Cuki film

Szembe jött az Arco - fiú a jövőből c. film, beültem rá az Allee-ba, ahol csak 2000 Forint volt a mozijegy (minden előadásra). Nagyon cuki film, szerettem. Ajánlom.

Veszünk kutyát

A párom főz valamit, amibe a csirke mellé minden maradékot (répát, káposztát, hagymát, krumplit...) betesz az edénybe és a sütőben megsüti. Mondja, hogy nem tudja jó lesz-e.

Erre mondom, hogy ha nem lesz jó, veszünk egy kutyát.

Vajon mire/miért mondtam?

Frász

A gyerekek hány éves koráig kell a szülőknek aggódni, hogy minden rendben van-e velük?

A legkisebb 17 körül jár, vajon (s mikor) lesz belőle munkásember? S az egyik iker (31) elmegy (a temetés után) a volt iskolájába találkozni a röplabda edzőjével, aki beállítja gyerekekkel játszani, akik megrúgják, és lesántul, és ugyan haza tudott repülni, de a kórház 10 hét ágynyugalomra ítélte, persze be is gipszelték.

Azt hiszem az volt az egyik fő oka annak, hogy én visszaköltöztem Finnországba, mert nem bírtam elviselni a feszültséget (főleg az ex-szel), hogy a gyerekeknek valami bajuk eshet.

Anyám vigyázott az ikrekre, az egyik kiesett vagy kiugrott a hintából, az meg fejbe baszta, agyrázkódás, korházban éjszakázás, kivizsgálás, utazástól eltiltás úgy, hogy nekünk másnapra volt repjegyünk hazautazni Finnországba.

Vagy amikor a kézilabda kapun lógott az egyik, és a hálót rögzítő kampó felhasította a kezét úgy, hogy műteni kellett, és utána még 2x volt helyreállító (varrat hosszabbító) műtétje.

Felnőtt, mégis a frász kerülget, hogy tolókocsiban kell majd tologatnom. Hál égnek, megvan még apám (és anyám) kerekesszéke, azzal jött a temetésre. Szerencsére az ex, az anyja is ott volt, és ő tologatta.

Hát én eddig-eddig-eddig vagyok, mutatom, kénytelen vagyok horror filmet nézni, hogy a saját nyomoromat valamivel elnyomjam.

A papa elcsámborgott

Megnéztem a filmet, csak erős idegzetűeknek, de melegen ajánlom. Durva. De ezt lehet, hogy nem nézem meg kétszer, mint a futni mentemet.

Valószínűség közel nulla

Mennyi a valószínűsége annak, hogy egy Finnországban élő ausztrál, aki Helsinkiben a főnököm volt, pont arra a villamosra szálljon fel a Fehérvári úton, és meghívjon magához, és én ott angolul beszélő finn kutyát simogassak?

Annak az esélye, hogy én vadidegen kutyát simogassak, közel nulla (limes 0), mert rólam minden kutya kiszagolja, hogy zsigeri módon rettegek a kutyáktól.

Hát még egy angolul beszélő ausztrál/finn kutyát Budapesten? Az is ritka mint a fehér holló.

Annak az esélye, hogy Finnországban egy kolléga behívjon a lakásába, és borral kínáljon, szinte nulla, hát még annak, hogy a főnököm (ok, volt főnök) hívjon, még kevesebb.

Eltemettük anyut, megvolt a tor, sok vendég, én mint a legöregebb utód mindenkivel beszélgettem, utána hulla fáradt voltam, elmentem kiszellőztetni a fejem a szokásos szerda esti vacsorára barátokkal. Haza felé ülök a villamoson, mikor felszáll a volt főnököm... a többit már tudjátok.

A fenti közel nulla valószínűségeket összeszorozva az eredő valószínűség méginkább nulla. Nagyon kicsi az esélye, kb annyi, mint hogy sikeresen lestoppolsz egy vogon űrhajót.

Épp itt volt 3 hónapot csereprogramon, a budapesti csapatát, volt kollegáimat vezette, és a búcsú vacsora után ment haza az albérletbe, a haza költözés előtti este. Volt egy pár üveg maradék bora.

Jó bora volt, nem fájt tőle a fejem utána.

Csak jelzem előre, hogy a törölköző napon is itthon leszek, megpróbáljuk kiüríteni a lakást, ahol eddig mehúztam magam, ahol a szomszédok szokták kérdezni, hogy új szomszéd vagyok? Nem, baszki, én 1981 óta itt lakom, csak olyan ritkán vagyok itt, mint a fehér holló.