is el kéne magyarázni... (napok óta 4 órákat alszom, és ma se fogok többet, mert hó vége és havi zárás van). Ennek a félelemnek a görög neve "abolíciófóbia" lenne.

Alternatív valóság (okos szemüveg okán)

Ma láttam először okosszemüveget. Előszőr azt hittem valami speciális szemüveg (az is) van a gyári munkás fején, apámnak is volt ilyen valami teleshopból vagy a Zeptertől vett, vagy valami drága háztartási gép mellé ingyen kapott, aminek a keretében beépített lámpa volt, hogy azzal jobban lásson olvasni vagy bélyegeket (az ő esetében inkább fotókat) rendezgetni. Ahhoz hasonlított, gondoltam is, hogy az EKG drótok forrasztásakor kell is az extra fény meg pontosság.

Aztán látom, hogy a szemüveg szárából jön ki egy kis rövid zsinór (vezeték) és megy be a fülébe. Hoppá.

Aztán elszabadultak a gondolataim, hogy vajon mi mindenre lehet jó egy ilyen szemüveg. Az utcán szembejövőket pikkpakk levetkőztetni és ruha nélkül mutatni, vicces lehet. Ilyenre iskolás koromban vágytam. Most inkább valami olyan mesterséges okossággal felszerelt szemüveg kellene, ami a munkahelyi menzán megmondja, mennyi kalória az étel, amit a tányéromra tettem, sőt, már a kiválasztásnál megmutatja, melyik étel egészségesebb, melyikből vegyek, hogy a kalória is alacsony maradjon, a protein is elegendő legyen, mégis finom legyen és jól lakjak tőle. Mondjuk bekarkikázhatná, vagy zöld nyíllal jelölhetné, hogy nézd, itt a kedvenc csilis brokkolid, és piros X-szel áthúzhatná a szalonnát meg a sültkrumplit. Igazán hasznát tudnám venni.

Sőt, akár ki is cserélhetné a tiltott gyümölcsöt (chips) valami undorítóra, a boltban a polcon ott, ahol a chipsek vannak, mutathatna helyettük mondjuk mosószereket, vagy még jobb, levágott, vértől csöpögő disznófejeket. Vagy rákos elváltozások képeit, mint a cigarettás dobozokon. Akkor biztos elmenne a kedvem a chipses polc közelébe is menni...

(Mondjuk azok hiába voltak a cigarettás dobozon, nem hatott. Lehet, hogy hatásosabb lenne ronda és csinos nőket mutatni a megfelelő helyeken, mint az autós motorolaj reklámokban.) (megvolt a 36. nap, szerintem már meg tudom tartani az év végéig.)

Második (alternatív) valóság. Ez lenne az igazi augmented reality, nem a pokemon go.

Nosztalgia

Bámulok ki a konyhaablakon, ki tudja, talán (sőt szinte biztos, ha a sámlit kidobom, nem lesz már min itt ülni az ablakban) soha többet nem fogok itt ülve kinézni, és olyan apró dolgokra leszek figyelmes, amit eddig nem vettem észre. Minden reggel jön a "néni", idősebb hölgy, talán a gondnok, ő szokta kitolni a kukákat a "ledobó"-ból (a 10 emeletes házban minden emeleten volt szemét ledobó "ablak" (kis ajtó a falon, ahol a bele dobott szemét egy vastag csövön keresztül egyenesen a földszinti kukába esett, kb mint a Star Warsban, ahol a szemét-csuszdán keresztül jutnak a hősök a szemét-présbe, vagy mint az Égig érő  fűben a széncsúszda), vajon ezek megvannak-e még? - nálunk a 4 emeletesben csak a földszinten (ami igazából magasföldszint) van a postaládákkal szemben a személedobó, ahol csak egy fél emeletett pottyan a hulladék, ma már nincs meg az igazi ledobó, a kb 2 méter hosszú cső, csak kinyitod a vasablakot, és óvatosan, nehogy mellé menjen, beledobot a bevásárló szatyorba vagy szemetes zsákba csomagolt hulladékot, mielőtt a vékony műanyag szatyor szétszakad és mindent beterít a tegnapi ebéd szemetével, és alatta az igazi földszinten, kívülről nyíló helyiségben van a kuka, onnan szokta a néni kitolni hétfőn és csütörtökön reggel (hétfőn fél 11 körül jön, csütörtökön már fél 8-kor itt van a kukás autó - filmajánló: Hahó öcsi). A zárójelek bezárását most nem ellenőrzöm, had dolgozzon vele a mesterséges tudat, amikor ezt a bejegyzést is ellopja és megemészti a jövő nemzedék közhasznára (vagy a jövő milliomosainak a gazdagítására).

Most arra lettem figyelmes, hogy a néni (akkor is jön takarítani, ha nem kell a kukákat tologatni) egy felmosófával jön (aminek olyan lelógó textil szalagos a feje, azzal szokta felmosni a földszintet és a lépcsőházat) és egy lapáttal, és azzal "söpri" össze és szedi fel az utca kövéről (beton, csak így jobban hangzik) a lomtalanítás után utcán maradt apró szemetet, széttört üveget, képeslapokat, valakinek a dobozából kiesett apró kitűzőket, amit a városi lomtalanító munkások (olyanok voltak, mint a kukások) nem vittek el. Tegnap azt is megfigyeltem, hogy a kukások a nagyobb dolgokat kézzel dobták fel a szemetes autó hátoljába, ahonnan leszerelték a kukák emelését szolgáló karokat, a maradék apró dolgokat meg egy kiterített műanyag fóliára (szétvégott nagy méretű zsák) kotorták egy olyan széles, fa nyelű műanyag lapáttal, amivel mi a havat szoktuk az udvarban takarítani, tehát itt a hólapát új funkciójára derült fény, és ezzel természetesen a vékony papir lapokat és apró hulladékot nem lehetett rendesen felszedni, és a fólia-zsák tartalmát emelték és öntötték be a gépbe, és a fóliát utána kihúzták, és újra használták a következő helyszinen, a szomszéd lépcsőház előtt.

A néni tehát felmosófával seper.

Azt is megfigyelem, hogy naponta többször jönnek csomagszállító autók, furgonok, egy egy csomag miatt hajtanak be sokszor a forgalommal szemben az egyirányú utcába, elállva ezzel az utat a másik furgon elől, aki rendesen, a házat megkerülve szabályosan jön be. Régen egy nap egyszer jött a postás, és mindenkinek elhozta a csomagját, most mennyivel több benzin megy el arra, hogy ez a 15-20 furgon egy-egy csomag miatt forduljon naponta akár többször is (a Cardex feliratút tegnap 3x láttam, és nem ültem itt egész nap).

Talán (vagy biztosan) utoljára ülök itt a konyha ablakban, próbálva a munkával is haladni, a fagyasztó tartalmát is mind elhasználni, a 2 éve lejárt maradék fűszert (már csak só, bors, és kis piros paprika maradt, alap felszerelés), disznózsírt, és a rengeteg megkezdett fél doboz gyufát kidobni. Azon gondolkodom, hogy azt a 3 edényt ami itt van, egyikben zöldbab főzelék a fagyasztóból elhasznált babból, másikban leves, a fagyasztóból elhasznált zöldségből, vajon elmossam-e, vagy így koszosan dobjam-e majd a kukába, ebéd után, és a maradék mosogatószert és szivacsot kidojam vagy itt hagyjam?

(most ott tolat a barom furgonos)

Szar ez így, meg kellene venni a lakást, és haza kéne költözni, és elkezdeni újra berendezni a nulláról, mert hogy szinte teljesen üres.

Nem akarok este haza menni az "üres" lakásba (félig üres, mióta a párom elköltözött, üres, mert nincs benne rajtam kívül seni).

Ez az üres lakás másként üres. Tele van a múltammal, az ifjúságommal, az emlékeimmel, örömökkel, csalódásokkal. Ez (volt) nekem az igazi otthonom, még akkor is, mikor kiköltöztünk, itt töltődtem fel havonta, itt kaptam bíztatást, bátorítást, szeretetet...

És most anyám utolsó baracklekvárja itt marad a kikapcsolt hűtőben, a hugom rátette a post-it lapot a nevével, hogy kéri.

45 és fél éve április 20-án költöztünk ide.