Egy hete haza mentem, tegnap vissza jöttem. Ma volt a lomtalanítás, és most már szinte teljesen üres a lakás. Mégis én itt érzem magam itthon. 1981-ben költöztünk ide az első lakók vagyunk a lakásban. Eddig tartott. Ma összefutottam egy szomszéddal aki 85-ben költözött ide, de valamiért nem ismertem.
Mikor bejöttem a lakásba, erősen érezni lehetett apám "szellemét". Mikor már nem tudott kimenni a wc-re, vagy lusta volt, vagy nem ért oda, a kacsa vagy szoba wc néha felborult, a padlószőnyeg beitta, s hiába hoztam ki már kétszer a talarító gépet, még mindig itt van velünk. Le kellene locsolni hipóval, vagy fel kellene gyújtani a picsába.
A húgom itt járt, és a maradék dolgokat felcimkézte. Mivel megszakította velünk a kapcsolatot, mert a bátyámtól eltiltotta az egyház, és ő buzgalomból velem és az öcsémmel is megszakította a kapcsolatot (további szép életet kívánt), önként kihúzta magát a lakással kapcsolatos munkából, a lomok elszállításából és takarításból.
Milyen jogon jön ide és teszi rá post-it lappal a hűtőre és a mosógépre, hogy az neki kell? Mikor a holmit elosztottuk, nem jelezte szándékát. Tehát az most az örökösök közös tulajdona. Vagyis ha el akarja vinni a hűtőt, a tulajdonrészem arányában fizetheti ezeknek a dolgoknak a 7/24-ed részét (apám felét 4-en, anyám felét 3-an örököltük, így jön ki a 7/24, ami nem 24/7, a 24/7 jelentése kb az lenne, hogy 100%).
És a takarítást, a lomok elcipelését, a veszélyes hulladék leadását, a sok befeccölt energiát és benzinpénzt nem is számolva. Ma küldtem neki egy fizetési felszólítást, hogy fizesse meg a munkámat, amit helyette végeztem a lakásban. Lehet, hogy ezzel azt érem el, hogy megszakítja velem a kapcsolatot. Ja, azt már megtette. Kiváncsi vagyok, hogy a munkahelyi címére küldött levelet vajon bemutatja-e a szientológiában a tartótiszjének, hogy kiauditálják belőle. Az egy beteg rendszer, ahol azt követelik meg, hogy a testvéreddel / apáddal / férjeddel szakítsd meg a kapcsolatot. Akármennyire jó szándék vezérli is egyes embereket, a rendszer, amiben működnek, rohadt. A tesóm is rohadt, az egyik azért mert oda bevitte a hugom, a hugom meg azért, mert bent maradt, mikor a másikat kidobták.
Ez a rohadt nőszemély közben elvitte azt a kis maradék konyhai eszközt, amit még nem lomtalanítottam ki. Maradt a lakásban némi instant kávépor, hozzá volt egy vízforraló és két bögre. Az egyik bögre és vízforraló eltűnt. Elvitte. A fagyon maradt leveszöldség, zöldbab, sajt. Szépen kiszámoltam, hogy veszek egy darab csirkemellet és csinálok levest, a zöldbabból főzeléket, csak ezért hoztam magammal 2 evőkanál lisztet, mert anyám zsizsikes régi lisztjét már a múltkor kilomtalanítottam a kommunális hulladéktárolóba. Főzőm a levest, erre veszem észre, hogy se a megtartott kis vágódeszka (csirke és hagyma felvágásához kellett volna), se a merőkanál nincs meg. Azt is elvitte, hogy dögöljön meg a rohadt parasztja. A darab sajtból melegszendvicset akartam csinálni, hoztam hozzá finn rozskenyeret, és hazafelé a boltban megállva vettem melegszendvicsnek való felvágottat (olasz). Hát a sajszeletelő és a kis reszelő is eltűnt. Ez mindent elvitt, ami mozdítható volt. De ha kellett volna neki innen bármi is, mi a faszénért nem jött ide és mondta volna meg, hogy majd ha nekem már nem kell, ne dobjam ki. De mivel nem kommunikál, ezért nem tudhatja, hogy én mikor jövök, hogy dögöljön meg a tartótisztje és az egész Org is.
Azt mondta, hogy a szcientológia technológiájának alkalmazása növeli az egyén tudatosságát, vagy hogy nevezik, affinitás, és hogy növeli az intelligenciát. Ami abszurd kijelentés, mert az intelligencia egy egyénre jellemző állandó érték. Lám a drága 20 éve és most is 107-es intelligenciával bír, így (a tyúkeszével) nem tudja felfogni, hogy ha valami itt maradt a lakásban, akkor arra még szükség van. Ha nem lenne, már rég kibasztam volna a kukába. Van itt két kanál, két villa, két kés. Kinek, az egereknek? Az a rohadt merőkanál nem maradhatott volna még egy pár napot? Most ott van a két liter levesem, és bögrével merem ki. Ja, az egyik bögrét a kettőből elvitte. Azt is. Nagyon nagyon dühös vagyok.
Ennek ellenére, ehhez a lakáshoz fűznek a gyerekkori emlékek, voltam vagy 9 mikor ide költöztünk a kisvárosból. És nem tudom elengedni. Apán szaga ellenére. Jól esik kiülni az erkélyre, és bámulni a szembe ház ablakaiban villódzó fényeket. Mikor ide költöztünk, az átkosban, mindenki ugyanazt a csatornát nézte, és az ablakokban egyszerre váltzotott a fényerő. Most mindenki mást néz, sok a csatorna, vagy streamel, vagy felvételről, késleltetve nézi ugynazt, most az a csoda, ha találok két ablakot, ahol egyszerre mozog a fény. Bingó, mondom, találtam egy párt, mint a fekete péterben...
Most azt mondom, hogy únó, lassan letelik az időm, menni kell, mert itt is szarul alszok, többször felébredek, és nehezen vagy egyáltalán nem alszok vissza, és ha éjfél előtt elmegyek, akkor talán van rá esély, hogy összejön 6-6,5 óra, annyi kéne, hogy holnap ne legyek olyan mint a mosott szar.
Jaj, ma a gyerekekkel találkoztam, valami kis csomagot kellett elvinni nekik a Móriczra, és máskor nem igen lesz már rá idő. És elvittek a műegyetem melletti kis térre, ahol régen a bankom (Erste) állt, most ott van az Arc plakátkiállítás. Úgy örültem neki, mikor mondták. Szeretem ezeket a plakátokat, sokkal másabb a hangulata, mint a Rogán féle propagandának. Volt ott egy plakát, amin ugyanaz a felirat volt, mint itt a blogon, a banner alatt. S felül a gálya, alul a habnak árja...
Na most már igazán megyek...
Vége van, kicsi.