Megsült a kenyér, kopogtatom a gyerekkel, azt mondja: te kis kenyerész!
Eddig akárhányszor próbálkoztam, káromkodnom kellett, hogy hogy lehet olyan kenyeret csinálni, ami szép is, finom is. Példának ott a MO-i fehér kenyér. Most, ez után azon csondálkozom, hogy tudtam ezt eddig elrontani? Ennyire finom, tömör, mégis puha, vékony héjú kenyeret még nem csináltam. Igazából a pizzatésztán felbátorodva mertem belevágni, mostanában sokkal jobb állagú lett a tésztám, gondoltam, ha megsütöm a felét... és lett.
Most jött a gyerek, behozta a kenyeret, hogy kér még, vágjunk neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése