... és akkor még, amikor az elõzõ sorokat írtam, nem is volt annyira meleg, max 35 fok. Vajon hogy bírjátok, hogy bírja a család, akik most otthon vannak, és holnap jönnek haza?
A gyerekek grilleztek az udvaron, míg én oda voltam, és feltették a családi csoportban a képet, hogy jöjjön, aki tud, jut mindenkinek. Akkor a párom megkérdezte, hogy megyek-e grillezni, mondtam megyek, mert a lányomék is grilleztek Budapesten. Vagyis nem hazudtam, de nem árultam volna el, hogy én nem itthon vagyok, hanem otthon, ezért a saját udvaromon a fiam grillezésén nem tudok ott lenni. Aztán a fiam párja mondta, hogy nem akar miattam hazugságba keveredni, felhívtam a kedvest, és elmondtam neki, hogy Budapesten vagyok, haza mentem befejezni a kipakolást, mert jön a festõ. Nem volt rajta meglepõdve, azon lepõdött volna meg, ha a hétvégi ház helyett, ahova nem mentem, nem találtam volna ki valami más programot magamnak.
Azt már meséltem, hogy amikor autóval voltam otthon, azt mondtam, hogy leginkább ott maradék Budapesten, és vissza se jönnék, és elmennék 1 év fizetésnélküli szabadságra? Na most ez úgy módosult, hogy a nagy meleg miatt nem tervezek a nyáron oda menni, és mivel megvettem a lakásban a párom részét, és ezzel megemelkedett a lakáshitelem törlesztõje, nem is lesz lehetõségem felmondani. A tartalékom jelentõs részét is betoltam az önrészbe, és ha elköltözik, akkor a lakás költségei is megnõnek, közös költség, áram, biztosítás, internet, tévé... ezeket innentõl, pontosabban a kiköltözés napjától egyedül fizetem.
Múlt héten megvolt a szerzõdéskötés, mivel nem használunk ingatlanközvetítõt, nem lehetett digitálisan intézni, be kellett mennünk a bankom központjába, ott írtuk alá az adásvételit. Lezárták a régi hitelem, kaptam egy újat magasabb összeggel, abból kifizették a párom részét az õ bankjának, ami a hitelen felül maradt, az most ott csücsül a számláján és várhatóan a héten abból kifizeti azt a lakást, amit megvesz itt a szomszédban, a vasút túloldalán. Nem lesz messze, de hát meglepõen jó ez a környék. Azt nem is meséltem, hogy amikor azt a lakást megnézte, beszélgetett a leendõ szomszédaival, és mind azt mondta, hogy jó a ház jó ott lakni. És ami feltette neki az i-re a pontot az volt, hogy talált egy négylevelû lóherét. Közöttünk én voltam az, aki ilyen extra szerencsét talál, de neki ez most jel volt arra, hogy azt a lakást kell megvenni. Hát egy kicsit túl közel lesz, de ha át akar jönni lecsót enni, hát jöjjön.
Megkért, még a télen, hogy az együtt töltött évek során készült fotókat keressem már elõ, és adjam oda neki. A születésnapjára vettem neki egy USB memóriát, és ma végre, mivel más jobb dolgom nem volt, elkezdtem átnézni a régi fotókat. Az elsõ képek valamikor 2019 februárban készültek. Januárban még Barcelonában voltam. Eszembe jutott, mennyire jól éreztem magam ott (vissza is mentem minden év elején), de tudom, hogy ami elmúlt nem jön vissza. A döntések súlyát viselnem kell.
A jelek azt mutatják, hogy bátortalan vagyok ahhoz, hogy nagy döntéseket egyedül hozzak meg. Ha áll mellettem valaki, aki támogat, legalább annyiban, hogy meghallgatja a dilemmám, a lehetséges megoldásokat. Mert amikor megfogalmazom, szavakba öntöm a problémát, és a lehetõségeket, máris jobban átlátom. Ilyen volt az elsõ feleségem, aki rávett, hogy jöjjünk Finnországba, az évfolyamtársaim, akik támogattak a döntésben mikor visszaköltöztem (akkor is volt egy elszalasztott lehetõség, amit szintén bánok), a második feleségem aki támogatott a munkahelyváltásban, és õ, akibõl nem lett feleség, de rávett, hogy adjam el a kis kopott sorházi lakásom és költözzek vele össze. Most ebben a döntésben, hogy költözzünk szét, nem segített senki, de éreztem, ha együtt maradunk, én is vagy alkoholista leszek, vagy hamarosan halott. Szerintem a stresszt és a cukorbajt neki köszönhetem, és ha folytattuk volna, a rákom is kiújult volna.
Nálunk is dúl a meleg, 28 fok volt eddig, de a héten lehet 30 felett is. Légkondi itt nincs, az ablakot sem lehet kinyitni, nap közben ezért ma is bementem a munkahelyre, bár lehetett volna távmunkázni. A nap miatt nem akartm ma kimenni a partra, sem a strandra, hazajöttem képeket nézni. Egy nap alatt (kb 2 óra alatt) 1 év képeit tudtam átnézni. 2019 megvan, hátra van 6,5 év. Azzal elleszek addig amíg az ex hazajön a hétvégi házból.
A szerzõdéskötés ha minden igaz elindult neki, digitális folyamat, a bankok lelevelezik az ingatlanos céggel, és amikor kell, minden fél digitálisan aláírja. Ha jól tudom, aug közepén szabadul a lakás, aug végéig elköltözik. Lassan tervezgetem az anyagiakat, hogy fogok kijönni egy fizetésbõl, mennyi marad utazásra, és más szabadidõre. Nem túl rózsás, de anyámat már nem kell menni havonta látogatni...
Ami valahol szomorú.
Lassan ránk is ránk kerül a sor. Addig megpróbálok minél több pénzt félre tenni a gyerekeimnek. Meg koporsóra.
